Ruhát csak azért nincs képem eladni, mert majdnem mindet használtan veszem, hordom, aztán pedig kb. 200 forintért adnám - annyiért meg nem állok neki lefotózni, meghirdetni, személyes átvételt szervezni. Inkább gyűjtöm, amíg meg nem töltök a nem kívánt ruhákkal egy IKEÁs szatyrot, aztán leadom adományként.
Ilyenkor egyszerre melegszik meg a kis szívem környéke a saját családomtól és a támogatástól, amit kapok, meg bxszom fel magam extrán, amikor vegán csoportokban olvasom, másokat hogyan ignorálnak vagy egyenesen vernek át a saját családtagjaik (klasszikus, többször leírt eset, amikor valaki csak rizst vagy zöldségköretet tud enni családi összejövetelen, majd a végén közlik vele, hogy ja, amúgy az is zsíron vagy vajon volt párolva).
Mondjuk vagy nyolc éve, amikor még ettem húst, csak kósert, Medvegy szülei bejátszották velem, hogy ja, amúgy a brassói disznóból készült. Nem tudom, megérte-e nekik, hogy soha többet nem mentünk hozzájuk ebédre.
Az olvadó hónak hála az egész lakás tele van saras macskalábnyomokkal, és egyre dühödtebben látom, hogy hová járnak a macskáim, amikor nem látom (többek között az íróasztalomra, laptopra és kb. bármilyen szabad polcra).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése