2015. január 12., hétfő


...és főhősünk rádöbbent, hogy mégis vannak barátai.
Szöszi nem csak bejött velünk fél nyolcra, amikor ő már levizsgázott egy hete, de hozott is nekünk szerencsecsokit, egy-egy wafelinit. És ugyan az idegességtől elképesztő hányingerem volt, majdnem könnyes szemmel a nyakába borultam, mert utoljára Medvegytől kaptam wafelinit az érettségire.

2 megjegyzés: