ugyanitt annyira édes már, milyen sok zongora/zenetanár van fent youtube-on)
A héten majdnem elbőgtem magam, amikor megvettem életem első kottafüzetét. Még mindig nehezen hiszem el, hogy THIS IS ME NOW - én, aki egész eddigi életében takarózott vele, hogy nem ért a zenéhez*, nincs hallása**, és amúgy sincs hozzá semmi affinitása***.
Olyan fura amúgy, nagyon könnyen ragasztok magamra negatív címkéket, de ha esetleg kialakulóban lenne valami pozitív új tulajdonságom - hohó, azt ki kell érdemelni, mielőtt jellemezném magam vele, és megszabok magamnak valami távoli feltételt, amit teljesíteni kell.
Gatekeep-elem saját magamat, ez milyen szerencsétlen dolog már.
Olyan fura amúgy, nagyon könnyen ragasztok magamra negatív címkéket, de ha esetleg kialakulóban lenne valami pozitív új tulajdonságom - hohó, azt ki kell érdemelni, mielőtt jellemezném magam vele, és megszabok magamnak valami távoli feltételt, amit teljesíteni kell.
Gatekeep-elem saját magamat, ez milyen szerencsétlen dolog már.
*nyilván nem értek hozzá, mivel nem tanultam soha
**abszolút hallásom valóban nincs, a zenei hallásom viszont teljesen átlagos és teszteredményeim vannak róla, hogy nem vagyok tone deaf
***ez meg majd kiderül
Tegnap átmentünk húsvétolni Angol Barátainkhoz: mivel már hétfő óta legális szabadtéren hat fő alatt gyülekezni, szégyentelenül összegyűltünk négyen és éltük a magyar gyökereinket, vagyis alkoholizáltunk fényes nappal. Mivel felelősségteljes felnőtt vagyok, aki felelősségteljes és előre tervez, gyalog mentünk, és a hazaút életem egyik legvidámabb emlékei közé került fel, amire nagyon szükségem volt mostmár.
Ja és csak háromszor ment el mellettünk rendőrautó, ami nem lett volna gáz, ha nincs a kezünkben hazafelé is egy bödön cider itt meg tilos közterületen alkoholizálni, de még az is vicces volt.
Az utóbbi napokban stresszforrásom, hogy elkezdtük hallani a szomszédokat. Majdnem kilenc hónapja élünk itt és a legnagyobb gondunk eddig az egész házat átjáró, folyosóról hozzánk is beszűrődő fűszag volt (fű mint marihuána, nem frissen nyírt gyep)(és ami meglepően gyorsan vált az otthon illatává), de a szomszédoktól gyakorlatilag nem hallottunk át semmit. Igazából most ez sem vészes, csak ha mi éppen néma csendben vagyunk, halljuk az átszűrődő zenét-beszédet, amit eddig nem, én meg nyilván elkezdtem ráfeszülni.
Mérlegeltem, átmenjek-e panaszkodni, de végül elvetettem több okból is: amikor mi lefekszünk, éjfélkor-egykor csend van már, alváshoz teszünk be zenét egész éjszakára, a háló valahogy jobban van szigetelve és oda nem hallatszik be semmi, meg amúgy is gyanítom, hogy városi-társasházi viszonylatokban ez így működik. Valamilyen szinten biztos mások is hallanak minket, és nem akarok egy olyan toxikus panaszláncot elindítani, aminek a végén rohanunk beárulni azt, aki este nyolc után hangosabbat fingik.
Medvegy meg kiröhögött, hogy a fél életemet az M3-as autópálya mellett éltem le (nem képletesen, hanem konkrétan - és csak az utolsó pár évben kaptunk új, normális nyílászárót meg húzták fel a zajvédő falat), és most meg azon pörgök, hogy a szomszédok hangosan veszik a levegőt, de társasházban nem laktam még, nem tudom, mi a normális és mi nem.
Mérlegeltem, átmenjek-e panaszkodni, de végül elvetettem több okból is: amikor mi lefekszünk, éjfélkor-egykor csend van már, alváshoz teszünk be zenét egész éjszakára, a háló valahogy jobban van szigetelve és oda nem hallatszik be semmi, meg amúgy is gyanítom, hogy városi-társasházi viszonylatokban ez így működik. Valamilyen szinten biztos mások is hallanak minket, és nem akarok egy olyan toxikus panaszláncot elindítani, aminek a végén rohanunk beárulni azt, aki este nyolc után hangosabbat fingik.
Medvegy meg kiröhögött, hogy a fél életemet az M3-as autópálya mellett éltem le (nem képletesen, hanem konkrétan - és csak az utolsó pár évben kaptunk új, normális nyílászárót meg húzták fel a zajvédő falat), és most meg azon pörgök, hogy a szomszédok hangosan veszik a levegőt, de társasházban nem laktam még, nem tudom, mi a normális és mi nem.
Pénteken anyuméknál aludtam, a saját szobámban, ahol felnőttem, és totál meglepve konstatáltam, hogy hallom a szomszéd tévéjét. Nem nagyon, csak úgy a duruzsolást meg egy minimális beszédhangot, de hogy ennyire elszoktam tőle, az meglepett.
VálaszTörlésKorábban amúgy fordítva voltam bekötve, mint Te, mivel panelban nőttem fel, ezek a zajok természetesek voltak, és családi házakban feszültem be mindig, az utca akusztikájától, egy-egy nyikorgástól, pattanó-koppanó hangoktól, amit a ház vagy valamelyik berendezése adott. Ehhez képest nagyon gyorsan megszoktam a házunkat.
Megszokás kérdése, hamarosan gondolom a szomszéd tévéje is az otthont jelenti majd, mint a fűszag a folyosón:D kiskoromban amúgy miis családi házban laktunk, ah, sosem fogom elfelejteni a szélben recsegő tetőgerendák hangját, ami pontosan olyan volt, mintha járkált volna valaki a házban:D
TörlésDe nekemis a papírvékony falú panelek jutottak eszembe, ahol alul-felül-oldalt szomszédok vannak, gyerekről nem is beszélve, szóval tényleg nem igazán akarok panaszkodni:'D
Az anyósomnál egerek kaparásznak az álmennyezetnél, az első pár ott töltött hétvégémen nem sokat aludtam :D
TörlésNyilván sok mindentől függ, mi számít hangosnak vagy zavarónak, biztosan megszokod majd nagy részét, nem is lehet mindig mindenért szólni, de ettől még lehetnek határok.
Oké MINDENT talán tényleg nem lehet megszokni:'D de ennek tükrében a szomszéd tévéjéből áthallatszódó bugyborékoló tévé semmi, főleg hogy éjfélkor le szokták kapcsolni, az egereket meg nem lehet:D
TörlésEsküszöm, annak is otthonhangja lett egy idő után x)
TörlésNagyon érdekes egyébként, hogy mennyire lakásfüggő, hol mennyire szűrődnek át a zajok. A családi ház fíling persze nálam is megvolt :D, aztán elköltöztünk, s volt szerencsénk olyan panelhez, ahol lehetett hallani, ha valaki mosógépet használ, a hülye szomszédről nem is beszélve, akire állandóan ráhívták a rendőröket. Most, ahol vagyunk, annyira hangszigeteltek a falak, hogy valaki azt mondta nekünk egyszer, hogy azt hitte, már elköltöztünk, annyira semmi hang nem jön ki a lakásunkból :D Jó, mondjuk ő a szembenéni. A szomszédtól tartok néha, mert nem tudom, mi hallatszik át, meg mi nem. Őket is csak akkor hallom, ha a fürdőszobában vagyok, és ők is (vagy a macskájuk), ott talán a kémény miatt jönnek át a hangok. Amúgy full csend. Viszont képzeld, itt valahol valakinek klasszikus zongorája van, és amikor gyakorol, azt kristálytisztán hallom! :D
VálaszTörlésMeg szerintem az elrendezés is számít, lehet az új lakók közelebb tolták-közös falra tették a tévét, mert eddig tényleg SEMMIT nem hallottunk át. Felettünk meg szerencsére nem laknak, mi vagyunk legfelül, de az első hónapokban folyamatosan szorongtam, ha leejtettem valamit-macska rohangált-kicsit később mostam, hogy jézus az alattunk lakók most biztos gyűlölnek. Amikor a szüleim laktak fölöttünk, néha keltem arra, hogy anyukám hajnalban porszívózik, imádtam, olyan hangja volt, mintha egy bowlinggolyót görgetne fel-le:)
TörlésMi ugyan nem, de a nővéremék laktak panelban, csodálatos élmény volt pontosan hallani, ha egyszerre mentünk vécére a felettük lakóval:') meg náluk A Fúrós szomszéd volt, aki folyamatosan fúrt valamit. Ja meg hétvégén alig lehetett szellőztetni, mert mindenkitől dőlt a rántotthússzag:D
AAAA hangszert én sem bánnék, azt bezzeg nem játszik senki:D Mondjuk ha egy kezdő hegedűs költözne be a szomszédba, gyanítom azt sem értékelném annyira...
Nálunk a szomszéd lány furulyázik, és a kertben üldögélve néha áthallatszik :)
Törlés