2017. augusztus 17., csütörtök

Átrendezzük a lakást (két szekrényt megszüntetünk és beszerzünk három újat + egy sütőt), de nem ám úgy, mint a normál emberek, hogy két nap tömény szenvedés és utána szépséges újdonságok, nem, hanem apránként. Szóval egy hete minden délután fokoztam kicsit az itthon uralkodó káoszt: kezdetnek leszanáltam két hatalmas zsáknyi kacatot és tegnap volt egy túránk az IKEÁba, szóval már félig összerakott és bedobozolt új szerzeményeink is vannak. 
Ilyesmi lehet a pokol is, egy soha véget nem érő rendrakás.

Mellesleg ezzel együtt is meglepően zen vagyok manapság, minden akadályt mosolyogva fogadok, munkahelyen elvagyok, a sulikezdést meg végül azért várom már. Úgy tűnik, jót tesz a házasság az idegrendszeremnek.

Kapcsolódó képBe akarom festeni kékre a hajamat. 
Nagyon nagyon régóta húzom már (barátaim nyilatkozhatnak erről, kb. két éve nyígok róla), és igazából megfogadtam, hogy az esküvő után kék vagy szőke leszek. Most nem tudok dönteni. Igazából valami ilyesmi < lenne a cél, csak félek, hogy két mosásig lenne csak ilyen, aztán meg bajlódhatnék a szarrá tört, csufi zöldre kopott hajvégeimmel. Jól megjártam ezzel a hülye kékmániámmal, miért nem tudom a lilát vagy a rózsaszínt szeretni.

Furcsa még, hogy már nem kell szolgáltatókkal egyeztetni, dekorációt gyártani vagy ötletekért bújni a pinterestet.

2017. augusztus 13., vasárnap

Hazaértünk, és még mindig el vagyok varázsolva.

Itt az a bőrönd még félig üres.
Hazafelé már nem volt az.
Az egyik kolléganőm mondta sejtelmesen somolyogva, amikor már csak napok voltak hátra a lányságomból, hogy meglátom, a házasságtól nem változik meg köztünk semmi - de közben mégis minden megváltozik majd. 
És tényleg.

Mert attól még, hogy már van hivatalos papírunk róla, hogy bírjuk egymást, nem változtak a terveink a jövőt illetően, nem most költöztünk össze, évek óta együtt élünk már... és mégis, mosolyogva emlegetjük a másik új titulusát ("Férjem?" "Igen, feleségem?"), és valahogy felnőttnek érzem magam.

Még akkor is, ha hazaérve felváltva rajongjuk körbe a macskáinkat, és Pózi borotvált pocakján látszik, hogy igazából nem is vörös csíkjai, hanem pöttyei vannak, és hát mi aranyosabb egy fehér alapon vörös pöttyös pocakú kiscicánál?


Ja, két könyvvel indultunk el Berlinbe, és tizenkét könyvvel + három újsággal jöttünk haza. Tegnap pedig kaptam még egy könyvet, mert kell valami új magyarul is. Sallala.

2017. augusztus 5., szombat

nincs több "jézus milyen lesz a hajam" poszt


Imádtam minden egyes percét, egyszerűen tökéletes volt.

Mesélek majd még, hogy hogyan sikerült minden ennyire csodálatosra meg hogy milyen furcsa Medvegyre a férjemként hivatkozni*, csak most be kell pakolnunk a nászútra is.

*Érdekes, vőlegénynek sosem hívtam, most pedig minden adandó alkalommal a férjemre hivatkozom.