Podcastokról

Lehet a podcast műfaj eleve nem nekem való, de úgy érzem, jóval többen csinálnak podcastot, mint ahányra szüksége van a világnak. Múltkor a sétámhoz beraktam egyet, és többször dühödten bele kellett tekernem, annyira felhúztam magam, mert az epizód címében ígérnek valami érdekes témát, aztán elmegy az epizód fele azzal, hogy röhörésznek a magánéletükről meg csevegnek valami tökmásról.
Ráadásul a magányérzetemen se nagyon segít, hogy tökegyedül, egy fülhallgatóban hallgathatom, mások milyen jókat tudnak beszélgetni egymással.

Ugyanitt azért vevő vagyok ajánlásra, mert beiratkoztunk az edzőterembe és hát a kardióedzések unalmasak. Deliciously Ella podcastját még tolerálom (annak ellenére, hogy a férje valamiért nagyon nem szimpatikus, nekem fura az az ember), de ő lényegében interjúkat csinál különféle szekemberekkel, akik azért érdekesek.

Medvegy nemrég megállapította, hogy a mai fiatalok milyen igénytelenül meg trashy-n néznek már ki (a jelenlegi divat tény, hogy nem valami elegáns, na ezt kombináljátok a néha amúgy is kérdéses angol stílussal), én meg csak féltékeny vagyok, mert tinédzserként szerintem törvényszerűen hülyén kell kinézni, de a maiak legalább kényelmesen teszik - én sem vagyok büszke a tizenéves stílusomra, de mellé felsorolni alig tudom, hányszor csináltak belőlem hülyét vagy nyomorítottak meg az éppen aktuális divatdarabok. 

(csak ami hirtelen eszembe jutott: jártam térdig vizes és letaposott aljú trapéznadrágban, hogy nem sokkal később meg minden előrehajoláskor kilógjon a seggem a csípőnadrágból, törte fel a lábam a bebújós emócipő, pállott be a vállam a szilikonpántos melltartó alatt...)