Hetek óta gluténmentesen ettem.
Ennek oka nem az amerikai hájp vagy mert érzékeny lennék, hanem a hülye kíváncsiság, mert elvileg ételallergiásokkal szeretnék foglalkozni a későbbiekben, és inkább magamon kísérletezzek, mint másokon.
Általában megoldottam a dolgot, csak egy nagy bökkenő volt: én imádom a kenyeret. Vagy egy tucat pocsék, lapos, omlós tésztájú kenyeret csináltam (próbáltatok már szeletelni és vajjal megkenni egy tömbnyi kölesszagú islert..?), és végül tegnap döntöttem úgy, hogy F.SZOM AZ EGÉSZBE, az élet túl rövid ahhoz, hogy szar kenyereket egyek.
Ma sütöttem újabb két veknit. Illatos, isteni, puha és mégis kellemesen légies lett mindkettő, és olyan élvezettel ettem egy szeletet vajjal, amilyet rég éreztem étel iránt.
Minden tisztelem a lisztérzékenyeké, komolyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése