2022

What did you do last year that you had not done before?

Voltam COVIDos, kihúzták egy bölcsességfogam, franciául tanultam, letettem az IELTS vizsgát (kétszer is lol), hozott nekem üzenetet a túlvilágról egy médium (hosszú történet), jelentkeztem a HCPC-be, utaztam repülőn egyedül, varrtam egy ruhát - anyagból! kézzel!, festettem portrét olajjal.
Hirtelen ennyi jut eszembe.

What was the best book you read this year? How many did you read?

Szégyellem a pofám, de nem olvastam valami sokat idén, 37 könyvből jópár graphic novel volt. Tudom, gyenge kifogás, de legalább a jelentős részük angol, a Gyertyák csonking égnek és a Párizsi Notre Dame volt csak magyar, szóval ez talán magyarázza a lassú tempómat (az anyanyelvemen is lassan olvasok, nemhogy angolul).

Did you get sick or injured?

Covidosak voltunk tavasszal, hála a két oltás +boosternek olcsón megúsztuk torokfájással, köhögéssel meg két hét általános gyengeséggel és fos közérzettel.

What places have you visited?

Nagy utazás csak Berlin volt, elképesztően jó volt visszatérni két év (oh no) után.

Any new pets? Lost a pet?

Nincs senki új, a malac egyke marad, hála az égnek nincs semmi baja és remélhetőleg még sokáig boldogít minket a csipogásával.

What would you like to have next year that you lacked this year (doesn't have to be a physical thing i.e. love, job security, peace of mind...)?

Egy kis egészséges magabiztosság jó lenne, a többit meg majd megoldom (magabiztosan).
Ezt leszámítva szeretnék: új, fasza munkahelyet, ami pont annyi kihívást nyújt, amennyit még élvezek, de nem terheli túl az amúgy sem túl stabil idegrendszeremet. Ezen túl jó lenne visszanyerni a versenysúlyomat, és ezzel együtt a fizikai állóképességemet is szeretném kicsit fejleszteni (vagyis többet sportolni).
Csúf anyagi dolgok: szeretnék egy új parfümöt (még mindig siratom a Armani Code Satine-t, miért a legjobb dolgokat vonják ki a forgalomból), vastag edzőszőnyeget (a régi kezd elmállani és nyilván motiváltabban edzenék egy fasza szőnyegen), megy nagyobb cserepeket a növényeimnek.

What was your biggest achievement last year?

Nem jut eszembe semmi extra, igazából csak tettem a dolgomat, azt sem valami jól hogy őszinte legyek. Talán az IELTS, azzal elég elégedett vagyok, de annyira azért nem, végülis csak másodjára lett meg, mert továbbra is egy darab szar vagyok. 

What was the best thing you bought?

A ZAJSZŰRŐS FEJHALLGATÓ, kérdés nélkül. Ugyan a gyökér, hangosan zenét hallgató szomszédaink azóta elköltöztek, de az eset óta szenzitív vagyok a társasházban tapasztalható természetes emberi élet-hangokra. De ez elég gyorsan ki tudja kicsit simítani az idegrendszerem: felteszem, bekapcsolom az aktív zajszűrést és szabályosan érzem, hogy lenyugszik az agyam.

Where did most of your disposable income go (money leftover after you pay for food, medical care, basic clothing, transportation and shelter)?

Érzésre minőségi ruházatra költöttünk a legtöbbet, mert kezdem kitapasztalni, mire érdemes a szükséges minimumnál többet költeni: Martens és New Balance cipők vagy a Superdry télikabátom olyan vételek voltak, amikért minden áldott nap hálás voltam, amikor viseltem.
Szorosan utána jön a szépségápolás/kozmetikum, mert ebben a korban már nem elég megmosnom az arcom ahhoz, hogy szépnek és ápoltnak érezzem magam, kell hozzá egy fél Lush árukészlet. (cries in harminc)

ways my body betrays me - over 30 edition

Egyik reggel olyan szinten begörcsölt nyakkal ébredtem, hogy nyöszörögve mozogtam, két napig izomlazítószagom volt és teljes testből fordultam, ha hozzám szóltak.

Munkanapokon 4:40kor kelek, de manapság rendszeresen felriadok teljes pánikban, hogy JÉZUSOM ELALUDTAM - hajnali három körül. Utána többnyire vissza tudok aludni, de közel sem alszom már olyan mélyen.

Múltkor a szokásos unalomnetezés közben valahogy kilyukadtam arra, hogy mi a Hallux Valgus (kalapácsujj), és basszus rájöttem, hogy nekem elkezdett kialakulni. Nem durva a helyzet, meg nem is fáj, de teljesen rápörögtem, elvégre nagyon szeretek járni, és szégyentelenül elhanyagoltam a lábam eddig, nem tudom, miért, de az a legkevésbé kedvelt testrészem. De most naponta tornáztatom a kis lábujjaimat, mint az oviban gyógytornán, és néztem mezitlábas cipőt.

Azt mondom, hogy valami nem érdekel, de csak beszorít a mellkasom, ha szóba kerül.

Régebbi fotó aznapról, amikor hazajöttünk Berlinből és a malac superclingy volt

- az amúgy a Topographie des Terrors múzeumkönyv, utóbbi idők legjobb vétele

Klasszisokkal kiegyensúlyozottabb vagyok manapság, ezt most nagyon élem. Mivel szeretném elhúzni ezt az időszakot, próbálok most kialakítani rutinokat, amik később megkönnyítik majd a rosszabb időszakokat is, szedem rendesen a vitaminjaimat, jól eszem, rendet tartok a lakásban, testmozgok, élem a kreatív kis hobbijaimat, szóval képes lenne ilyenre egy mentálisan beteg ember???

(amúgy iszonyú kínos, hogy ezekre mind nem voltam képes az utóbbi időben, miközben olyan természetes dolgok... faszom)

És persze rendszeresen etetjük a helyi tollas élővilágot - természetesen nem kenyérrel, hanem rendeltünk D-vitaminos kacsa- meg lúdtápot amazonról, mert öregkorunkra ténylegesen elment az eszünk.

Más és komoly: kicsit elbizonytalanodtam a hogyan továbbról karrierileg: akármerre megyek, nem túl vidám híreket olvasok az NHS-ről/NHS-ben dolgozásról, ráadásul a mióta HCPC balfaszkodik a regisztrációmmal, van egy extrán keserű íz a számban ezzel kapcsolatban. Ha már most ennyit szívóznak velem, mi lesz később? 

És egyáltalán, akarom én ezt..?

Talán ez is a betöltött harmincadik életévvel jár, de már nem akarom önként nehezíteni az életem, nem akarok görcsösen bizonyítani meg küzdeni, főleg nem valami olyasmiért, amiről sejtem, hogy nem is éri meg. Mert anyagiakban nyilvánvalóan nem fogja (egy kezdő dietetikus fizetése havi kb. kétszáz fonttal több, mint a jelenlegi fizum - és évi 100 font a regisztráció, nem beszélve az BDA tagságról és az esetleges továbbképzésekről).

Nem tudom.

Holnap elküldöm nekik a hiányolt dokumentumokat, aztán erre az évre lezárom ezt a kérdést és megadom magam a sorsnak.

Gyakrabban kéne írnom

Most jobban vagyok, szóval próbálom meglovagolni a hullámot, elvégre ki tudja, meddig tart, haha.

Elkezdtük a Wednesdayt, szórakoztató annak ellenére, hogy ez már nem nekünk készült, jobban élveztük volna mindketten edgy Tim Burton rajongó tinédzser korszakunkban. De nagyon jó program naponta egy epizódot megnézni egy-egy pohár borral, összebújva.

Amikor hazamentem Budapestre, BFF tett fel nekem géllakkot, és amennyire tetszett eleinte, annyira bántam később, amikor elkezdett zavarni az egy mm-es lenövés - szóval nyilván nekiestem vasárnap este egy reszelővel. Elég sok tragikus csillag állt együtt, de végeredményben három órával és vagy négy reszelővel később leszedtem az összes körmömről. A tanulságokat levontuk, nem való nekem ez a fajta elköteleződés.

Az arcápolási rutinom MVP-je manapság az argánolaj, még Medvegynek is feltűnt, hogy milyen szép a bőröm, szóval valami csak van benne.

Megleptem magam egy rajzállvánnyal, eleinte kicsit kényelmetlen volt minden szempontból: egyrészt nem szoktam meg, hogy vertikálisan rajzolok, másrészt úgy éreztem, felesleges egy "ilyen komoly" eszköz az én amatőr mancsaimba. De kezdünk összeszokni, ez a második napom zsinórban, hogy leülök arcot rajzolni, ami eddig jó (mármint a szokás, az arcok még közel sem jók), csak maradjon is így (mármint a szokás, nem a bénaság).

Apropó művészet meg alkotás, ez a malac önmagában egy piece of art.

n+1. fejezet - amiben bejelentkezik a HCPC, de a hírek közel sem szívderítőek...

 ...ugyanis kifogásolták, hogy a tantárgyleírásban nem volt elég részletesen kifejtve, hogy megtanultam abszolút alap dolgokat a szakmában.
Még nem utasítottak el, de ha nem pótlom ezeket az információkat 28 napon belül, el fognak.

Az első pánikroham után ("FOGD A MACSKA ÚTLEVELÉT MERT PAKOLUNK ÉS MEGYÜNK HAZA A SZÜLEIMHEZ") lehiggadtam, felvettem a kapcsolatot azokkal, akik segíteni tudnak, és kidolgoztam egy tervet a hogyan továbbra.
Aztán ha már tervezés, kidolgoztam egy B és egy C tervet is, mert többet nem rakom az összes tojásom egyetlen kosárba - bocsánat, ez szörnyen nem láttuk jönni-sen hangzik - szóval nem teszek mindent egy lapra.

Igazából amúgy is túl egyszerűen ment eddig minden.

Sokadik fejezet - amiben a helyzet ugyan nem túl jó, de nem is tragikus: szereplőnk felismeri az emberi kapcsolatok és a szeretet igazi erejét, és sok egyéb más is történik

HCPC-től semmi hír, őszintén megvallva szerintem idén már nem is lesz, gyanítom a fű se nő decemberben.

Kaptam zajszűrős fejhallgatót, a malac meg új macskabútort. Game changer mindkettőnknek.

Megjártam Budapestet - jó volt, sírtam, nevettem, jókat ettem, a búcsúzáskor meg úgy zokogtam, hogy egy napig fájt utána az arcom és úgy bevérzett a szemem, hogy meg kellett nézetnem egy gyógyszerésszel.
Életemben először utaztam egyedül (mókás volt, csak kicsit uncsi) meg hívtam Ubert, mert 11kor landolt a gépem és addigra már olyan szinten kivolt a faszom is, hogy inkább kiköhögtem 30 fontot, mint hogy várjak a buszra.

Lett egy új tetoválásom.

Jártunk M.-mel portréfestésen - mármint mi festettünk, olajfestékkel, vászonra, élő modell után. Én vért pisiltem, kijózanító élmény volt, mivel "pfff szoktam firkálgatni, mi lehet olyan nehéz, menni fog ez simán" hozzáállással mentem oda, aztán fél óra után sírni akartam, mert nyilván nem ment simán. A végén jó élmény lett, de egy önismereti folyamat is volt.

Varrtam egy ruhát teljesen kézzel, és pont annyira lett jó, hogy vérszemet kapjak további próbálkozásokra.