Békés volt, jól esett nagyon, és egész végig pizsamában voltunk.
Aztán azóta élem a két ünnep közötti átmeneti időszakot, sosem tudom, milyen nap van, irritált vagyok és nyűgös, kétnaponta reménykedve feldugom az orromba a tesztpálcikát és titokban dühös vagyok, hogy negatív, mert ha pozitívat tesztelnék legalább itthon lehetnék irritált és nyűgös.
Viszont rászoktunk manapság, hogy az egész család egyetlen négyzetméteren tartózkodik, én Medvegynek bújva, a macska az ölemben, és olyan meghittek ezek az esték, hogy na.
A macsek miért vág olyan fejet, mint akinek existential crisise van? Vagy ez az alapállapot, olyasmi, mint mikor én csak bambulok magam elé valahol és random odajönnek hozzám hogy MI A BAJ, HARAGSZOL RÁM? :DD
VálaszTörlésEsküszöm az utóbbi:'D a legtöbb fotóján úgy néz ki, mint egy háborús árva a lebombázott háza előtt ülve.
TörlésÉs ismerős, a fél kamaszkorom azzal telt, hogy bambultam ki a kocsi-vonatablakon és anyám bizalmasan odahajolt, hogy olyan szomorú a szemem, mi bánt? a fejemben meg ilyenkor általában konkrét statikus zaj volt, semmi depresszív:D