Megható: nemrég először találkoztam vele, hogy valaki kifizette a mögötte jövő kocsi rendelését, hát annyira meghatódtam, mintha én kaptam volna ajándék kávét egy vadidegentől.
Jó: Holnap jön BFF ♥︎
Nemjó: szerdán a főfőnök (nem az, aki beszólt a hajamra, hanem a még fölötte lévő, akit nem nem kedvelek, hanem simán utálok) bejött ellenőrizni az állapotokat, szóval elég nehézkes műszak volt, előtte a pánik miatt, hogy mikor jön, közben meg hát a jelenléte eléggé leszívott mindenkit. Pedig nem szólt semmit, csak ült az egyik asztalnál kint a kávézóban és fontoskodva emailezett, de na.
Gyötrelem: a teljes mai nap, most jött be a karácsonyi menü, erre emberhiányban voltunk, a műszak második felében pisilni nem volt időm kimenni. Ráadásul az új üzletvezető asszisztenssel voltunk, aki vezető létére eléggé teszetosza, vannak munkatársaim határozottabb kiállással - és ezen a véleményemen nem sokat segített, hogy egyszer csak a kezembe nyomta a telefonját, hogy szeretne tőlem egy szívességet kérni, felhívnám-e az egyik vevőt egyeztetni a rendeléséről.
Aztán takarítás közben az egyik kedvenc munkatársammal azon spekuláltunk, vajon lesz-e karácsonyi bónusz vagy valami, mert amilyen fillérbaszó a vezetőség, egy belengetett lófaszra számítunk, meg egy "well done guys" felmutató hüvelykujjas üzenetre a groupchatben.
Aztán ne legyen igazam.
Fura: a stressz helyett manapság a jellemző érzelmem a düh, például a mozgalmas műszak alatt nem szorongok, hanem fel vagyok baszva. Nem tudom, mennyiben pozitív ez a változás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése