VAKÁCIÓ!

Ma voltam utoljára oskolában olyan formában, ami alatt eddig oskolát értettem (vagyis egy épület, ahová szervezetten bemegyek és főállásban tanulok).
De mindent szép sorban.

Kicsit lemerített ez a nap, nekem kellett megszervezni, hogy a tanárunknak köszönőajándékot adjunk, és ha valamit utálok másokban, az az önkéntes szervezkedés meg fontoskodás, szóval rázott magamtól a hideg - de a többiek tojtak az egészre, és nagyon bántam volna, ha rájuk hagyom és nem búcsúzunk el sehogy. Végül jól is sikerült és mindenki kooperált (miután én megcsináltam a fárasztó részt), de ettől még nem élveztem a folyamatot.
Aztán a szemináriumról kifelé jövet próbáltunk P.-vel valami fennköltet találni benne, hogy ez volt az utolsó óránk, de végül csak elmentünk shopizni, vettünk egy-egy rúzst és hazamentünk.

Hogy aztán amint ledobjam magam az ágyra, évfolyamtárs B. írjon, hogy bejövök-e.
Hova?
Hát órára.
Hova..?
Órára.
Melyikre, arra, ami véget ért múlt héten?
Igen arra, csak azzal a kivétellel, hogy nem ért véget múlt héten. Ja, és tíz perc múlva kezdődik, és minden órán van katalógus.

Szóval lefőztem egy kávét (amit aztán befelé menet magamra öntöttem a trolin) és bementem a második utolsó órámra.
Csak 40 percet késtem.
Innen kijövet már nem is kerestük a fennköltséget, csak vonszoltuk magunkat a buszmegállóba és rohantunk haza.

De amikor hazaértem, a malac szó szerint belevetődött a karjaimba és olyan szerelmesem purrogva bújt hozzám, hogy kicsit feltöltődtek az elemeim.

(a másik malac meg szarrá ázott az esőben, és utána szabályosan sírt, amikor elkaptam és törölközőbe csavartam, méghozzá olyan fájdalmasan, mint akit nyúznak. hiányzik Dorci, aki ilyenkor dorombolva tűrte, hogy szárazra gyömöszöljem)