A héten a szokásosnál is kevesebbet és rosszabbul aludtam, talán ezért, de a hangulatom alakulása meglepő hasonlóságot mutat a gyilkos hullámvasúthoz: egyre tisztábban látom, mennyi mindent nem tudok még, ami egyik pillanatban megfogadtatja velem, hogy csak azért is én leszek a legjobb szakember a területemen és őrült tanulásra motivál (hullámvasút fel), a következőben pedig íróasztal alatt sírok, hogy minek foglalkozik velem bármelyik oktatóm is, csak rabolom az idejüket, reménytelenül ostoba vagyok, kár belém a felsőoktatás (hullámvasút le).
(ez utóbbit alátámasztandó fun fact: már többször eltévedtem a kórházban, erről odaúton a buszon sírtam BFF-nek is, aki próbált megnyugtatni, hogy majd belejövök.
Tegnap megint nem találtam vissza a szekrényemhez.)
Viszont megrendeltem Nyáry Krisztián új könyvét és ha törik, ha szakad, holnap dedikáltatni is fogom, előtte meg kapok hummusztálat az Olive Treeben.
Most meg szedem magam és bemegyek a könyvtárba, ha szar a kedvem, a könyvek közelsége megnyugtat. És most eléggé szar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése