Igazából az egyetemi élet egyik legidegesítőbb dolga, hogy a tanárok elvileg felnőttként kezelnek meg kolleginának hívnak, aztán annyira nem becsülik az időmet, hogy bejöjjenek pontosan az órára vAGY LEGALÁBB ÍRJANAK, HA ELMARAD. A pszicho tanárnő rendszeresen késik a reggeli első óráról 15-30 percet, egy másik tanár éjfélkor írt, hogy a másnap reggel 10es óra betegség miatt elmarad, ma pedig a gazdaság tanár késett negyed órát, hogy bejöjjön elmondani, hogy késik fél órát, mert még ZHt is írat egy másik csoporttal (amit nyilván nem tudott előre), amiből végül az lett, hogy csak az utolsó negyed órára ért be.
Dühítő dolgok ezek, na.
Ilyeneket velünk is szoktak játszani. Nagyon ritka, hogy egyáltalán nem írnak, annál gyakoribb, hogy előző este, és vagy megnéztem reggel az emailjeimet, vagy bementem potyára. Viszont én azt tapasztaltam, hogy az összes kolleginázás mögött van egy enyhe lenézés, de ez biztosan helyenként és tanáronként változik... nálunk mindenesetre csak azt kezelik valóban partnerként, aki kutat és velük dolgozik (phd-sek, szakkollégium tagok stb).
VálaszTörlésÉnis ki véltem hallani a lenézést, amikor kollegináknak hívtak - első félévesek vagyunk, könyörgöm, a tápláléklánc legalja.
TörlésÉs az ilyeneket nagyon fel tudom húzni magam. Az első ilyen még régebben volt a laborvezető, aki berendelt minket reggel nyolcra, csak azért, hogy elmondja: a laborbeosztást majd elküldi később emailben. Hát majdnem felrobbantam.