Miközben sorban álltam és védelmezőn öleltem (a könyvet), végig az járt a fejemben, hogy mondj neki valamit, mondj neki valamit - amikor sorra kerültem, persze belém állt a fangörcs, amit sikeresen legyőzve végül kinyögtem egy egész suta mondatot, amire válaszolt, amire megint mondtam valamit, amire megint válaszolt, és a végén rám mosolygott, szóval ki tudja, ha nagyon akarom és sokat edzek rá, idővel talán normális ember lesz belőlem, aki tud emberek között viselkedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése