Legyőzöm a világot

Hiába hullik hatalmas pelyhekben a hó, Dorci úgy döntött, neki tavasz van, és őrületes mennyiségű szőrtől szabadul meg. Macskás ember lévén hozzászoktam, hogy mindenem macskaszőrös, de amikor fél centis szőrréteg borítja a lábam, ha rám fekszik, vagy már a teám tetején is egy szőrszál úszik, na akkor kezd betelni a pohár. 

Úgyhogy ma vettem egy kefét és nekiestem a macskának, aki döbbenetes módon élvezte: amikor a pocakját keféltem, majdhogynem a nyála csorgott és majd megszakadt, úgy dorombolt.

Most boldogság van, mert 1: egy kismacskányi szőrlabdát dobtam a kukába; 2: Dorci csillog a fényben és 3: azóta lerázhatatlanul szeret, most is alig tudok írni, mert a kezemen fekszik.

Vizsgaidőszak végének első jele: VÉGRE KILAKKOZHATTAM A KÖRMÖM.