2021 in books

2020-ban egyetlen dolgot fogadtam meg, hogy angolul elolvasok 50 könyvet, nézzük, hogy haladtam.

Az év első könyve a Such a fun age volt, és lehet az elvárásaim voltak magasak, de nem igazán tetszett. Ellenben utána a My dark Vanessa! Nagyon kemény olvasmány volt, kicsit mélyütés is volt, de azóta is csábulok, hogy megvegyem fizikai könyvbenis. Az Attachments elképesztően jó volt, csakúgy mint a Conversations with friends is.

Ha rossz a kedvem, Harry Pottert olvasok.

Életem első mangája! Életem második Junji Itója! Joan Didion elég nagy csalódás volt, de valahogy átvergődtem rajta, a Capote életrajz pedig valahogy sosem akart véget érni, és teljesen kivoltam, hogy a számomra érdekes Hidegvérrel korszakról EGYETLEN EGY FEJEZET SZÓLT.

Az új Sally Rooney-val talán az elvárásaim voltak nagyok megint, de nem fogott meg, azzal együtt, hogy egészen olvastatta magát. A Room of One's Own-nal az elején nagyon küzdöttem, nem találtam a hangot, aztán együltő helyemben rajongva befaltam a nagyját (szóval megkövetlek, Dolly), hogy a végén értetlenkedve fejezzem be, hogy ez meg mi már megint.

Az év utolsó két könyvélménye a You let me in című nagyon fura, de nagyon érdekes olvasmány lett, valamint a Pretending, amit szorongva olvastam (a főszereplőnő megelégeli az elbaltázott randijait és elhatározza, hogy felveszi egy szerinte tökéletes, cool girl alteregóját, amivel becatfishel egy faszit és randizni kezdenek, de surprise surprise, komolyra fordul a dolog és egyre kínosabb lenne bevallani neki a dolgot).

Ez így kereken negyven, amivel a kihívás egyik felét elbuktam, de mivel mindegyik angol nyelvű, összességében nem vagyok elégedetlen. 

Ja és már csak ötven oldal van hátra az aktuális olvasmányomból, ha ma a végére is érek, már nem írom ide, mert lusta vagyok és az élet rövid ahhoz, hogy újraszerkesszem a bejegyzést.

Statisztika: a 40 könyvből 12 volt fizikai könyv, 11-et olvastam kindlin és 11-et a laptopomon, 6-ot pedig a telefonomon. Rákaptam a graphic novel-ekre, és lett egy újabb kedvencem is, Vera Brosgol, akinek a stílusát azóta is próbálom lopni a saját rajzaimban.

Amikkel megakadtam:

A How to be a Victorian nagyon tetszik, valahányszor ráveszem magam, hogy olvassam, de manapság valahogy nincs hozzá kedvem. A The little stranger, a Silent Companions és a Good Bye, Berlin sem fogott meg, de valószínű ki fogom őket végezni valamikor, a Lonely City-t és Mr. Ripley-t viszont szerintem félbe fogom hagyni, mert ismétlem, az élet rövid.