Toss a coin to your Witcher, O’ Valley of Plenty

Teljesen ráfüggtem a Witcher sorozatra, annak ellenére, hogy A: nem olvastam a könyveket, B: nem játszottam a játékokkal, C: úgy összességében a fantasyt sem szeretem, D: még csak nem is Medvegy miatt (akire amúgy az előbbi három mind igaz), ő nem is nézi, csak én.
De most nagyon betalált a sötét hangulat és látványvilág, a bizarr humor, a sztori, amit nem mindig értek, ahogy Geralt azt mondja: fuck, meg Henry Cavill, akire nem csak ránézni esik nagyon jól, de a hangja egy nemi élmény.

Mellesleg nagyon nincs karácsonyi hangulatunk, tanulni próbálunk, én a vizsgákra, Medvegy angolozik - nem akarok a nevében beszélni, de azt hiszem, nem vagyunk túl eredményesek. Minden nyomott, szürke és szomorú.

Majd írni kéne egy évértékelőt, de nem tudom, akarom-e, lévén elég szürke és uncsi volt 2019, meg egy olvasmányértékelőt, de ezt sem akarom igazán, lévén sokéves mélypontot ért az olvasási átlagom.

Ennek a bejegyzésnek se lett sok értelme.