facade

Vasárnap dolgoztam, szóval Halloween alkalmából befontam a hajam kétcopfba és feldobtam egy minimális sminket piros rúzzsal - amikor beérkeztem, annyi de annyi megjegyzést kaptam, hogy nahát, de csinos valaki, hogy egyrészt magamba néztem, miért nem vagyok képes ennyi erőfeszítésre a hétköznapokban (a hajfonással együtt lehetett vagy 10 perc), másrészt haha, milyen könnyű lenyűgözni az embereket, ha az elvárásaik a béka segge alatt vannak és a natúr fejemhez szoktatom őket, mivel általában szempillaspirálon kívül nem használok semmilyen sminket, és azt is elfelejtem néha.
Szóval ma elmentem és elvertem egy kisebb összeget rúzsokra, mert még budapesti látogatásunk alatt a világ leglelombozóbb érzése volt beletúrni a fürdőszobában a sminkes dobozomba, a tökéletesen összeválogatott, kedvenc árnyalatú rúzsaim közé, hogy kibontva megcsapjon az avas, lejárt szaguk.

Nem tudom, mikor jött el a pillanat, de egyszer a lift tükrébe* nézve észrevettem, hogy atyaég mi az az árnyék az orrom és a szám között, és azóta obszesszíven csekkolom minden tükröződő felületben A Ráncot és teljesen kivagyok.
Hát ez a bőröm hálája azért, ahogy a közös életünkben gondoskodtam róla - vagyis kampányszerűen és akkor sem túl sokáig kitartva, meg hogy a napi folyadékbevitelem lassan harminc éve átlag két pohár kávé plusz némi friss zöldség-gyümölcs. Ja és hogy filozófiám, hogy majd alszom, amikor meghaltam.
Már csak dohányoznom kéne, komolyan.

én a napokban

*ez amúgy ugyanaz a lift, amiben egyszer már megállapítottam, hogy jézusom kopaszodom, mert látom csillogni a fejbőröm, és akkor pár hétig ezen agonizáltam, amíg egyszer Medveggyel együtt utazva észre nem vettem, hogy nemár az ő fejbőrén is megcsillan a liftvillany fénye, de ő nem kopaszodik, én vágom a haját, tudom, milyen sok és sűrű.