Tegnap elmentünk a tavalyi cuki bicikliszervizbe - az egy dolog, hogy odaúton majdnem meghaltunk, mert a szerviz gyalog 40 percnyire van EGY DOMB TETEJÉN (viszonyításként: a közelebbi két saroknyira és google maps szerint 300 méterre volt), és annyira cuki volt a mesterember már megint, hogy soha többet nem fogok lustaságból máshová menni.
Bár a végén volt egy pont, amikor elöntött az adrenalin: a mester azt magyarázta nekem, hogy a surrogó hang tekerés közben a repedt sárvédőm hangja, ahogy hozzáér a kerékhez, és addig elég mókás volt a beszélgetés hangneme, szóval felnéztem rá és megkérdeztem, hogy akkor mostantól nem tudok lesből rárontani a gyalogosokra? Visszanézett rám, egy pillanatig csend volt, és ezalatt a lelkem kiszállt a testemből, hogy ennyi, túl messzire mentem, ilyennel nem viccelünk, istenem miért nem tudom befogni a szám - majd halálkomolyan válaszolt, hogy lesből valóban nem, mostantól gyorsan, lendületből kell lecsapnom, és nevettünk és nevettünk, és én komolyan nem vagyok normális.
Ugyanitt filózás: amíg az én biciklim nem volt biztonságosnak nyilvánítva, de Medvegyé már igen, kölcsönvettem a férfivázas biciklijét egy kis tekerésre (ISTENEM de imádok biciklizni), és amennyire élveztem, annyira rosszul esett közben a folyamatos rettegés, hogy esetleg vészfékeznem kell és akkor összetöröm a puncimat szeméremcsontomat, és azóta nem értem, hogy aki a testén kívül hordja a fizikai hatásokra igen érzékeny szaporítószerveit, miért tervez magának olyan közlekedési eszközt, ahol egy fémrúd végig fenyegetően közel van a fentebb említett szervekhez és amivel mellesleg meglehetősen gyorsan lehet haladni?
A roppant kecses pörgőforgórúgást igénylő fel-leszállásról nem is beszélve.
Helyi biciklis élmények amúgy eddig vegyesek, satufékezett már előttem kocsi, hogy átengedjen valahol, ahol nem volt elsőbbségem, és dudáltak rám, mert egyenesen haladtam a járda/bicikliúton és rámfordultak a párhuzamos útról. De tagadhatatlanul sokkal több a bicikliút, ami lényegesen kényelmesebbé teszi a közlekedést.
Számomra elképzelhetetlen a női biciklivel való biciklizés :D Mindig is férfi biciklim volt, és amíg fel tudok rá szállni, addig az is lesz. :D Vicces volt, mikor kvázi vénasszonyként bementünk a biciklis boltba és mondtam, hogy nekem kéne egy bicikli, majd a boltos elindult a nyanyabicajok fele... én meg mutattam, hogy ne is fáradjon, kb ennél kezdjük majd egy helyes, nagy méretű férfi mountain bikera mutattam :D
VálaszTörlésNekem pont a városi nyanyacangák jönnek be igazán, amiket piacra terveztek a kis fonott kosárral:'D de abszolút megértem, most a férfibiciklivel tett kalandom után látom bennük a szépséget, olyan kis könnyűek és sportosak...
Törlésde fel-leszállni továbbra is kissé megalázó és lélekben rá kell készülnöm:D
Jaj de hiányoznak :( 7. hónapja nem bicikliztünk :(((
VálaszTörlésMondjuk most, hogy belegondolok, a női váz is valami őskori relikvia még a szoknyák korából.
VálaszTörlésde belegondolva a férfiváz meg praktikusabb hosszú szoknyával, mert felfogja pont annyira, hogy ne akadjon be a láncba-kerékbe, de nem lehet belátni sem... logik.
TörlésDe - de - de - akkor kilátszik a BOKÁD! (༎ຶꈊ༎ຶ╬ )
TörlésNa én amúgy nem vagyok biztonságos férfivázas biciklin, mert mindig előre próbálok lelépni, és így estem már el. :D Szóval maradok a női váznál, köszönöm szépen, szerintem a lovat is oldalasan ülném meg, ha lenne lovam.
A gyalogosletámadáson meg horkantva nevettem; szerintem nagyon vicces volt!
NA ETTŐL FÉLTEM FOLYAMATOSAN:DD de annyira rákészültem a leszállásokra, hogy végül sikerült megelőznöm minden ilyesmit, és csak felszállásoknál emeltem többször reflexből a térdem a váznak. A női nyereggel viszont gondjaim vannak, mert egyrészt tényleg mennyivel elegánsabb már, de nekem nagyon instabilnak meg egy lábon egyensúlyozósnak tűnik... dilemma.
Törlés