Szöszivel kezdünk összeszokott lumpentársak lenni.
Ma együtt bontottuk a rendet alkalmazott bioszon a leghátsó sorban, amit ráfogtunk a szánalmasan rövid őszi szünetünkre és a héten történt két nagyonnagyon fontos és a holnap következő nem annyira fontos ZHra. Szegény demonstrátor lányka ránk is szólt, hogy beállít minket a sarokba, de mosolygott közben úgyhogy annyira nem vettük komolyan, és csak kicsit halkabban rosszalkodtunk.
(Amúgy tipikus, hogy akkor tör rám mindig elsöprő röhögőgörcs, amikor nem kéne, és amikor próbálom visszafogni, hirtelen rádöbbenek, milyen elképesztően vicces ember is vagyok és mennyi fergeteges dolog történt velem már, és csak még rosszabb lesz az egész.)
Most pedig tanulnunk kéne a holnapi ZHra, és próbáljuk túllicitálni egymást, ki az, akinek kevesebb motivációja van hozzá ("Nincs is kedvem nekikezdeni" "Nekem megnyitni sincs kedvem a ppt-t" "Nekem már meg van nyitva, de nincs kedvem átkattintani rá!" "Nekem meg már a látómezőmben van a jegyzet és képtelen vagyok rávenni magam, hogy egyáltalán elolvassam!").
De a végén úgyis tanulunk, mert utáljuk a tanárnőt és pont ezért jó jegyet akarok tőle kapni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése