Az előző extrahosszú utáni kompenzáló kurta poszt

- megérkezett a farmerem, nem csak jól áll, de kényelmes is. Rajtam, akin a farmerátok ül és soha nem állnak rajtam normálisan a nadrágok, és átlagban 10et kell felpróbálnom, hogy egy végül még csak nem is tökéletes, csak kompromisszumokkal elviselhető legyen.
(évekig telt megbarátkoznom a gondolattal, hogy nem a testem amorf, hanem a konfekció eszméje irreális)

- Ma reggel hatkor félálomban megpusziltam Medvegyet és közöltem vele, hogy jó reggelt, menjünk el futni. Amikor rákérdezett, hogy mégis miért, válaszoltam, hogy mások is azt szokták, hajnalban kelnek és futni mennek. Szerencsére nem vett komolyan, hanem magához húzott és aludtunk még négy órát.
Én ebből nem emlékszem semmire.

- frissítettem a pinket a hajamban, most megint nagyon tetszik.

- Purr, az én kis szutykos, független szőrmalacom tegnap hozzám bújt majdnem tíz teljes percre. Ive been blessed.