Férfias férfiak

Kit melyik horrorfilm traumatizált először? Engem az Átok kb tizenkét évesen, és még csak nem is a film, hanem csak az előzetese. Láttam a tévében, utána napokig azzal rémálmodtam és még évekig nem mertem megnézni.
Ez onnan jutott eszembe, hogy most Átok maratont tartunk, és csak úgy beraktam a háttérbe, amíg tanulok.
Sóhaj, hogy változnak az idők, meg deszenzitivizálódnak a horrorreceptorok.

Tegnap majdnem kint maradtam az Árkád előtt, mivel a saját maszkom mosásra vár, a pótmaszkom pedig becsúszott a táskám aljára és nem találtam meg elsőre, szóval tegnap varrtam magunknak pót-pótmaszkokat. A sajátomat a szokásos pónis anyagból csináltam, Medvegyét pedig a változatosság kedvéért világoskékből - mire kikérte magának, hogy ő is még egy pónisat akar.
Ha már így belelendültem, csináltam a szüleimnek is két kéket, odaadtam, erre apukám: nagyon köszönik, de elfogyott a pónis anyag? mert ha van még, ő inkább olyat szeretne.

Miért vettem egyáltalán a pónison kívül másmilyen anyagot..?

(a maszkmosás evolúciója az idő előrehaladtával: eleinte minden viselés után fertőtlenítettem-vasaltam, most meg csak kirakom szellőzni két használat között és mosom-átvasalom, amikor eszembe jut.)

Anyukámnak poénból betanultam egy óvodás anyáknapi köszöntőt az ajándékához, és elő is adtam hasonló stílusban (kissé kántálva, előre-hátra billegve), váratlanul nagy sikert arattam vele. Jövőre lopok neki hozzá orgonát is, és műszálas ünneplőt húzok majd.