Nem túl nagy táv, 2.7 km mindössze, de lévén milyen elképesztően edzett vagyok és milyen csökött a tüdőm, még így is sikerült belegyalogolni (rosszul startoltam, beszéltem az elején és begörcsölt az oldalam).
Medvegy pampogott, miszerint gyakorlatilag végigfutotta velem a távot, hogy fotózzon, és mégis csak én kaptam érmét meg pólót. Az élet sanyarú.
És most megyek és lemosom magamról az út porát, amit azok vertek fel, akik leelőztek. Egészen sokan voltak, de ez van.
(apukám a képeket nézegetve megjegyezte: "nahát, az a járókeretes néni is éppen lehagy..?")
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése