Az év elejére megint kerültek jók, a Tolvajok telén Berlinben a szállásunk radiátorának dőlve zokogtam, az Educated-et pedig Potzdam felé az S-Bahnon is faltam, annyira tetszett. Az Eleanor Oliphant váratlanul nagyon tetszett, a Melmoth váratlanul nagyon nem: bár érdekes, hogy a sztorira nem emlékszem, a hangulata nagyon megmaradt.
A This is Going to Hurt-öt kb. kétszáz forintért lőttem a Bosnyák téri Hádában, sokat röhögtem rajta, ahogy a Disaster Artiston is, amit Medvegy magának vett, erre azóta sem olvasta ki. A Szólíts a nevedenről nem akarok beszélni, Szöszivel olvastuk, és napokra traumatizált, annyira rossz volt.
Az Olvasás története újraolvasás volt, megsimogatta a lelkem, A nő helye megmotivált egy kicsit, Szentesi Évát pedig reméltem, hogy sikerül megkedvelnem, ha elolvasom, min ment keresztül, de ez nem történt meg.
A lemaradó 31. a Hogyan találjuk meg a nekünk való munkát?, kommentárt nem igényel, elgyengültem így év végére, közeleg a suli befejezése is, engem meg már ráz az undor a tanulmányaimtól.
Idén hat könyvet olvastam angolul, és nyolcat magyar szerzőktől, akik közül is Szabó Magda és Szerb Antal volt a befutó, tőlük sikerült duplázni.
Következő évre váró szakmai könyvek a szakdolgozathoz: Forgács Attila: Az evés lélektana, Béres Judit: Azért olvasok, hogy éljek, Bartos Éva: Segített a könyv, a mese, Jane Ogden: The Psychology of Eating, Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása, Prof Charles Spence: Gastrophysics, Michael Pillan: In defence of food.
Csak simán lassan haladok velük: Tom Phillips: Humans, Bea Johnson: Zero Waste Home, Stephen King: It, Ulrich Alexander Boschwitz: Az utazó, Dragomán György: Rendszerújra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése