Lassan négy éve lesz, hogy az egyik barátomból nagyon messze lakó barátom lett.
Tegnap este tartott még egy összejövetelt, mielőtt hazament volna, mert neki a haza már ott van, és amikor elbúcsúztunk, nagyon hosszan megölelt én meg motyogtam a kabátjába, és egészen elszorult a szívem, mert egy hónapon belül másodszor kell így búcsúznom, hosszú időre és nagy távolságra, és nyilván öregszem, hogy már jól esik az ölelés, és a nehéz rész inkább a másik elengedése.
Nem tudom, kinek mi korunk nagy tragédiája, de nekem az, hogy a generációnk úgy spriccelt szét a világban, mintha menekülni kéne az országból.
Oh wait.
Nem tudom, kinek mi korunk nagy tragédiája, de nekem az, hogy a generációnk úgy spriccelt szét a világban, mintha menekülni kéne az országból.
Oh wait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése