Nemrég beszélgettünk a munkatársakkal és szóba került, ki hány éves, és mindenki meglepődött, amikor mondtam, hogy én huszonhét vagyok, mert hogy hú senki sem gondolta volna, nem néztek annyinak, stb, egyikük úgy fogalmazott, hogy látta rajtam, hogy "érettebb" ("more mature") vagyok náluk, de nem gondolta, hogy ennyivel.
Ezek után még kínosabb lett, amikor utólag kiszámoltam és nem is huszonhét vagyok, hanem huszonnyolc. Két hónap múlva huszonkilenc.
Mindenesetre most visszatértem a bőrápolási rutinomhoz.
Nem igazán segít az idő múlásával meg a saját öregedésemmel kapcsolatban érzett negatív érzéseimen, hogy az egész csapatban három "nem fiatal", vagyis negyvenes van, mindenki más húsz-huszonöt éves, az egyik shift supervisor huszadik szülinapja most volt májusban. Egy csapat csecsemővel dolgozom együtt, akik mind jóval többet tudnak nálam és rendszeresen kisegítenek a doppio macchiato elkészítési módjával vagy hol van a raktárban a cukormentes mogyorószirup.
(kifelé nyilván semmi nem látszik ebből a frusztrációból, jó nekik és elismerem a tapasztalatukat, csak saját magamat gyűlölöm egyre jobban)
Jómagam (balra), ahogy megkérdezem a húszéves műszakvezetőt,
hogyan kell jeges matcha lattét csinálni
Bele fogsz jönni :) utána könnyebb lesz. Újnak/kezdőnek lenni sose könnu, bárhány èves is az ember. :/
VálaszTörlésKöszönöm:))
Törléspont most panaszkodom, beszélgettem egy újonccal az első napján, és amikor mondtam, hogy én egy hét előnyben vagyok, kerek szemekkel nézett, hogy WOOW csak egy hét, pedig olyan magabiztosnak tűnök! És belegondolva egy hete ugyanilyen elveszett voltam, szóval van itt fejlődés, csak no:D