Ezt a számot egy béna horrorfilmben hallottam, és teljesen becsípődött. A tinédzser nővérem szobája jut róla eszembe, ahonnan ilyen zene szűrődött ki, Johhny Depp meg Casablanca poszter volt a falon meg Alf plüss az ágyon, és ahová babakoromban bejutni az abszolút high life volt.
(a szüleim mindig kínosan ügyeltek rá, hogy a nagy korkülönbség ellenére jó legyen a kapcsolatunk a nővéremmel, szóval az volt a szabály, hogy csak akkor mehettem be a szobájába, ha ő beengedett. én erre emlékszem, de a nővérem valószínű nem, mert amikor lett egy unokahúgom, rendszeresen jöttem haza arra, hogy amíg én távol voltam, ők bementek a szobámba és kipakolták a fehérneműs fiókomat vagy firkálgattak elől lévő papírjaimra. Ah, a régi szép idők.)
Zongora update: szerintem én vagyok az egyetlen, aki youtube-on synthesia tutorialt fordít le magának kottára, hogy utána abból tudjon tanulni.
Ugyanitt volt egy kis kirohanásom Medvegynek, miszerint hogyhogy nem lettem egy hét alatt profi, de ahogy kimondtam, rájöttem, milyen röhejes, szóval azóta csendben vagyok.
Kiolvastam a harmadik Harry Pottert is, szabályos adrenaline-rushom volt, amikor mindenki megérkezett a Szellemszállásra - és nekiállnak beszélgetni meg magyarázkodni, ahelyett, hogy első és legfontosabb lépésként nekikúrnák azt a kurva patkányt a falnak. Faszomat komolyan.
Ja és ha nem fájna eléggé az élet, elkezdtük a Csernobilt újra.
Mert miért ne, elvégre amúgy is annyi felesleges életkedvem van raktáron.
A harmadik Harry Potter a legjobb Harry Potter <3
VálaszTörlésHajrá a zongorához, nagyon menő, hogy hogy haladsz a kottaolvasással (én lusta gitáros vagyok, és kb. tabot szoktam írni a youtube-os videókból... :)
Nekem az első a kedvencem, a harmadikkal kicsit haragban vagyok: amikor még a film előtt anyukám megvette nekem a sorozatot, én valamiért a harmadikat gondoltam elsőnek, elkezdtem olvasni, majd miután nem értettem belőle semmit (Hermionét fiúnak gondoltam...), dühödten leraktam és csak akkor vettem elő újra, amikor kijött a film:'D
TörlésKöszi, bár egyelőre úgy érzem, nagyon megnehezítem a saját dolgomat, hasonló mazochizmusból a billentyűket sem vagyok hajlandó felmatricázni:D Nem tudom amúgy, nekem a gitár esküszöm bonyolultabbnak tűnik, mint a zongora. Azon már ott van minden hang, csak nekem kell megtanulni, a gitáron meg még azt is kereshetem:D
A HP az egyetlen könyvsorozat, amelynek minden részére emlékszem, hogy kitől és mikor kaptam meg.
TörlésÉn a negyedikkel kezdtem (Halottak napja környékén mentünk haza a temetőből. durva belegondolni, hogy még csak másodikos voltam, de már ezzel kezdtem), fogalmam sem volt róla, hogy egy sorozat része. Aztán Karácsonyra természetesen megkaptam a másik hármat.
Nekem is a harmadik kötet a kedvencem, konkrétan naponta olvastam újra egy időben, a Patrónus Potter kifejezésen meg mindig röhögök.
Pont a legdepresszívebbel (meg legvastagabbal) kezdeni tényleg elég bátor, főleg nyolcévesen :O értetted amúgy, mi történik? én a harmadikkal is teljesen össze voltam zavarodva, hogy most mi van, honnan kéne tudnom, ki kicsoda meg most mi van.
TörlésAnnyira szeretem, hogy az egész HP sorozat mennyire beleépült a generációnkba valamilyen módon, mindenkinek van emléke róla (ha más nem, hogy ő gyűrűkurás táborban volt:D).
Nekem amúgy az a hangosan röhögős kedvenc részem, amikor a hatodikban Piton elkéri Harry bájitaltan könyvét és ő Ronét adja oda. Egyszer esküszöm lesz egy Roonil Wazlib nevű macskám.
Igen, elég kemény kötet volt, amúgy ezt még pont szeretem. Annyira emlékszem, hogy az elején csak néztem, wtf, aztán szerintem leesett, hogy talán nem jó könyvet olvasok. Az tuti, hogy bőven Karácsony előtt vettük meg az előző köteteket, az elsőt meg oda is adták egyből, mert már nem bírtam magammal :D
TörlésPár évre rá azért team Gyűrűk Ura lettem. Arra még emlékszem, hogy mindig Karacsony környékén jöttek az új kötetek és Anyukám volt olyan kegyetlen, hogy nem adta oda az ötödiket, hanem eldugta az ünnepig. De már akkor is kis rafkós voltam, felkutattam és kicseréltem a könyvet egy másikra (belehúztam a borítóba), aztán suliban kiolvastam. Meg is volt lepődve, mikor Karácsony után nem vetettem magam a könyvre:D
Pont múltkor kaptam kedvet a hatodik kötet újra olvasására, mert valahogy annyira jó emlékeim kötődnek ahhoz a kötethez is (főleg a a depresszív Fönix rendje után), és ezen most hangosan nevettem, tökre elfelejtettem Roonil Wazlibos jelenetet:D majdnem ugyanolyan jó, mint a Patrónus Potter :D
Hahaha, szóval ilyen érzés kisebbik húgnak lenni? Szegény hugim, szerintem ő is hasonlóan élte meg a szobám misztikumát (bár, leszögezném, én _tényleg_ nem mentem soha az övébe:). És a Johnny Depp poszter, hahaaa, szerintem a nővéred kortársam lehet.
VálaszTörlésEgyetértek Kamival, a HP 3 tényleg kjó!! (Bár nálam még a hatodik is vetekszik a legjobb címért, csak mondjuk egyben a szívemet is összetörte, annyit azóta sem bőgtem könyv miatt, dzsízösz.)
Nem akarom túlmisztifikálni, meg mi sem voltunk/vagyunk annyira szoros kapcsolatban, de van valami a kishúg-nővér kapcsolatban, a nővérem "tanításai" néha még napig a fülembe csengnek (főleg a szemöldökömről meg hogy ne merjem túlszedni:D). Johnny Depp poszterem még nekem is volt:DD
TörlésÉs az ötödik..? Én könyvön úgy még nem sírtam, mint /egy bizonyos tragikus eseménynél a könyv végén/, olyan mesterien szívfacsaróan van megírva, előre félek tőle...
Aww <3 barcsak azt gondolhatnam, h az en hugimnak is vannak ilyen emlekei rolam, de az az igazsag, h kettonk kozul, morbid modon, mindig is o volt a felnottebb. De azert ja, van ebben a kapocsban vmi nagyon szep igy is-ugy is. :)
TörlésPersze, az otodik... ott is kivoltam (meg nyilvan a hetedik vegen, de ott mar kb meghaltam belul, szoval nem annyira ereztem erzelmeket :'D). De vmiert nekem a hatodik fajt a legjobban. Az, aki miatt az otodik volt elkeserito, nem annyira nott a szivemhez, mint az, aki miatt a hatodik. Weird, I know.
Van egy ilyen elmeletem amugy, bar ezt az ASOIAF (Tronok harca, bleh) kapcsan fejlesztettem ki, hogy szerintem szemelyisegkepletet lehetne epiteni arra, hogy egy olvasonak kik a kedvenc szereploi, es kiket nem bir elviselni, mert ott tenyleg ANNYIRA arnyalt jellemrajzok vannak, hogy nincs ket ember, aki uahhoz a gardahoz kotodik, es szerintem tok sokat elarul mindenkirol, hogy kiket szeret/nem szeret azokban a konyvekben. Szoval, asszem, a HP is ilyen kicsit.