Resignation letter

Felmondani szörnyen szar, nem lesz a hobbim.

Kafkaesque

A HCPC megint visszadobta a jelentkezésemet.

Továbbra sincsenek meggyőzve, hogy teljesítem az elvárásaikat, 28 napom van további információt nyújtani, hogy eleget tudok bizonyos faszságokról.

Még ahhoz is fáradt vagyok, hogy felbasszam magam, annyira nyilvánvalóan igazságtalan ez az egész, és én olyan elkényeztetett királylány vagyok, nem vagyok hozzászokva, hogy igazságtalan velem az élet.

Na mindegy, majd valami lesz.

Munkailag szörnyen szörnyű és nagyon eseménydús hét áll mögöttem: a lokális menedzsernek elgurult a gyógyszere, kezdetnek roppant drámaian üvöltözött velem (ami miatt napokig idegroncs voltam), két kolléga meg aránytalanul szigorú büntetést kapott valami olyan faszság miatt, amit amúgy mindenki csinál, és ennek következtében az egyikük fel is mondott.
Szóval most elég feszült vagyok, hogyan lesz tovább a jövőben - a Starbucksos melóm akármilyen szar is volt eddig, el tudtam mondani, hogy de összességében egy fun and easy job, ami félek, mostantól nem lesz elmondható.
Csak azért nem ugrottam még ki az ablakon, mert vagyok abban a privilegizált helyzetben, hogy ha még egy apró atrocitás ér, azonnal be tudom adni a felmondásom (amit előre megírtam, csak üresen hagytam a dátumot).

HCPC-től továbbra sincs semmi, amit most jó jelnek veszek: amikor kötekedtek, az viszonylag gyorsan megvolt, szóval ezen logika mentén szerintem már elfogadták, csak hát nyilván nem sürgős a jó hír. Legalábbis remélem, ebbe kapaszkodom most.

Öt perccel később: azért beadtam az önéletrajzom az összes környékbeli kávézóba.

Sleep is a scam invented by mattress factories

Ha dolgozom, négy-öt óra alvással szoktam működni, és általában megvagyok.

A héten valamiért úgy gondoltam, megérdemlek egy kis öngondoskodást, vettem egy forró fürdőt és ágyba bújtam emberi időben, hogy meglegyen a nyolc óra - és úgy ébredtem, mint akin átment egy traktor, órákig alig tértem magamhoz, és délután amikor lehevertem kicsit a kanapéra, egyszer csak kiesett a kezemből a telefon és elaludtam egy órára.

Hol itt a logika.

Nemrég munka közben leültem depressziózni a sarokba (konkrétan van egy pont a pult alatt, ahol nem lát a CCTV, oda szoktam bebújni néha*), és észrevettem, hogy a kedvenc Martensem talpában keletkezett egy repedés. Elvittem cipészhez, és hát a szívemhez kaptam, amikor a jóember szétfeszítette az amúgy pici repedést és könyékig benyúlt, hogy ja, hát ez nem túl szép, de megfixálható egy obszcénül alacsony összegért. Kifizettem, ma érte mentem, olyan, mintha mi sem történt volna.

Azt hiszem, tényleg öregszem, hogy örömöt lelek abban, hogy vigyázok a kis dolgaimra.

*jézus máriám ez így leírva nagyon 1984

Meg akarom nézni a Nyugaton a helyzet változtalant, de félek, hogy nagyon földhöz vágna. Jó rég nem néztem háborús filmeket, az utolsó az 1914 volt, elszoktam tőle. 

Ugyanitt két hónappal azután, hogy mindenkinek ajánlottam a Jimmy sorozatot, aki hajlandó volt meghallgatni, ma megnéztem az utolsó epizódot belőle, Nagy Ervin ellenére is nagyon tetszett, aki szerintem tipikusan az a fajta színész, aki akármit is játszik, nagyon nehezen tudok elvonatkoztatni tőle, hogy ő a Nagy Ervin. Tom Hanks szindróma lehetne a jelenség neve.

A legutóbbi ciklusom úgy seggberúgott a múltkor, hogy megvettem a Taking charge of your fertility-t, hogy jobban megértsem a kis szervezetemet, nem akarok többet napokig remegve járni vécére két nap késés miatt, mert nem tudom, mi történik velem.

gelemb a vasútállomáson

Az úgy volt, hogy amikor Medvegy elment nemrég új szemüveget csináltatni, elég sokat romlott az amúgy jobbik szeme - mondta az optikus, hogy valószínű azért, mert az erősebb szeme kompenzálta a gyengébbet, amikor nem hordta a szemüvegét és túlterhelte, és ejnye bejnye, tessék viselni szépen.

És amíg erről beszéltek, én csak ültem a háttérben, mert nekem is volt egy dioptria a két szemem között és a költözés óta nem találom a szemüvegem.

De mára foglaltunk időpontot, a luxi vizsgálatot is kértem és megnézettem az érellátást meg a látóideget is, mert paranoid vagyok - és kiderült, hogy a látóidegem tökéletes, az ereim gyönyörűek, és mindkét szemem olyan elhanyagolhatóan myopiás (negyed dioptria körül), hogy szemüveg nem is ajánlott.

Legalább a fejemen belül egy valami képes az öngyógyításra, haha.

Trylingual

Utazni mesés, de hazaérve befeküdni a saját ágyamba, fürdeni a saját fürdőszobámban, használni a saját vécémet és benyúlni a saját hűtőmbe, na az se semmi.

És az előző bejegyzés terhességparáját lezárandó: hol máshol jött volna meg, mint Berlinben, miután becsekkoltunk a szállodába, és nyilván végigmenstruáltam az egészet. Fájdalomcsillapító megfelelő adagolásával és kehellyel minimális kényelmetlenséget okozott, de akkor is, komolyan..?

Miután Medvegy kigúnyolt, dühből ahol csak lehetett, próbáltam németül beszélni, és EGYSZER SEM váltottak át angolra. Pici győzelmek ezek.

Öt év után ideje volt már kimosni a kanken hátizsákomat, miután egy szép napon jobban megnéztem a fényben és feltűnt, hogy nem volt ennyire sötétkék, amikor megvettem. Biztos észrevettétek, hogy elképesztően lusta vagyok, szóval hangosan felnyögtem, amikor rákerestem és az összes létező útmutató azzal kezdte, hogy ESZEMBE NE JUSSON BEDOBNI A MOSÓGÉPBE - ami pontosan az első gondolatom volt.
Szóval szépen kimostam gyengéden, kézzel. Most még szárad.

negatív

Tegnap vettem egy terhességi tesztet - életemben másodszor, hogy érzékeltessem a helyzet súlyosságát.
Indokoltnak véltem kidobni nyolc fontot a szupermenő digitális tesztre, egyrészt évek óta rendszeres, 26-28 napos ciklusaim vannak, most meg a 31. napon járok, másrészt akkor már napok óta étvágytalan voltam és émelyegtem.
Mivel a gyerekkérdést még mindig nem tisztáztam le magamban, nem igazán tudom leírni, mit éreztem, amikor megjelent a NOT PREGNANT felirat a szuperfancy teszten, mindenesetre feszült megkönnyebbüléssel pattintottam fel egy cidert utána.

Azóta hasonló intenzitással parázok a késés egyéb lehetséges okain (rákrákrákrákRÁK).

Mert hát mennyi mindent veszítene velem a világ.

Meglepően energikus vagyok manapság, lehet ennek az az oka, hogy rendszerességgel edzek végre. Korábban nem tudtam végigcsinálni egy munkanapot délutáni szundika nélkül, most viszont megvagyok a négy óra alvással - egyszer adtam be a derekam, amikor Medvegy és a macska olyan cukin szundikáltak a kanapén, hogy melléjük kucorodtam, de úgy ébredtem, mint akit megvertek, szóval ez talán egy jel, hogy nem kéne.

Vinteddel a viszonyom eddig vegyes: a (Dollyval közös, EZ MEKKORA MÁR? ♥︎) ludas pulcsiba szerelmes vagyok és szerintem sosem fogom levenni, de irdatlan időt el tudok ott baszni, és még csak nem is veszek semmit, csak böngészgetek.
Ja és el is adtam valamit, a túrabakancsomat, ami legyalulta a kislábujjamat - úgy bruttó két órám elment a szerencsétlenkedéssel, rohantam csomagolózacskót venni (7 font/6 zacskó), majd miután kiderült, hogy a cimkét nem nyomtatják ki nekem a postán, mentem nyomtatni a közeli rymanbe (2.77!!!!! font volt, egy pillanatra belém szakadt a döbbenet a végösszegtől), ahol amikor kérni akartam tíz centi szigszalagot, hogy ráapplikáljam a csomagra a frissen nyomtatott papírlapot, a pénztárosnak volt pofája közönyös arccal a hátam mögé mutatni a polcra a szigszalagokra (2.50 font).
20 fontért hirdettem meg a cipőt, ki lehet számolni az elképesztő profitot, amit termeltem.
Medvegy a végén pikírten megkérdezte, hogy megérte-e, és őszintén nem tudom - bár tény, a legnagyobb probléma a rutintalanságom volt, életemben nem adtam még fel postán semmit, és a netes útmutató nem készített fel arra, hogy MAJDNEM HÁROM FONT LESZ KINYOMTATNI EGY PAPÍRLAPOT, ne haragudjatok ezt a traumát még nem dolgoztam fel. 

Letöltöttem a Revolutot, még próbálom kitanulni. 2023 egyik nagy fogadalma a saját financiális edukációm - szerencsésnek mondom magam, egyrészt ösztönösen ügyesen bánok a pénzzel (márcsak a származás révén, laughs in jewish), másrészt elég jó kiképzést kaptam a viszonylagos csóróságban felnövésnek hála, de szeretnék szintet lépni.

HCPC-től továbbra sincs semmi, de hová sietünk.

Megtörtem, és

felregisztráltam vinted-re.
Amúgy nem akartam, de bezárt a kedvenc charity shopom webshopja, és újonnan nem vagyok hajlandó ruhát vásárolni (my toxic trait: elvárom a kiváló minőséget, de túlságosan fillérbaszó vagyok megfizetni), szóval egyre csökkentek a lehetőségeim.

Veszélyes hobbi ez.

Még mindig nem kapcsoltuk be a fűtést, vagyis nagyon úgy tűnik, ezt a szezont kihúztuk már*. Volt néhány nehéz napunk, amikor két zokni-két pulcsi kombóban toltam a délutáni szundikámat a pokróc alatt összebújva a macskával meg komoly lelkigyakorlat volt zuhanyozni menni, de CSAK AZÉRT SEM TÖRTÜNK MEG.

*nagyon szerencsések vagyunk a lakásunkkal, legfelső szinten lakunk és sok ablakunk van, szóval ha süt a nap, nagyon kellemes idő van fűtés nélkül is.

Új hobbink van Medveggyel, elkezdtünk falat mászni (boulderezni). Az első alkalmat Medvegy le akarta mondani még indulás előtt is, aztán még aznap rendelt magának saját mászócipőt amikor hazaértünk, szóval sikerként könyveltem el a dolgot.
Már csak azért is, mert ilyen izomlázam nagyon rég nem volt.

Byelingual

Manapság egészen elégedett vagyok az angol beszélőkémmel, egyre ritkábban érzem a gyomromban a sikertelen kommunikáció okozta frusztrációt és egyre gyakrabban vagyok szórakoztató (ebben mérem a nyelvtudásomat, mint a vicces kislány, ami vagyok). A sikert gyanítom leginkább annak köszönhetem, hogy tudatosan sokat olvasok angolul - és mostanában unalmasabb perceinkben keresztrejtvényt fejtünk a munkatársakkal (valaki bent hagyta poénból, a füzet azóta közkincs), és döbbenet, de majdnem jó vagyok benne! Mármint egyedül egy teljessel még nem boldogulnék, de párban mindig sikeresek szoktunk lenni, és tök büszke vagyok magamra.
Ugyanitt viszont igazolódott anyukám elmélete, hogy a sok olvasás miatt voltam jó nyelvtanból tanulás nélkül kiskoromban, mert mióta nem olvasok magyarul, a helyesírásom lényegesen rosszabb és a szókincsem egyre szűkül, komolyan kezd ciki lenni.

HCPC-től továbbra sincs semmi hír - amikor legutóbb ezt kiírtam ide, másnap kaptam a nem túl kedves emailt, kiváncsi vagyok, most megidézem-e őket ezzel.

Meló olyan, amilyen, kicsit nyomaszt minden előttem álló opció, de igazából elnyomom magamban, majd jövő Sieglinde kitalál valamit, vagy mittudomén, eddig mindig lett valami. Próbálok eleget aludni, inni meg szedni a vitaminjaimat, aztán a többit megoldom.

én most

És most visszamegyek takarítani, igazából csak időhúzásnak ültem le írni: karácsony és újév között átrendeztük és kicsit kitakarítottuk a lakást, és a hálóban még mindig az én cuccaim vannak széthányva, amiket eddig nem volt lelkierőm elpakolni. Na de majd most, szerda este tízkor, amikor holnap 5:30tól meló van.