alive but god at what cost

M.-nek, vagyis Angol Anyánknak tegnap este volt egy jó érzésekkel zárt állásinterjúja az álomállására, és utána átjött kicsit beszélgetni meg ünnepelni - ami olyan jól sikerült, hogy amikor fél ötkor csörgött az óra, még mindig gin-ízű volt a szám. Aztán csak túléltem a napot (méghozzá kávé nélkül!), ledolgoztam a nyolc órámat, és most itt ülök, nézzük az Emily in Paris második évadát, korábban bevásároltunk a karácsonyi zárvatartásra és két bejgli sül a sütőben.

Ja és kék a hajam.

...vagyis ilyen galaxis-színű, mert néhol még átsejlik némi lilás-pink, ami elég könnyen javítható lesz majd, de igazából így is nagyon tetszik. Miért nem kezdtem hamarabb festeni a hajam, ez iszonyú jó szórakozás.