Kicsi és hülye rovat: gyerekként, amikor még nem volt igazán egyértelmű az idő meg annak a mértékegységei, azt hittem, hogy az óvoda kéthónapos nyáriszünete az úgy egy év. Mert megvolt, hogy egy év van két szülinap között, és hát az sok idő, és a nyár is végtelenül sokáig tartott, szóval a kettő akkor kábé ugyanolyan hosszú, nem?
Ez amúgy annak kapcsán jutott eszembe, hogy pontosan egy éve ilyenkor meg Angol Barátainknál töltöttük a kéthetes karanténunkat, és mintha múlt héten lett volna.
Nyilván az arányok kicsit megborultak azóta, 4 évesen egy év az egész életem negyede volt, most meg... jóval kisebb százaléka. Cries in old.
Kicsit nemjó most, ráadásul amilyen szerencsénk van, Medvegy is megborult lelkileg, szóval egyetlen viszonylag stabil felnőtt sincs jelenleg a családunkban.
Viszont mókás (az eleje nem az, de bear with me): Angol Barátainkkal kirándultunk, és egy kávézó előtt megálltunk kicsit, amikor engem hirtelen ledöntött a lábamról egy szorongásos depresszióhullám. Mivel egy idióta vagyok, senkinek nem szóltam semmit, csak erősen koncentráltam az életben maradásra és hogy ne vegyen észre ebből senki semmit, túlkompenzáltam a jókedvem a továbbkirándulásnál. Így, lábon próbáltam kihordani ezt a nagyon rossz érzést, amikor felfelé sétálva az egyik kisutcában a járdán ott hevert egy húszfontos a földön. Nem volt a környéken senki, csak rám várt, és arra, hogy kicsit jobb kedvem legyen.
Valahogy így.
<3
VálaszTörlés♥︎!
Törlés