Legyőzöm a világot

Kicsit ráálltam a hajvágásra manapság, lassan alig marad - a rózsaszínre festett részből, de még így is a cicimig ér és még mindig nem vagyok vele maradéktalanul elégedett. Elég volt már a színes hajból is, amennyire éltem a karantén alatt, már untam, hogy festeni kell, hogy vigyázni kell rá (egyszer elmentem sétálni a napsütésben, és egy óra alatt KIFAKÍTOTTA A RÓZSASZÍNT A NAP), a hosszú hajjal meg végképp tele volt a hócipőm, kócolódott, fél év volt kifésülni, beleakadt mindenbe, meh. Szép volt, jó volt, elég volt.

A biciklizés az új nagy kedvencünk, iszonyúan élvezem, nagyon sok a biciklis meg a bicikliút, szóval ez elég sok stresszt levesz a közlekedésből. Ja és mivel mindkettőnknek olcsó használt járgánya van, simán ott merjük hagyni bárhol, úgysem kell ilyen kis béna bicikli senkinek sem rajtunk kívül. De én meg szerelmes vagyok mindkettőbe, szóval azért elég fasza lakatunk van, elég kicsi az esélye, hogy eltulajdonítják.

Holnaptól Medvegy egy hét szabadságon van, és a héten töltjük be az egy éves Angliánkat, kicsit kipihenjünk most az egészet. Hová tűnt ez az év, te jó ég.