Legyőzöm a világot

Holnap lesz az Anatómia vizsga, vagyis valamivel több, mint nyolc óra múlva, és én egy érzelmi hullámvasúton ülök: "minek tanulok úgyis megbukom" és "MEG TUDOM CSINÁLNI MENNI FOG EZ" felváltva, eddig ötpercenként-percenként, de most majdnem félórája csak lefelé tartok és nagyon nem jó ez így.

Átkozom magam, hogyan lehetek ilyen idióta, hogy nekem csak az utolsó pillanat pánikja elég motiváció a tanulásra, miért nincs annyi eszem, hogy korábban elkezdjem. Mert amúgy nem vagyok hülye, és szeretem is a tárgyaimat, de ilyenkor legszívesebben orrba vágnám magam az önsorsrontásomért.

Lassan megpróbálom ki- és bekapcsolni (vagyis megyek aludni), és holnap majd meglátjuk.

Felajánlom hónapnyi szerencsémet, és holnap négy olyan tételt húzok, amivel átmegyek.