Angina pectoris

Kaptam egy emailt, "Szakdolgozat bírálat" címmel.
Éppen beszéltem, de belém szakadt a mondanivaló. Remegő kézzel megnyitom.
"Kedves hallgatók, a mai nappal megkezdjük a szakdolgozatok bírálatának kiküldését, kérjük szíves türelmüket, üdv."

Elnézést, le kell mondanom az összes programomat a következő napokra. 

Neeeem, amúgy minden oké, csak az emailjeimet fogom frissítgetni.

Az előző extrahosszú utáni kompenzáló kurta poszt

- megérkezett a farmerem, nem csak jól áll, de kényelmes is. Rajtam, akin a farmerátok ül és soha nem állnak rajtam normálisan a nadrágok, és átlagban 10et kell felpróbálnom, hogy egy végül még csak nem is tökéletes, csak kompromisszumokkal elviselhető legyen.
(évekig telt megbarátkoznom a gondolattal, hogy nem a testem amorf, hanem a konfekció eszméje irreális)

- Ma reggel hatkor félálomban megpusziltam Medvegyet és közöltem vele, hogy jó reggelt, menjünk el futni. Amikor rákérdezett, hogy mégis miért, válaszoltam, hogy mások is azt szokták, hajnalban kelnek és futni mennek. Szerencsére nem vett komolyan, hanem magához húzott és aludtunk még négy órát.
Én ebből nem emlékszem semmire.

- frissítettem a pinket a hajamban, most megint nagyon tetszik.

- Purr, az én kis szutykos, független szőrmalacom tegnap hozzám bújt majdnem tíz teljes percre. Ive been blessed.

Rókától csórtam a kérdéssort, és mivel tanulnom kéne, pont ráértem egyben kitölteni az egészet.
Töltsétek ki minél többen, érdekes kis kérdések és annyira szeretek ilyeneket olvasni másoknál is!

1. Mikor kezdtél el blogolni?
Hát nem ma, a legkorábbi blogjaim még hatalmas középiskolás kalandokról szólnak és Zsófi hatására kezdtem bele (linkelném, de már nem aktív hosszú ideje), talán tizenöt éves lehettem?

2. Melyik felületen indítottad el az első blogod?
Blogol.hu

3. Miért kezdtél bele?
Szerettem írni, érdekes volt a kinézettel molyolni, és izgalmassá tette a gondolat, hogy ezt mások is elolvassák.

4. Jó vagy rossz embernek tartod magad?
Hoppá, erre nem számítottam. Igyekszem jó embernek lenni. Nem hiszek a karmában és vadul vallásos sem vagyok, de abban az alapvető emberi szabályban hiszek, hogy azt kell adni másoknak, amit szívesen kapnék vissza is.

5. Van/volt kézzel írt naplód? Ha még mindig vezeted, miért érzed a blog mellett szükségét?
Volt és van, időnként vissza szoktam olvasni a tizenéves hormonterhes nyűglődéseket is, annyira kis cuki voltam (meg cringey is néha). A jelenlegi naplóm amolyan cenzúrázatlan blog, ahová azt is leírom, amit nem szeretnék másokkal megosztani vagy kényelmetlenül érezném magam, ha elérhető lenne rólam a világhálón.

6. Van kedved pár mondatot megosztani itt egy régi blogodból/naplódból?
Valamikor 2007-ben:
"Ui.: Nemrég levégrendelkeztem.
Tudom, hogy én addigra már ezeket úgysem értékelem, mégis fontosnak tartom, pl hogy milyen bugyiban temessenek. Apropó, a hullákon van fehérnemű? Én azt is megírtam, milyen melltartót kérek. A női hullákon nincs melltartó? Igaz, ha fekszenek, nincs, ami lógjon, amit tartani kell. Jézusom, ilyeneken jár az agyam."

7. Van/Volt olyan jellemhibád, amit blogolás közben fedeztél fel? Ha igen, változtattál valamin a felismerés óta?
Igen, hogy nem tudok vigasztalást vagy biztatást közvetíteni, ha valakivel valami olyan történik. Élőben sem megy, de szerencsére nem sok helyzet volt eddig az életemben, amin gyakorolni tudtam volna, viszont akkor is elég szerencsétlenül viselkedtem.

8. Van olyan pozitív tulajdonságod, amit a blog miatt fedeztél fel?
Nem hiszem, nincs.

9. Mennyire engedsz belátást az életedbe az olvasóid számára?
Az idő múlásával egyre jobban, régen sokkal erősebben cenzúráztam, pl. pszichés nyűgjeim vagy pszichiáterem nem csak manapság vannak, hanem csak most merek már róla írni. Még mindig csak virágnyelven és poénkodva, és így is úgy érzem, hogy ez már TMI.

10. Van olyan gondolatod, ami szinte minden bejegyzés megírása alatt átfut az agyadon?
Átfutom még egyszer, hogy olyan íve van-e a bejegyzésnek, amit kényelmes olvasni. Néha újraszerkesztem, néha "fuck this shit, jó lesz így".

11. Szoktál azon gondolkodni, vajon elítélnek-e az olvasóid az életed / gondolataid / élethez való hozzáállásod / bizonyos bejegyzéseid / közlési stílusod / egyebed miatt? Mennyire érdekel, mit gondolnak rólad mások a bejegyzéseid alapján?
Igen, sokat. Dolgozom rajta, hogy őszintén ne érdekeljen mások véleménye, amíg a saját véleményem szerint rendben van.

12. Volt már olyan, hogy új blogba kezdtél, hogy meglegyen a tisztalap-érzet? Segített?
Igen, ez volt az. Erre itt vagyok már, ATYAÉG KILENC ÉVE.

13. Ha te nem te lennél, hanem egy random ember, mit állapítanál meg magadról a hat legfrissebb bejegyzésed alapján? 
"Azt írta, van két macskája, hol vannak?" - szeretem a macskás illusztrációkat másnál is.

14. Vissza szoktad olvasni a bejegyzéseidet? Ha igen, miért?
Igen, imádom, főleg a nosztalgia miatt. Annyi eseményt elfelejtettem volna, ha nem "ismétlek" így, hogy visszaolvasom róla a dokumentációt.

15. Volt olyan időszak, amikor szüneteltetted a blogolást? Ha igen, miért?
Konkrét szünetet nem tartottam, mióta ezt írom. Ha valami olyan történt, legfeljebb ritkábban írtam és elmaszatoltam azt, amiről valóban írni szerettem volna.

16. Hogy érintene, ha rendszerhiba miatt megszűnne a blogod?
Ebbe nem is gondoltam bele eddig, és kicsit paranoid lettem tőle. Nagyon nem esne jól, szeretem már nagyon.

17. Mik azok a dolgok, amikről sokáig nem mertél írni, de nem bánod, hogy végül mégis írtál?
Az egészségemről, testi vagy mentális, egyáltalán nem beszéltem, manapság kezdtem csak jobban írni róla, de még mindig csak óvatosan.
Igazából belegondolva elég nagy seggfej vagyok, mert mindkettőről csak belengettem, hogy valami nem oké, de azóta sem vettem rá magam, hogy kifejtsem.

18. Szerinted a blogodban tudsz inkább önmagad lenni, vagy megy ez a valóságban is?
Jó kérdés. Annyi előny, hogy a blogomban egyből olyan felszabadult tudok lenni, ahogy már megbízható, jó ismerősökkel lennék, szóval itt kevésbé vagyok awkward.

19. Van egy "jobb kiadású" Te a fejedben, akivé emberileg válni szeretnél?
Persze, és olyan jó érzés néha néhány pillanatra azzá válni!

20. Van olyan dolgod, amiről a blogodban simán írsz, de zavarna, ha az ismerőseid tudnának róla?
Nincs.

21. Szoktál hirtelen felindulásból írni? Utána törlöd a bejegyzést?
Korábban előfordult, amíg nem olvasott senki, könnyebben megszaladtam a hisztikkel abban a tudatban, hogy pff úgysem olvassa senki, de manapság már nem, megfontoltabban írok és publikálok. Instabil időszakaimban pedig tudatosan távol tartom magam a bloggertől.

22. Tud a környezeted arról, hogy blogot vezetsz?
Nem, és szeretném, ha ez így is maradna. Nem azért, mert olyan nagy titkok vannak benne, csak nem lenne kényelmes.

23. Szerinted könnyen rád ismerhetne itt egy ismerősöd?
Rakok ki képeket saját magamról és szerintem egész könnyen beazonosítható vagyok, szóval ja. Szerencsém, hogy az ismerőseim inkább normál emberek, nem internet people.

24. Volt már, hogy megijedtél a gondolattól, hogy esetleg egy ismerősöd olvas?
Kilenc év alatt biztosan, de ma már nem megijeszt, csak kényelmetlen a gondolat.

25. Ha törölsz egy bejegyzést, általában milyen okból teszed?
Nem törlök bejegyzést, de ha megtenném, a túl sok-személyes-mély infó miatt lenne, vagy ha meggondolatlanul másról szólna a bejegyzés, aki ehhez nem járul hozzá.

26. Voltak felismeréseid, amik írás közben jöttek?
Inkább visszaolvasás közben, de szinte mindig utólag. Saját magam Captain Obvious-a vagyok.

27. Amikor írni szeretnél, de mégse megy, mit gondolsz, mi lehet a gond?
Túlságosan írni akarok valamit, vagy túlgondolom a témát.

28. Sok személyes blogot követsz? Mennyi időt töltesz egy nap a blogvilágban?
Most úgy egy tucatot, most a karantén alatt találtam még néhány újat. Ahogy ráérek, felnézek a feedemre és naponta-kétnaponta elolvasom, ami felgyűlt, igyekszem up to date lenni, szóval inkább rendszeresen töltök kevesebb időt olvasással, mint fordítva, utóbbit kicsit kémkedésnek érzem.

29. Milyen paranoiás gondolataid támadtak eddig a blogolás miatt?
Nem voltak még.

30. Mi az első gondolatod, amikor meglátod, hogy van egy komment a bejegyzésed alatt?
Örülök neki. Még sosem volt trollom, szóval nincs okom félni, és mindig megörülök, ha a monológjaim beszélgetéssé alakulnak.

31. Szeretsz kommentelni mások bejegyzései alá?
Próbálok ezen változtatni, mert nagyon-nagyon sokáig nem kommenteltem sehová, mert hogy milyen creepy-n jön ki és a blogger biztos amúgy sem kiváncsi arra, amit mondani akarok. Mai napig bennem van még, pedig általában nagyon érdekes beszélgetések szoktak kiindulni egy kommentből.

32. Összességében mit adott eddig neked a blogírás?
Főleg önismeretet.

33. Érzel néha késztetést, hogy képet tegyél ki magadról?
Szoktam illusztrációnak, főleg vicces-mókásakat.

34. Mi volt eddig a legintimebb gondolat / történés / tény, amit megosztottál magadból, magadról?
Az érzelmileg intim dolgaimmal óvatos vagyok és általában megtartom magamnak, csak időnként ficcen ki belőlem, főleg ha a bizonytalanságaimmal és a félelmeimmel kapcsolatban. Nagyon nem szeretek a saját érzéseimről beszélni semmilyen formában, valahogy úgy érzem, hogy sehogy sem tudom átadni, amit szeretnék.
Tudatos kivétel volt a tizedik évfordulónkra írt kis fura szerelmi vallomás, de azon is nagyon sokáig gondolkodtam, van-e itt helye - de végül csak azért maradt, mert amilyen szerencsétlen vagyok, nem tudtam volna ilyen formában az arcába mondani, de szerettem volna, ha tudja.

35. Te mit szeretsz leginkább a blogvilágban?
Az egészet, hogy létezik: hogy itt van egy csomó ember, akik amúgy soha nem kerülnének egymás közelébe, és most itt vagyunk, ismerjük és követjük egymás hülyeségeit.

36. Ha nem szeretnéd, hogy az emberek tudják a neved, és adott a zárt blog írásának lehetősége, miért van nyitva a blogod? (már ha nincs zárva, höh)
Még sosem volt negatív tapasztalatom a véletlenül idetévedőkkel, szóval nem érzem hátrányát a blog nyitottságának.

37. Felmerült benned, mielőtt nekivágtál ennek a kérdéssornak, hogy önhitt dolog azt képzelni, hogy bárkit is érdekelnek a válaszaid?
Természetesen. Gratulálok mindenkinek, aki eljutott eddig.

Jó dolgok

- május 20 írásbeli, június 2-12 szóbeli, június 22-26 gyakorlati államvizsga...

- ...és Isten áldja az évfolyamtársamat, aki hajt a tanulással, különben még tuti csak hevernék, hogy eh ráérek - addig, amíg már nem érnék rá, de tanulni sem tudnék a stresszposszumkodástól.

- a Gilmore Girlsben mint egy epizódban kiderül, umlaut volt Lorelay gúnyneve egy nyári táborban, és rákerestem urban dictionary-n, és ez volt ez egyik lehetőség, ami nyilván csak szerintem vicces, de szerintem nagyon:

(semmitől nem érzem magam öregebbnek, mint amikor urban dictionary-n vagy know your meme-en kell keresnem valamit)

- szezon első spárgája, kissé túlárazva sikerült hozzájutni (két ár volt kiírva, bizonytalan voltam, de veszélyesen élünk alapon elhoztam - és a kasszánál a magasabb árat írta ki) - de nem érdekel, mert isteni volt
(Én Medvegynek, amikor pakoljuk el az árut: "Óvatosan, ha már ilyen aranyáron vettük."
Medvegy: "ok" - és reccs, letörte az egyik fejét)

- loptam anyukámtól egy Elle magazint - évek óta nem veszek fizikai magazint környezetvédelmi megfontolásból, ami érdekelt, megvettem e-formában, és olyan luxus érzete van... lehet időnként treat yo selfelem magam egy-egy példánnyal.

- rendeltem még kaját a macskáknak, amilyen szerencsém volt, 10 990-től van ingyenes szállítás, amit meg összeállítottam 10 980... szóval upgrade-eltem az egyik kaját, és most 7 kiló macskakaja van úton felénk.

- amennyire ellenálltam, végül megadtam magam az online ruhavásárlásnak, pörgetni kell a gazdaságot, az élet nem állhat meg, blabla (meg Medvegy már annyit cikizett, hogy az egyetlen kényelmes, de nem pizsama nadrágom egy szakadt férfifarmer, hogy meguntam).

Más: egyre jobban nyomaszt, amikor fast fashion ruhát kell vennem: a divat meg a ruhák úgy en bloc nem érdekelnek, nem képviselnek értéket a szememben, és hát így nem érzem indokoltnak nagyobb összeget kiadni értük - viszont azt is tudom, hogy a ruhaipar milyen áron tartja fent az "olcsóságát". Ezt úgy tudom magamban lerendezni, hogy csak harisnyát, fehérneműt és cipőt veszek újan, minden mást használtan, másodkézből - és általában működik is, csak amikor kivételt kell tenni, nem érzem magam valami rózsásan.

anxiety possum

Olvasási válságban vagyok, nem érdekel most semmi. Elkezdtem a Szerelem kolera idejént (vagy a Szerelmet kolera idején, haha) meg a Bűn és bűnhődést, de unom mindkettőt (ráadásul pdf-ben olvasom őket a telefonomon, és konkrétan kifolyik a szemem, olyan kicsik a betűk).

Mondjuk nem is tudom, mivel telnek a napjaim, de tanulással biztos nem.
Miért érzem úgy, hogy jövőre az összes pszichológia TDK meg szakdolgozat tele lesz a karantén hatásáról a mentális egészségre? Aki erről szeretne írni, tapasztalataim eddig: nem sokban különbözik a sima mentállibikókától, amit amúgy is átélek időről időre, de valóban nem sokat segít, hogy 1: kivételesen nem beképzelem a vészhelyzetet, hanem valódi, 2: az eddig bevált coping technikáim majdnem mind tilosnak számítanak jelenleg.

Ma lesz még egy update az államvizsgáról, hátha kiderül végre valami és az motivál majd egy kicsit. Valahogy egyszerre szorongok és vagyok chill, hogy pff messze van még. Amit tudunk: május 18 írásbeli, július 2-16 szóbeli, gyakorlati pedig "amint lehet" - ami a fejemben egyelőre kb úgy él, hogy "soha, pff yolo".

Férfias férfiak

Kit melyik horrorfilm traumatizált először? Engem az Átok kb tizenkét évesen, és még csak nem is a film, hanem csak az előzetese. Láttam a tévében, utána napokig azzal rémálmodtam és még évekig nem mertem megnézni.
Ez onnan jutott eszembe, hogy most Átok maratont tartunk, és csak úgy beraktam a háttérbe, amíg tanulok.
Sóhaj, hogy változnak az idők, meg deszenzitivizálódnak a horrorreceptorok.

Tegnap majdnem kint maradtam az Árkád előtt, mivel a saját maszkom mosásra vár, a pótmaszkom pedig becsúszott a táskám aljára és nem találtam meg elsőre, szóval tegnap varrtam magunknak pót-pótmaszkokat. A sajátomat a szokásos pónis anyagból csináltam, Medvegyét pedig a változatosság kedvéért világoskékből - mire kikérte magának, hogy ő is még egy pónisat akar.
Ha már így belelendültem, csináltam a szüleimnek is két kéket, odaadtam, erre apukám: nagyon köszönik, de elfogyott a pónis anyag? mert ha van még, ő inkább olyat szeretne.

Miért vettem egyáltalán a pónison kívül másmilyen anyagot..?

(a maszkmosás evolúciója az idő előrehaladtával: eleinte minden viselés után fertőtlenítettem-vasaltam, most meg csak kirakom szellőzni két használat között és mosom-átvasalom, amikor eszembe jut.)

Anyukámnak poénból betanultam egy óvodás anyáknapi köszöntőt az ajándékához, és elő is adtam hasonló stílusban (kissé kántálva, előre-hátra billegve), váratlanul nagy sikert arattam vele. Jövőre lopok neki hozzá orgonát is, és műszálas ünneplőt húzok majd.

- vágtam kicsit a hajamból, már ráfért, szerintem fél éve nem nyúltam hozzá. Perks of cutting your own hair: tényleg csak annyit csíphetsz le a végéből, amennyit szeretnél. Nagyon tetszik ilyen hosszan, már a hátam közepéig ér!
(viszont a rózsaszín nagyon kikopott, szóval újrafestés hamarost)

- elmentünk a Lush-ba anyukámnak anyák napjára ajándékot keresni, végül egy cicás fürdőbomba lett - és van egy olyan sejtésem, hogy én is kapok majd valamit, miután tavaly megkezdtem a hagyományt, hogy Medvegy is kapott ajándékot apák napján "a malacoktól":

(tudom, cringe a szőrgyerekeinkre gyerekként hivatkozni, de nem érdekel ¯\_(ツ)_/¯ )

- biciklivel közlekedni - minden dilinyósra jut valaki, aki akkor is elsőbbséget ad nekem, amikor ő megy védett úton

- kimostam a tavaszi cipőmet, és ma a lábkörmömet is kilakkozom - a nyár hivatalosan is itt van a sarkon!

Jó dolgok

- sok a csoffadt banánunk, és már nagyon untam a banánkenyeret, szóval a nyarat hivatalosan is megnyitottuk a szezon első banánfagyijával

- "csak egy gyors" (két órás) csoportos videóbeszélgetés a lányokkal, annyira jólesett

- állítottam be skype hátteret, imádom:

- kiszedtem a szemöldököm! nagy esemény ez a jelen körülmények között.

- sikerült a gluténmentes kenyerem, kicsit sületlen lett, de az az én hibám volt, nem a kenyéré - ami amúgy megkelt rendesen és ízre is teljesen rendben van.

Mikor lehet már úgy vécépapírt vásárolni, hogy ne szálljon be az ember a hisztériába? Mert lassan elfogy a téboly előtt vásárolt készlet (ilyenkor jön rá az ember, mennyi papírt spóroltunk azzal, hogy nem voltunk állandóan otthon és használtunk idegen vécéket is), de nem akarom, hogy kiröhögjenek a kasszánál.

Medvegy kenyérsütésén felbátorodva nekifeszültem újra gluténmentes kenyérnek: ez az én Moby Dickem, az alternatív lisztekkel való munka olyan odafigyelést és türelmet igényel, ami nekem eddig nemnagyon volt, bármiféle intolerancia híján a motiváció sem volt valami erős, most azonban jobb dolgom nem lévén újra nekiálltam. Most van a sütőben, eddig jól néz ki és meg is kelt rendesen, ami nem feltétlenül mondható el az eddigiekről.

Én: Nagyon félek az államvizsgától, de nincs motivációm tanulni.
Pszichiáter: Hát akkor tanuljon motiválatlanul.
Én:

Amúgy ezt az embert tényleg megtartom, nem csak megdicsérte a macskámat (Purrt), de konkrétan ő kérte, hogy mutassam be a kamerába, amikor hallotta, hogy nyávog. Azt hiszem, az ilyen jeleket már nem lehet figyelmen kívül hagyni, ő egyértelműen miattam végezte az egyetemet és nekem szerezte a diplomáját.

Dél sem múlt el még, felkelni csacskaság

Nagyon élem most a Mozart! musicalt, és amennyire örültem, hogy megtaláltam youtube-on a Raimundos felvételt, erre kiderült, hogy az egy átdolgozott verzió, de ki dolgoz át egy már tökéletes darabot..? Az volt a kedvencem, és az egyetlen musical, amit újranéztem volna - főleg Bécsben - főleg Thomas Borcherttel... Már csak tini Viki kedvéért.

Fun fact: Thomas Borchert volt az utolsó celeb crush-om, a szó azon értelmében, ahogy az ember tinédzserként ismeretlen emberekért rajongani tud, és az ő portréja volt az MSN beszélgetéseim háttere nagyon sokáig.
Már évek óta együtt voltunk Medveggyel, amikor ezt elmeséltem neki, mire ő: á, szóval ő volt az a faszi a beszélgetéseink háttérképén?
Én azt hittem, azt a hátteret csak magamnak állítom be, és más nem látja.
Burn.
/feltúrtam a régi winchestert érte, mert rémlett, hogy volt róla egy screenshotom, hogy nézett ki, de nem találtam/
/további fél óra intenzív guglizás után megtaláltam, ez volt az/
/senki meg nem mondaná, hogy amúgy tanulnom kéne és csak az időt húzom, ugye?/

Anyukám és a diszkrét felvezetések:
Ó de helyes ez a kisfiú... amúgy nektek mikor lesz?

Apropó, ki mit ad anyukájának idén anyák napjára? Én évekkel ezelőtt bevezettem az élményajándékozást, de értelemszerűen sem a színház, sem a valahová beülés nem játszik jelenleg, a kreativitásom pedig sorvadozik a bezártságtól.

A macskatartás erősen meglazította a tárgyakhoz való kötődésemet: korábban erőteljesen megviselt, ha meg kellett válnom egy szeretett ruhától-használati tárgytól, ehhez képest Medvegy tegnap felrúgta az egyik kedvenc teásbögrémet és letört a füle, és csak megvontam a vállam.