-

Tegnap majdnem belehaltam az elégedettségbe, amikor a földalattin végigszerencsétlenkedtünk a deáktól a mexikóiig egy gitártokkal, mert most biztos mindenki azt hiszi, micsoda pasim van.

(mert tényleg micsoda pasim van, csak az elektromos gitár mégis látványosabb, mint az, hogy cosmopolitan-előfizetést kaptam)

Társadalmi célú hirdetés

Kedves illetékes (mert tudom, hogy ritkán ugyan, de olykor ide tévedsz)!
A jövőben szeretném, ha tudnád, hogy annyi szendvicset csinálok, amennyit akarsz, sütök/főzök, amit szeretnél, mosogatok, párosítom a zoknijaidat, eszemben tartom a dolgaidat, megnézem a filmjeidet, csak légyszi, légyszi légyszi

        porszívóznom ne kelljen!

-

Ő: A szüleid a jelenedért, én a jövődért dolgozom.
Én: És én meg csak úgy vagyok?
Ő: Hát... ühüm.

-

Héberórán ülök, Gilad Shalitról beszélgetünk, és lelkiekben már készülök rá, hogy este először is felkészülök egy kiselőadásra az idegrendszerről (amiről ma tudtam meg, hogy holnapra csinálnom kell), aztán dühödten dactanulok egy kis kémiát, mert be kell bizonyítanom a tanáromnak, hogy nem bölcsész leszek, hanem fehérköpenyes természettudományiszakos. Piha.

(ja, és még 13 nap)

-

Én: Nini, esik az eső.

Ő: Ezt facebookon olvastad?

Én: ...nem, kinéztem az ablakon.

(Döbbenet, miket észre nem veszünk, ha leemeljük a tekintetünket a képernyőről)

-

Minap a pasi hosszasan nézte az én saját kezűleg kötött sálamat, majd az ő boltban vásároltját, aztán megint az enyémet, majd miután észrevett egy hibát (egy film izgalmas része), kisfiúsan mosolyogva engedélyt adott rá, hogy neki is csináljak egyet.

(még 17 nap)

Török - torok

Törökországból nem csak bazári vackokat meg édesnél is édesebb édességeket hoztam haza, hanem torokfájást is, úgyhogy a tegnapi napom puha pokrócba bugyolálva forró tea kortyolgatásával telt - meg ennek következtében a mosdó gyakori látogatásával, mivel nem vagyok hozzászokva ehhez a döbbenetes mennyiségi folyadékbevitelhez.

(A nyaralás utolsó napján döbbentem rá, hogy én nem is ittam egy korty vizet sem Törökországban: reggelire egy csésze tej, vacsorára egy ayran, és a kettő között remekül elvoltam. Anyukám szerint nem kéne erre büszkének lennem, de hiába is tagadom: az vagyok. Nem lehet mindenki orvosi csoda).

200.

Az előző volt a kétszázadik bejegyzésem, én meg elkótyavetyéltem egy egysoros lelkiállapot-jelentésre.
Ígérem, legkésőbb a kétszázötödik normális lesz, addig is megmaradok a félperces blogbejegyzéseknél (Örkény után szabadon).

Ja, és még 20 nap.

-

Siess haza, ölelj, szeress, hadd higgyem egy kicsit, hogy nincs más a világon, csak te és én.

-

Most egy kis időre eltűnök innen (vagyis az országból, egy egészen kicsire még a kontinensről is).
És noha kötözködöm, ha széthagyja a ruháit, ha minden nap másik pizsamafelsőt húz, ha túl sok édességet eszik, aztán mégis gyanúsan csillogni kezd a szemem, ha belegondolok, hogy két napig nem látom (de és sosem sírok).

Még 24 nap és mindenre fény derül.

-

Ma este már a saját szőnyegemen, Eliassal fogok Guitar Herózni. Holnapután reggel pedig indulok a reptérre.
És már csak 26 nap.

Meg lettem számlálva

-

Túléltem a nyelvvizsgát, eredmények 28 nap múlva.

És napokon keresztül ünnepeltük az évfordulónkat: kaptam órát, körömlakkot, joghurtfagyit, happy mealt biotejjel, cukormentes szedertortát, meg gyrosos pizzáztunk és Guitar Heroztunk (most kell egy otthonra is; ezt a napokban intézzük), szóval a kis világom jelenleg igencsak kereknek mondható.

(ja, és a kaják nem egyetlen napon történtek, úgyhogy nyugi, teljesen azért nem fordultam ki önmagamból)

-

Ma évfordulunk, ennek örömére eljátsszuk az annó történteket. Vagyis
1.) Találkozunk fél négykor és puszival köszönünk egymásnak;
2.) Kisétálunk a Margit-szigetre, ahol össze-vissza bolyongunk, hintázunk egyet a játszótéren, majd
3.) Megnézzük a naplementét;
4.) A Jászai Mari téren megfogja a kezem;
5.) Majd elcsattan az Első Csók.

-

Ma az I szivecske Killers feliratú pólóm mellett döntöttem, amit több tanár sem hagyott megjegyzés nélkül, de még a postásunk sem.
Postás: Szereted a gyilkosokat? Csak aztán nehogy az egyik komolyan vegye!
Én: Tudok krav magázni, úgyhogy vehetik.
Postás: <kérdő tekintet>
Én: Önvédelmi sport, az izraeli hadseregben fejlesztették ki.
Postás: Így már én sem merek veled kötekedni...

-

Lernen lernen lernen lernen.


...das soll ich tun, anstatt alles anderes machen.

-

Hogy mit gondolok arról, hogy wie können mehrere Generationen unter einem Dach leben? Vagy hogy wie feiern wir das Weihnahten? És persze was denke ich, was ist die gesunde Ernährung?

Hát igen, lassan befejezem a Bibliámat, úgyhogy a pulzusom kezd normalizálódni. Elvégre már csak négyet kell aludni.

álom

Ma azt álmodtam, hogy újra kinn laktunk, az előző házunkban, én meg megöltem egy idegen embert és megkértem apámat, hogy dugja el a holttestet, aztán az álom maradék részében (amiben megjelent az iskolám igazgatónője és rá akart venni, hogy képviseljem az iskolát az X-Faktorban) ezen aggódtam, hogy nehogy belenézzen valaki a fagyasztóba az udvaron (itt jön az álom nonszensz része: nem volt fagyasztónk az udvaron).

De most legalább nem németül álmodtam, mint eddig.

-

Tegnap voltunk Freikávézni (ez már nálunk fogalom), ahol mivel a gazdasági visszaesés minket is elért, életünkben először éltünk a diákkedvezménnyel. Így annyiba került a két kávénk, mint az áremelés előtt. Apró (zsidó) örömök az életben.
Utána meg az Arénából egészen hazáig gyalogoltunk, ami nem kevés kilométer ám, és délután sokat stresszeltem a közelgő nyelvvizsga miatt ("stresszeltem" helyett legyen inkább "pánikrohamot kaptam", az jobban fedi a valóságot).
Amúgy minden oké.

-

Minden rendben lesz. Csak szedáljon le valaki és nyugtasson meg, hogy vészhelyzet esetén az EUn belüli munkavállalásról is biztos tudok pár szót szólni.
(Tegnap ki kellett pattannom a zuhany alól, hogy megnézzem, hogy vannak a tápanyagok németül, mert mi van, ha a helyes táplálkozásról kell előadnom, ami nem megy anélkül, hogy tudnám, hogy mondják németül a szénhidrátokat és a rostokat)

ICH HABE ANGST VOR DER SPRACHPRÜFUNG! ALLE SAGEN DASS ICH MACHEN KANN ABER ICH SPRACHE WENIG DEUTSCH! WARUM ICH WARUM JETZT?! ARGH!