Határozottan öregszem, mert egyre nagyobb örömet lelek a kis növénykéim ápolásában, az egész tegnapi napomat feldobta, hogy átültettem néhányat nagyobb cserépbe. Ja és korábban vettünk egy kumquatfát, ami úgy egy hét örömködés után olyan drámaian kezdte hullatni a leveleit, hogy Medvegy időnként kárörvendve megjegyezte, hogy na csak nem sikerült kivetkőznöm régi növénygyilkos önmagamból és akár ki is dobhatnánk végre. De nem engedtem el, még akkor sem, amikor már elszáradt a fa fele és csak úgy tíz darab levele maradt - és egyszer csak észrevettem egy vagonnyi új kis hajtást, amik azóta élnek és virulnak, sőt, napról napra látványosan több van.
Fotóznom kéne nekem is rendszeresen, mint ahogy Róka teszi, mert így csak tűnődve tudom nézni, hogy hmmm mintha ez a levél nem lett volna itt a múltkor.

A világ legjobb dolga az online könyvtár, ahol újságokat is ki tudok kölcsönözni. Ugyan közel sem annyira hangulatos, mint egy fizikai példányt lapozgatni, de bőven kárpótol a újságonként alsóhangon 5 font, amit megspórolok vele.

Amennyire nem akarom az Amazont használni, annyira meg van kötve a kezem, amikor pl a helyi ázsiai boltban sem lehet olyan bambusz szusitekerentyűt kapni, és ezzel szembesülvén elpanaszoltam Medvegynek és ötleteltem, hogyan lehetne megoldani nélküle, azalatt elővette a telefonját, kattintott kettőt és holnap már házhoz is jön a szusitekerentyű. Mindez amúgy akkor, amikor sétáltunk haza a kérdéses boltból, mármint nyilván nem egész út alatt, hanem a zebránál ácsorgás közben.

Medvegy telefonja meg irreálisan hosszú képeket készít.

A Berlini Metró Illata

Berlinben járva a metróban mindig terjengett egy bizonyos illat, amit mi csak Berlini Metró Illatnak hívtunk. Valahányszor megéreztem valahol Berlinen kívül, felüvöltöttem, hogy BERLINI METRÓ ILLAT (ez általában a Rákosrendező mellett sétálva volt egy bizonyos ponton), és manapság is éreztem néha a sétáim alatt, amitől főleg az utóbbi időben duplán elfacsarodott a szívem.
Aztán nemrég Medvegy oldotta meg a rejtélyt, amikor éppen egy lámpaoszlop mellett ismertem fel, hogy a híres illat, amitől mindannyiszor felvidulok kicsit és ez a szívemnek kedves hely jut eszembe, de facto kátrányszag.

@Seth Everman

Tegnap Medvegy bement az irodába dolgozni (fél év alatt a harmadik ilyen alkalom) és a macskának szeparációs szorongása lett, nyávogva keresgélt a lakásban, még a szokásosnál jobban is rám tapadt és követett, akárhová mentem, még vécére is jött utánam.
Szerencsére ma már visszaállt a rend, de mi mostantól csak itthonról dolgozhatunk, ezt mindenkinek meg kell értenie, mert hát... /mutat a macskára/.

Gyere kis Malacka, mielőtt az ég arra a nagyon kicsi fejedre szakad

Találtam az interneten Micimackó sorozatot, pontosan azt, amin felnőttem, a "mikóistvánbácsferencföldesimargit" félét, aminek a Hajnalodik, kiugrom az ágyból a főcíme (a stitöbi fickók szöveggel, amit felnőttkoromig nem értettem meg).
Ez nyilván egyáltalán nem tökéletes példa a stresszhelyzetben jelentkező pszichológiai regresszióra.

Medvegy elég régóta hergeli magát a vezetéssel, fél a jobb kormánytól meg a balra tartó forgalomtól, és hát rákényszerítve sem volt, mivel én remekül vezetek - de a munkahelyén belengették, hogy valószínű nem fog örökké tartani a home office, szóval pénteken este megtört a jég és ő vezetett a konditeremig (ami amúgy negyedórás séta szokott lenni). 

Mindenki túlélte, de hazafelé azért én vezettem megint. Legközelebb egy hét múlva hajlandó újrapróbálkozni.

ja és apró sikerélmények, GPS nélkül mentünk oda és vissza is!

A Hangos Szomszédok manapság már csak simán Szomszédok, vagy Teljesen Reális Erejű Hanggal Járó Szomszédok lehetnének (esetleg időnként Szumóbirkózó Szomszédok, a döngés alapján legalábbis - de ez már tényleg nem panasz, csak néha szoktak, nappal és nem tart tovább pár percnél). 

Legszívesebben hagynék nekik egy tábla csokit az ajtón a hálám jeléül, de félek, hogy leereszkedőnek tűnne.

Közben ez is eljött, Medvegy már jelentkezhetne oltásért. Angol Barátaink már foglaltak maguknak időpontot, mi még várunk, hátha a jövő hét folyamán elérünk hozzám is és akkor mehetnénk együtt. Jó lenne túlesni már rajta. A hazalátogatásra már gondolni sem merek, nem akarok magamnak csalódást okozni.

Unfortunately, you just fell short of the score we’re looking for

Mivel pocsék a kedvem, összegyűjtöttem a dolgokat, amiken hangosan szoktam nevetni, valahányszor eszembe jutnak.

Ez a videó,

Ez a cikk*,

Ez a rész a Harry Potter és a Félvér Hercegben,

valamint Medvegy gépén egy bizonyos "vicces" nevű mappa, amiben a nekünk mókás képeket gyűjtjük 9gagről.

*Ennek egy rövid története is van:
M. küldte el a cikket, és én majdnem bepisiltem a röhögéstől, amikor megláttam a képet az elején. Továbbküldtem hát BFF-nek, aki jól lebaszott, hogy szegény hattyú és ez egyáltalán nem vicces, amitől egy kicsit elszégyelltem magam.
Aztán Messzelakó Barátomnak is elküldtem és annyira összerezonáltunk a hisztérikus röhögésben, hogy azóta is időnként bedobjuk a beszélgetésbe semmiből, hogy ÉS AKKOR JÖTT A MASZKOS HATTYÚ, amin utána mindketten fetrengünk a röhögéstől.
Szóval lehet pokolra fogok jutni, ahol maszkos hattyúk állnak bosszút az érzéketlenségemért, de mondhatom majd, hogy nem baj, megérte.

hurts right here in the meowmeow

napom

Elindultam biciklivel, minden szupika, amíg fel nem tűnt, hogy a hátsó kerekem surrogó hangot ad ki. Félteálltam megnézni, és kisült, hogy a hátsó kerekemet tartó egyik csavar kilazult, a kerék meg elbillent és folyamatosan súrolta a vázat. 

Azt hittem, az ASDÁig még kibírom, de félúton a csavar megadta magát és a kerekem végérvényesen bebillent, innentől nem mertem rá visszaszállni.

És ekkor elkezdett esni az eső.

Szóval toltam a biciklimet, az eső egyre jobban szakadt, minden lépéssel vonzóbbnak tűnt a gondolat, hogy berúgom a biciklit az árokba és bevetem magam egy kocsi alá - de ekkor eszembe jutott, hogy apámék nem egy picsát neveltek, szóval elvonszoltam magam az ASDÁba, videóhívtam apukámat a barkácsrészlegről és a kiválasztott blitzfogóval visszamentem a biciklitárolóba menteni a menthetőt. 

Úgy egy kilométerig úgy is tűnt, sikerrel jártam, de haha, mekkorát tévedtem, a kerék ismét belecsúszott a vázba. Próbáltam meghúzni újra, de már tíz métert se tudtam menni, mielőtt megint szétment az egész.

Itt már egy hajszálra voltam tőle, hogy kitámasztom a biciklit az út szélén és hazasétálok, amikor egy Angyal leszállt az égből egy arra járó pasi képében, aki megszánt és megcsinálta nekem annyira, hogy haza tudjak jönni.

Itthon meg izopropilalkohollal szedhettem le a "szerelés" közben kabátomra kent olajat, ami nem éppen ideális tevékenység, ha az embernek amúgy is tisztátalan gondolatai vannak lehetséges biciklimegsemmisítési lehetőségekről, de aztán apukám felhívott frissítésért és a végén mondta, hogy még egy ilyen hívás, és eladnak mindent és utánam költöznek, mert ilyen nincs, hogy segítségre szorulok és ők nem tudnak kocsiba ülni és megmenteni.

dies from cringe

A hangos szomszédok tegnap megint elkezdtek hangoskodni, és ami sokkal nagyobb baj volt, hogy most valahogy a háló sem szigetelte le őket, és hajnali négykor felébredtem a hangos röhögésre meg bútortologatásra (?).
Ez volt az a pont, amikor megfogalmaztam magamban a front desknek küldött "óvónéni tessék rendet rakni" levelet, amit végül Medvegy küldött el, mert 1: BFF szerint a férfiakat ilyenekben komolyabban veszik, 2: ha rajtam múlna, valószínűleg még mindig ülnék fölötte és nem merném megnyomni a küldés gombot. Faszomat komolyan.

Valószínű a Harry Potter és a Főnix rendje se sokat dob a hangulatomon, az a könyv, jézusom, nem tudom, az utolsó olvasás óta eltelt idő miatt van, vagy mert angolul olvasom, de most valahogy máshogy érzem a történetet. Lapról lapra érzem, hogy szívja el az életkedvemet, nagyon lassan haladok vele és így is egyre közeleg a végén Az Esemény, amiről tudom, hogy napokra traumatizálni fog majd.

Viszont hogy valami mókással emeljem azért a hangulatot, feltúrtam a régi cuccainkat tartalmazó vincsiről a tizenöt évesen írt Harry Potter fanfictionömet, és ugyan voltak benne egészen vicces részletek, a többi olyan mértékig gáz, annyira szenvedtem a kíntól, hogy majdnem töröltem az egészet, de jelenleginél felnőttebb önmagamra is gondolnom kell és valószínű ő is el akarja majd olvasni a kamasz Sieglinde elképzelését az irodalmi fordulatokról, karakterfejlődésről és csattanós párbeszédekről.

Ja és a szüleim hónapok óta tartó facebookos antivaxxer ámokfutás után végre valahára beadatták maguknak az oltást, szóval ez a hétvége tényleg egy érzelmi hullámvasút.
Lehet folytatni kéne a Csernobilt.

I'm a highly motivated individual with a passion for (insert job title)

Szerdán elmentem biciklivel bevásárolni, és annyira jót tett a közérzetemnek, egészen meglepődtem. Aztán azóta olyan fos idő van, mármint angol mérce szerint is, süvít a szél meg szakad az eső, nehogy meg tudjam ismételni a mutatványt és ismét egy kis szerotoninhoz jusson a szervezetem.

(mondjuk nem panaszkodom, most skype-oltunk hat és negyedórát BFF-fel)

Vágtam megint a hajamból, két részletben 5-5 centit meg még egy bónusz körben igazítottam a fazont (igen, három felvonás lett belőle), aztán majd a színt is újradobom valamikor, mert az is teljesen kikopott már, de így is egészen új embernek érzem magam. Mit tesz némi törött hajvég hiánya.

CV-t írni csak nekem szörnyen kínos? Szenvedek rendesen, és Medvegy így is letolt, hogy senki sem őszinteséget vár tőlem, de nekem nem megy ez a jópofizás meg kamuzás a hatalmas nagy motivációmról (lol) meg eredményeimről.

És még a Főnix rendje is nyomaszt, felnőttként olvasva duplán, mert látni vélem a párhuzamot a Mágiaügyi Minisztérium és a kormány taktikai intézkedései között, és így még jobban fáj. Néha úgy irigylem a normális, nyugati országok lakóit, akik bizonyos igazságtalanságokat olvasva fel vannak háborodva, hogy dehát ilyen a valóságban nem történhet meg.
Cries in balkán.

Tegnap lecseréltem a téli paplant a vékonyabb nyárira, és a fene sem gondolta volna, hogy ilyen törékeny a kapcsolatunk: a téli KING size, a nyári meg sima DOUBLE, és pont az az egy méret különbség torkollt éjjel majdnem válásig fajuló takarórángatásba. Mintha két fitness labdát próbálnék letakarni egy jógamatraccal, őszintén nem értem, hogyan fértünk el valaha is kényelmesen sima dupla takaró alatt. Szóval ma fél napig rohangásztam extranagy nyári paplan után, de megvan, szóval ez a válság elhárítva.
Meg vettem cserepet is az egyik növénykémnek, amit a beköltözéshez való bevásárláskor ragadtam magamhoz az IKEÁban sétálva (ez se tegnap volt, atyaég): már kinőtte az eredeti bödönét, olyan kis mókásan nézett ki, nagyon sokat nőtt és egy csomó ága van már, de még mindig egy tejfölöspohár méretű cserépkében lakott. Délután át is ültettem, azóta időnként várakozón ránézek, mintha azt várnám, hogy kinyújtózkodott-e.

Full más: házasságkötéskor nem vettem fel Medvegy nevét, és mondanám, hogy vad feminista okok álltak mögötte, de a döntő mégis a bürokratikus ügyintézésektől való már-már fóbiaszintű undorom volt.
(meséltem már, hogy egyszer egy évig nem volt személyim, vagy hogy a lejárt utáni új jogosítványomat is csak akkor intéztem el, amikor anyukám megunta és erőszakkal bevitt az okmányirodába..?)
Nem is bántam meg a dolgot azóta, szeretem a nevem - de angol nyelvterületen használva mégis kicsit átértékelem a döntést, mivel Medvegy nevét mindenhol elsőre megértik, az enyémet hallva meg mindig elnyúlik szegény illető arca, akinek le kéne írnia, én meg neki is állhatok betűzni.
Jófej volt a szüleimtől, kaptam egy szép, nemzetközileg elismert keresztnevet, ha már a vezetéknevemmel lábon lövöm magam minden bemutatkozáskor.

(annyira nem bonyolult, csak van benne "sz", hülyén hangzik és semmilyen más angol kifejezéshez nem hasonlít)

Megint más: Milonkánál láttam a múltkor, hogy felemás vidámszínű körmei vannak és annyira megtetszett, hogy a jobb kezem most türkiz, a bal meg pink, és tényleg vidám leszek tőlük, valahányszor lenézek a kezeimre.

Ugyanitt kezdek adaptálódni az angol divathoz, vagyis tökéletesen hidegen hagy a divat és csak hordom, ami tetszik.

A Konfliktuskerülés Királynője - anxiety edition

Nagyon sokat viaskodtam magamban az utóbbi napokban, mert a hangos szomszédok hangjai egyre jobban zavartak, de közben tudom, hogy mindenkinek joga van létezni a saját lakásában, nekik is ugyanannyira, mint nekünk. Próbáltam kutatómunkát végezni az interneten, ami annyiban segített, hogy a legtöbb hangos szomszéd többnyire gyanútlanul hangos és nem olyan, mint én, aki a beköltözés óta némán bocsánatot kér az alsó szomszédtól minden leejtett dologért és magától értetődően vett szőnyeget a székek alá, szóval úgy tűnt, nem úszom meg, jeleznem kell valahogy a problémát.
Ebben viszont már nem értett egyet minden forrás: egyesek szerint a sorrend átkopogás a falon - szólás személyesen - panasz a főbérlőnek, máshol megkönnyebbülten olvastam, hogy ha nincs kedvem személyesen szólni, hagyjak egy tárgyilagos, de kedves cetlit, egy megint másik viszont egyáltalán nem ajánlotta a cetlit, mert az passzívagresszív. Meg voltam lőve, úgy tűnt, sehogy sem úszom meg.
Tegnap este hajnali egyig hallottunk tompa zenét átszűrődni, egy ponton kiléptem a folyosóra és többször mély levegőt vettem, de végül visszaléptem, mert nyúl voltam jaj ne én legyek az intoleráns seggfej szomszéd, elvégre nem olyan zavaró, meg különben is megyünk aludni és a háló meg jól szigetelt.
Csak aztán amikor ma délelőtt is meghallottam ugyanazt a zenét ugyanolyan hangerővel, betelt a pohár - kifésültem a hajam, torkomban dobogó szívvel átmentem és mielőtt meggondolhattam volna magam, gyorsan kopogtam. Bentről pillanatokon belül elhallgatott a zene némi "upszi" hangok kíséretében, én meg magamban elszámoltam ötig és mivel nem nyílt az ajtó, eloldalogtam.
Ez a reakció egyrészt árulkodik arról, hogy valószínű nem nagy dolog náluk, nem én vagyok az első panaszos és ez a megszokott problémamegoldás, másrészt a kicsavart és kémiailag kiegyensúlyozatlan agyam azóta azon pörög, hogy MOST BUNKÓ VOLTAM és MICSODA SEGGFEJ VAGYOK.

maybe I need help.