Legyőzöm a világot

A vizsgaidőszak hagyománya, hogy ilyenkor van végre időm az egész napos garantált karantén miatt hajpakolást a fejemre dunsztolni és csövessapkában zúzni itthon.
Medvegy legnagyobb örömére.
A hajam viszont puha és selymes.

Ja, és hirtelen megnő a telefonomon a "valamit tanulok, erre Dorci rám/a könyvre hever" típusú képek száma.

Holnap nagyon nagyon nagyon (x100) fontos zh-m lesz, igen enyhén szólva vagyok ideges. Okos kislányként kimaxoltam a javítók számát, és ha ez nem sikerül, jövőre vehetem fel megint, és ez most nagyon érzékenyen érintene (főleg most, hogy végre megint normális szintre szuszakoltam az elvárásaimat saját magammal szemben).
Szóval most megyek is tanulni, és ha nem jelentkezem holnap lelkendezve, akkor valószínű lefoglal az intenzív öngyűlölet, de remélhetőleg siker lesz és jövök majd örömködni.