2015. december 7., hétfő

Tegnap megfájdult a fogam.

Kevés szervemet féltem annyira, mint a fogaimat, mert ugyan kissé csálék, mindegyik egészséges (legalábbis tavaly, az utolsó fogászati ellenőrzéskor még azok voltak), és ezt az állapotot szeretném a lehető legtovább fenntartani. A pániktól, hogy ez talán nem jön össze olyan sokáig, mint terveztem, elfelejtettem felnőttnek lenni és már riasztottam a szüleimet, hogy kérjenek nekem időpontot a családi fogorvosunkhoz (aki tudja kezelni a fogorvosoktól abnormálisan rettegő anyámat is).
Meghagytam, hogy sírással, érzelmi zsarolással, akárhogy, de ne adják ma délutánnál alább.

Erre ma reggelre elmúlt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése