Életünk utolsó szorgalmi időszakát éljük, és az utolsó hétre olyan szinten lelki halottak lettünk évfolyamtárs-barátnő P.-vel, hogy mesélte: ő egy hete minden délután ledől aludni egy kicsit, csak így tudja elviselni a létet.
Ugyan négyéves korom óta erős ellenérzéseim vannak a napközbeni alvással szemben (még akkor is, amikor éjszakáznom kell), úgy gondoltam, érdemes lehet még egy esélyt adni a dolognak.
Vizsgálat célja:
Még három nap van hátra a hétből, és az abszolút minimumnál jól lenne kicsit többet produkálni életileg.
Hipotézis:
Egy rövid alvás után frissen és kipihenten tudok tanulni és szakdolgozatot írni.
Esettanulmány:
Este fél hatkor ledőltem a macska mellé és belőttem az időzítőt fél órára.
Az időzítő kétszeri kinyomása után lelöktem a telefont az ágyról, és fél kilenckor úgy ébredtem, mint akit kihánytak.
Eredmények:
Megtanult tételek: 0 db
Szakdolgozathoz hozzáadott karakterek: 0 db
Közérzet: olyan éjfélig átlag alatti, éjféltől hajnali kettőig viszont szellemileg viszonylag aktív, ami a motiváció hiánya miatt Szókeresőzésben nyilvánult meg.
Következtetések:
Mivel ezt a bejegyzést real time-ban írom, és holnap reggel 8-ra megyek szemináriumra, ilyet többet nem játszunk.
Gyakorló anyukaként mondom, hogy bármennyire is rettenetes volt egy nap/az előző este, sem a 3 éves gyereket, sem magamat nem hagyom du 4nél tovább aludni (mondjuk ebéd után 1-2-től), mert akkor éjfél előtt nincs alvás. Sztem nem a power nap-pel volt baj, hanem azzal, hogy mikor feküdtél le aludni.
VálaszTörlésEgy kísérletből tényleg nem vonható le semmi, lehet adok még ennek egy esélyt, csak nekem annyira természetellenes a nap közepén, világosban lefeküdni. Vagy csak nem vagyok még elég álmos:D
Törlés