Legyőzöm a világot

Főzés közben arról beszélgetünk évfolyamtársammal, hogy a pasijaink két nap eltéréssel töltötték be a 30-at, és melyikük hogyan élte meg.
Én: Már előre látom, mi lesz, amikor én leszek harminc.
Ő: Haha, de addigra már ők is közelebb lesznek a negyvenhez és azzal lesznek elfoglalva.
Én: Jah, tuti.
Én: /secretly laughs in 27/

Ma este duplán kenek fel a hidratálót.

Mondjuk tény, nagyon jól álcázom magam gondtalan egyetemistának közel harmincévesen (OH GOD). Apukám szerint loptam magamnak néhány jó évet az élettől, de ettől még néha, mondjuk ilyenkor, amikor nem javítok ki egy kedves feltételezést a koromról, mégis azt érzem, hogy le vagyok maradva. Tudom, hogy mindenkinek megvan a saját tempója az életben, az enyém simán más, blabla, de ettől még na.
Amúgy ha túl fiatalnak tűnnék, a mai napom egyik fénypontja volt, hogy leárazták a Scholl talpbetétet, amit régebben kinéztem magamnak, szóval végre igazán kényelmes lesz a bakancsom, woohoo.

Más: a a konzulensemmel is találkoztam, ötöst kaptam a féléves munkámra meg egy buksisimit, hogy nyugi, jól állok, lesz ebből szakdolgozat, csak így tovább.

Lassan úgy érzem, hide the pain Harold lehetne a neptun nyitófigurám.