Legyőzöm a világot

A szüleim foglaltak végre repjegyet hozzánk szeptemberre. A szülinapomon végre látni fogom őket. Cries in felnőtt.

Múlt héten vettem az egyik kedvenc charity shopomban egy Marks&Spencer farmert egy (EGY) fontért, ami a kritikus combtájékon kényelmes, a derekamon viszont szégyenletesen nagy volt.
Ha megvan a költözős eredettörténetünk, mi annó egy éve egy-egy táska nyári ruhával estünk be az országba, "pfff úgyis olcsó a fapados, térülünk-fordulunk nemsokára", aztán bumm, azóta is fizetjük a magyar számláinkat - de elkalandoztam, a lényeg az, hogy nincs sok ruhám, és a két normális farmeremből az egyik pont most adta meg magát szokás szerint a lába között. Szóval tűt-cérnát-ollót ragadtam, felcsaptam az internetet útmutatásért, és ugyan nem lett tökéletes, de úgysem nézi senki a seggem elsőre elégedett vagyok az eredménnyel, és most van végre egy farmerem, amiben elférnek a combjaim és a derekamon is áll valahogy.
Egy fontért.
Hah!

Előre hergelni kezdtem magam, hogy közeleg a második oltásunk időpontja, és meg kell kérnem majd a store managert, hogy aznapra szeretném kérni a heti három day off-ból az egyiket. Egyrészt gyűlölök kérni, másrészt félek, hogy majd azt mondja, vegyek ki rá szabadságot, amiből nincs sok, és szívesebben venném ki értelmesebben, mondjuk a szüleim vagy BFF látogatásakor. Ehhez mondjuk elég seggfejnek kéne lenni, de nem igazán kedvelem a store managert és nagyon félek, hogy ez kilátszott belőlem, amikor tegnap a kasszában állva kétszer is odajött hozzám és értelmetlen hülyeségekkel kezdett csicskáztatni.
És Medvegy ugyan először megnyugtatott, hogy ez nem a személyemnek szól, a menedzserek ilyenek, de aztán megint emlékeztetett rá, hogy hiába hiszem azt, hogy pókerarcom van, általában nagyon látványosan ki szokott ülni az undor és a lenézés az arcomra.

Kehely update: tegnap már sokkal ügyesebb voltam, full kényelem, csere biztonság kedvéért a zuhany alatt, de így is teljesen ügyes voltam. A látványt még szoknom kell, de no.