"Nincs szar idő, csak puhány turista"

Hazafelé a reptéren első körben a hátizsákomból kidobatták velem a mandulavajamat (??? - korábban Angliából két üveggel is hoztam szintén kéziben, gond nélkül), aztán a kisbőröndömet is kivettek ellenőrzésre, van-e nálam drog - a biztiőr még utánam ordibált, amikor a már átnézett és mandulavajtalanított táskámat és a laptopomat le akartam dobni előtte Medvegynél, hogy azok is az enyémek, hozzam szépen.
Mivel nem telik el utazás anélkül, hogy engem vagy oda, vagy vissza ki ne vennének drogtesztre, ha valaha valakinek csempészni kell valamit, légyszi ne engem használjatok futárnak: senki nem járna jól vele, és a világnak nincs szüksége egy Bangkok Hilton 2-re velem a főszerepben.

Kiolvastam Tara Westover Educated-jét, most mindenkinek azt reklámozom, mert nagyon meg szeretném beszélni valakivel. Nem szeretem a memoárokat, de az a könyv nagyon betalált.

Újra kéne kezdeni rendszeresen mozogni, mert nagyon hiányzik, de nyaff, még lamentálok a termek között. Miért ilyen drága egészségesnek lenni..?

[NEPTUN] akármilyen kódú tárgyra vizsgajegy került beírásra!

Nagyon féltem ettől a mai vizsgától, (önmagamhoz képest döbbenetesen) sokat tanultam rá, hajnalig még ismételtem. Reggel kétórányi alvás után, mazsolányi szemekkel a bukás szinte biztos tudatával indultam a suliba - és ugyan menet közben már nem szoktam tanulni, de az egyik tétel valamiért nagyon be volt csípődve a tudatomba (sőt, napok óta, és valamiért a kidolgozásnál is különösen alapos voltam), ezért azt egyedül még átnéztem a trolin.

Tízen voltunk feljelentkezve. Hatan már a beugrón elbuktak, egy ember el sem jött. Maradtunk hárman.

Zavaromban jobb kézzel nyúltam a tételes borítékért, gyorsan kezet cseréltem, kabalából mindig ballal húzok - és kihúztam azt a bizonyosat, amit fél órával korábban átnéztem.
Leültünk kidolgozni a tételeket, egy lány öt perc után felállt, hogy nem fog menni, szeretné visszaadni.
Itt ketten összenéztünk és nagyot nyeltünk.

Én mentem először, és akármilyen elégedett voltam a tételemmel, a tanárnő mindig tovább kérdezett, hogy egy idő után kezdtem nem annyira jól érezni magam. A B tételnél konkrétan beleszaladtam egy akkora csapdába, amivel jócskán megnehezítettem a saját dolgomat (fiktív beteget kellett kitalálni magunknak, és én rutinszerűen kreáltam egy problémásabb esetet), még azt is megoldottam valahogy, de már egyre inkább kezdtem szétcsúszni: már nem akartam megbukni, át akartam menni, be akartam bizonyítani, hogy meg tudom csinálni.

Az utolsó résznél a tanárnő már láthatóan elengedett, csak nagyjából kérdezett bele, majd rám nézett.
Kedves Viktória, ez egy jeles, de képzeletben vonjon le belőle egy érdemjegyet, amiért nem volt tisztában a *valami szerinte nagyon evidens, amúgy annyira nem* jelentésével.

Kitöltötte a papíromat a jelesről, majd megkért, hogy várjam meg a másik lányt, nem vizsgáztathatnak egyedül. Még negyed óráig ültem a cetlivel a kezemben, amíg a másik lányt meg nem buktatták, és hazamehettünk.

Most végeztem a félévvel, és holnap pedig elutazom öt napra.

És nem maradt, csak egy.

Medvegy megérezte a rést a pajzson és rábeszélt egy kék szemfestékre is, mondván, az illene az fekete ruhatáramhoz és kiemelné a barna szememet. Oh boy.

Ma ültünk a kávézóban, amikor megjelent az ajtóban egy lány. Húzta az ajtót, amin elég nagy betűkkel szerepel, hogy TOLNI (előtte én is hangosan felolvastam Medvegynek), majd néhány másodperc habozás után sarkon fordult és elment. Majdnem utána szaladtam, hogy várjon, legyünk barátok, szerintem jól kijönnénk*.

*rendszeresen húzom a "tolni", és tolom a "húzni" feliratú ajtókat, még úgy is, hogy néha hangosan felolvasom előtte az utasítást (a felirat nélkülieknél pedig ösztönösen ráérzek a rossz irányra, ez egy amolyan useless superpower).

Ja, és ráadásul Kanken táskája is volt. Nem re, de nem lehet minden tökéletes.

Vizsgaidőszakos hangulatingadozások update: egyre nyúlnak a periódusok és az amplitúdó is csökken, amikor szar, nem annyira szar, amikor pedig jó, inkább csak csendes és békés. 

Gynanús ez, nagyon gyanús, főleg mivel semmiféle kémiai rásegítés nincs benne, még csak tea sem (pedig vettem citromfű teát még december elején: két csészényit főztem le belőle, megfeledkeztem róla, majd másnap reggel megtalálván kiöntöttem a lefolyóba. nem vagyok nagy gyógyteás, de szerintem így erősen csökken a hatása). Na majd meglátjuk, még van két hetem.

Ja és manapság megjött a kedvem a spotify discover részéhez és új zenéket hallgatok a megszokott 5 kedvenc számom váltogatása helyett - valami tényleg nincs rendben velem, lehet ez olyan, mint a horrorfilmekben amikor megszállja a főszereplőt egy démon vagy valami gonosz izé és éppen csak annyira megváltozik a jelleme, hogy megszólalhasson a baljós zene.

Csak itt a zene nem baljós, hanem új.

Amíg lehet

Így szerettek ők előadáson voltam, ahol az előadás előtt bejött egy Átriumos ember a színpadra és szólt pár szót a kormány legújabb döntéséről a kultúr-tao megszűnésére, és hogy emiatt a független színházak, mint az Átrium is veszélybe kerülnek, és felhívta a figyelmet a támogató programokra. Megalapozta a hangulatot.
Hazaérve vettem még egy jegyet egy későbbi előadásra.

hangulatjavító kopaszcica tumblrről

Egy hét múlva lesz az utolsó vizsgám, és amikor Babitsról azt olvasom, hogy élete végén a gégerákja miatt nem tudott enni és gyomorszondája volt, az első gondolatom az, hogy megmaradt emésztőfunkció mellett polimer tápszert adunk, gyomorba, szájon át vagy szondán bólusban, és sorolom a tápszermárkákat.
Nem akarok szakbarbár lenni, help.

Unatkozom és vágni akarok a hajamból. Csak az a szerencse, hogy a hajvágó olló most anyukámnál van, szóval szerencsére nem tudok magamnak hirtelen felindulásból frufrut vagy bubifrizurát vágni.
A kék hajfestéket viszont még nem dobtam ki (DE MIÉRT).
Hmm.

Napok óta motoszkál a fejemben, hogy meg kéne tanulnom normális tusvonalat húzni.
Manapság vannak napjaim, amikor vágyat érzek a sminkelésre, de nem akarok semmi feltűnőt, és mivel eddig a go hard or go home üzemmódban toltam (szemfesték? ÉJFEKETE. rúzs? ÉLÉNKPIROS. vagy ÉLÉNKPINK), elmentem a drogériába és megleptem magam egy tégelyes-ecsetes szettel, tegnap ki is próbáltam - és nem fütyültek ki az utcán az emberek, szóval lehet mától ez vagyok én.

A héten letudtam még a Klinikai Dietetikát is (JELESSEL), maradt egy. Kiutaltam magamnak egy szabadnapot a tanulás megkezdése előtt, hát nem három lett belőle?

Ma pedig voltam a Life1-ben csoportos órán (immáron teljes áron, AYCM nélkül... szomorú hegedűszó a háttérben), lehet nekem voltak túl magas elvárásaim a döbbenetesen magas árak miatt, de nem kicsit csalódottan távoztam. Viszont megerősítette az elméletemet, miszerint a kisebb termekbe nem csak az olcsóbb bérlet miatt érdemes járni, hanem a tagadhatatlanul jobb hangulat miatt is.

A héten letudtam végre az Élelmiszer és Biokémiát, azt a tárgyat, ami miatt a kérvényes hercehurca meg a hiszti volt, egy nem túl dicsőséges kettessel*, de hát az élet harc. Maradt két vizsga.
*ennek fényében egyre viccesebb az ELTÉn lehúzott egy év meg az emelt kémia érettségi

Nemrég beszereztem pár régóta vágyott könyvet az antikváriumból (Anna Karenina, Háború és béke, Lotte Weimarban), kissé viharvert kiadásban. Többször említettem már, nekem sosem volt ezzel bajom, minél leharcoltabb egy könyv, én annál boldogabban olvasom, de a klasszikusok pláne érdekesebbek így, mint ropogós, modern kiadásban.
Hazaérve Medvegy észrevette a zsákmányt és szabályosan letolt, hogy hát rá vagyunk mi szorulva, hogy ilyen csúnya, régi könyveket vegyek? Nem járunk eleget Libribe?

Ja és nemrég letöröltem magam Instagramról. Egyrészt már nem volt kényelmes megosztani ott a képeimet a macskáimról hülyeségeimet, először privátra állítottam a profilom, majd simán egyre kevesebbet posztoltam, így meg egyetlen funkciója maradt: a kényszeres képgörgetés, amit kínosan gyakran műveltem.
Eddig nem igazán feltűnő a hiánya, aztán úgyis hamarosan találok valami mást, amivel el tudom b.szni az időmet.

ELSŐ!!!44

2019 eddig egész uncsi, leginkább macskamolesztálással, tanulással meg Project DIVÁzással telik, meg lencseevéssel (vegán szójavirslivel), nehogy már ezen múljon az anyagi biztonságunk a jövő évben.

Ha nem ijesztene meg manapság amúgy is, milyen gyorsan telik az idő, kaptam emailt, hogy hamarost lejár a jogsim, és én erre még nem álltam készen, szinte tegnap kaptam meg, 17 évesen, még göndör hajjal (oh god) és pandamaci sminkben (oh god) mentem a fotózásra, és ennek ellenére az az egyedüli okmányom, aminek a képén nem nézek ki úgy, mint egy meth-függő a rabosítási fotóján.

És kicsit félek, hogy magamat ismerve most inkább nem vezetek két évig, csak ne kelljen elmenni megcsináltatni.

Viszont az idegi leharcoltságot leszámítva a vizsgaidőszak jót tesz a bőrömnek és a hajamnak, mivel állandóan itthon döglök, van időm extra tápláló hajpakolásokat meg arcmaszkokat feltenni.
(ezzel szemben a szemöldököm látványosan élvezi a zabolátlan szabadságot: kabalából békén hagyom minden vizsgaidőszakban és az utolsó után rituálisan újra fazonra szedem, és mivel a körmömet sem lakkozom, komolyan elmennék az Abigélbe statisztának.)