Legyőzöm a világot

Egy barátom (egyik abból a rengetegből) a jövőhéten előre nem látható időre elhagyja az országot, sőt, a kontinenst.

Eddig fel sem fogtam, el voltam foglalva azzal a hülye anattal, de most sírni tudnék, ha belegondolok, mert egy önző idióta vagyok és nem akarom mi lesz vele ott kint a messzi távolban.
Nem ismerem régóta, de szinte az első pillanattól fogva megvolt a közös hang, és ha nem is beszéltünk hosszabb ideig, utána ott folytattuk, ahol abbahagytuk, és soroltuk az addig történt élethelyzeteket, amikben egymás eszébe jutottunk.

Nem tudom, mennyire életképes így egy barátság, de mindent meg fogok tenni, mert nem akarom elveszíteni.

Kopaszi gáton - mint két kisgyerek
(kb. két perccel később összefröcskölt)