Onnan tudni, hogy jó a horrorjáték, amivel Medvegy játszik mögöttem, hogy időnként fojtott "nabazdmeg"eket hallok.
Ő kihasználja, hogy csak vizsgaidőszakban kell tanulni, én meg még nem engedtem el teljesen a gondolatot, hogy talán (talán) megérek egyszer a tanulmányi ösztöndíjra. Még ha ennek az is az ára, hogy huszonkét évesen kell megtanulnom tanulni, és rendszeres mantrámmá vált, hogy "az agyam csodálatos".
Mellesleg az éjjel összevesztünk, ugyanis azt álmodtam, hogy elmentünk Bécsbe kocsival, de ő nem velem akart menni, hanem a szüleivel. De aztán felébredt és bocsánatot kért, szóval végül happy end lett a vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése