2011. december 29., csütörtök

Előszilveszter

Holnap jön a BFFem, hogy kékre fessük egymás haját, két ropival eljátsszuk, hogy vámpírok vagyunk, Crash Team Racingeljünk és éjfélkor elnyúljunk a szőnyegen a himnuszt hallgatva.
Mi évek óta hagyományosan így szilveszterezünk.

És mi, hogy az nem holnap van? Kit érdekel..?

2011. december 27., kedd

-

Bocsánat, hogy csak úgy, ukkmukkfukk eltűntem (bizonyosan hiányzott a sok hülyeségem), de az utóbbi napokban még csak eszembe sem jutott számítógép közelébe menni.
Három napja bejglit reggelizek meleg tejjel, társasozunk, olvasunk, csak úgy összebújva vagyunk, megnéztük a Karácsonyi lidércnyomást is, és szemtelenül boldog vagyok ebben az állapotban. (és húsz dekát híztam karácsony alkalmából, hollárihó)
Az idillnek ma vetett véget, hogy megvettük a 2012es felvételi tájékoztatót, és anyukám szerint nagyon cuki rémült kisnyuszi fejet vágok, valahányszor a kezembe veszem. Én ehhez még olyan kicsi vagyok...

2011. december 23., péntek

-

Sütünk, főzünk, térülünk, fordulunk, és mindezek között sokat olvasok, sálat kötök (még mindig ugyanazt, de van egy félkész lábszárvédőm is) és látványosan ignorálom a tényt, hogy hamarosan zsidótöri vizsga.
Tehát minden máson aggódom, csak ezen nem.
(csak a szokásos)

2011. december 22., csütörtök

Megjegyzések magamnak

- A jobbik szememet fedi frufru - vagy hordj szemüveget, vagy vágd le végre.
- Ha a recept x mennyiségű cukrot kér, nem biztos, hogy a 0,1 x mennyiség elég, elvégre nem mindenki ért egyet a "cukor öl" felkiáltással (sajnos)
- A "nem nyomasztó lektűr" nem csak Stephen Kinget jelent.
- Két rétegben tényleg fenyőzöld.

2011. december 21., szerda

-

Pont ma, amikor kijelentettük, hogy nálunk a december vége (direkt nem karácsonyt írtam, ugyanis olyan már évek óta nincs) nem szokott a veszekedések ideje lenni, az élet belenyomja az orrom a családi bilibe, úgyhogy most kick-boxolok egy órát és míg máskor a villanykapcsolót célzom be az ütéseknél-rúgásoknál, most valakinek a fejét fogom.

UPDATE
TO DOS.
- frufrut levágni (az egyik szemem sír, a másik haj)
- kekszet sütni
- körömlakk: második réteg (egyben fűzöld, kettőben remélhetőleg fenyőzöld lesz)
- befejezni végre a nyomasztó lektűrök olvasását (Csak tudnám, hogy csinálja) és elkezdeni normális könyveket olvasni (Zacher)
- meditálni. ommm.

2011. december 20., kedd

hint


Mostmár tényleg nem mondhatja SENKI sem, hogy nincs ötlete, mit adjon nekem karácsonyra (meg úgy általában, ha már nem tud mit kezdeni a sok pénzével)

2011. december 19., hétfő

-

Megkaptam a szalagom, és noha remegett kezem-lábam és vagy egy év óta akkor volt rajtam először magassarkú, nem történt semmi (BFF: "Ha harsány röhögést hallasz a hátsó sorból, miközben legurulsz a lépcsőn, na azok mi leszünk").
Sokat változtam tizenhárom év alatt, de annyit talán mégsem, mert felismertek a régi osztályfőnökök és szülők, akik akkor láttak utoljára, amikor a gyermekükkel együtt tologattam a csattogós pillangót.
Aztán leléptünk a keringő előtt (közben), és afterparty helyett pezsgőztünk és hideg pizzát csipegettünk a konyhában.
Szeretem, hogy más vagyok.

2011. december 17., szombat

2011. december 16., péntek

-

Fáradt vagyok, már semmit sem bánok csak legyek végre túl rajta és ígérem, kitűzöm a szalagot a kabátomra, csak aludni egy kicsit...

2011. december 15., csütörtök

-

Ugyan elmegyek a szalagavatómra, de:
- nem táncolok keringőt;
- nem táncolok az osztálytáncban;
- én vágtam és csinálom a hajam;
- én csinálom a sminkem;
- én csinálom a körmöm;
- a tűzőruhám turkálóból van, és a nagymamám alakította át.

Várom az ötleteket, hogyan rebelliskedhetnék még jobban.

2011. december 14., szerda

-

Ja, és ez vegaságom harmadik napja. Tegnap eldöntöttem, hogy mostantól határozatlan ideig nem eszem húst (első lépés: ma ebédre a többiektől külön csináltam magamnak sajtos-répás kölesmuffint).
Tény mi tény, eddig sem voltam az a "húst hússal" típus, de mostantól teljesen más lesz, mert tudatosan hagyom el az étrendemből.
De félreértés ne essék, nem fogom magam bocikhoz és hentesekhez láncolni, se téríteni. Csak egy kísérlet, mert miért is ne.

2011. december 13., kedd

-

Reggel azt hittem, hogy péntek van. Sejthető, mekkorát koppantam, amikor tudatosult bennem a valóság.
Ma elpróbáltuk a tűzést, csütörtökön pedig maratoni próba, vagyis az egyetlen napomat a héten, amikor kettőkor húzhatnék a retekbe, azzal fogom tölteni, hogy eljátszom, hogy szalagavatódom.
Mood: pocsék, de volt már rosszabb is.

2011. december 12., hétfő

-

Ma a felvételiről meg ezekről volt szó, és egyre biztosabban érzem, hogy én inkább fizetnék valakinek, csak intézze el az egészet helyettem, nekem csak mondják meg, mikor mit tanuljak meg.

"...és akkor majd megérkezik a levél, hogy kedves Sieglinde, üdvözlünk az ELTE összehasonlító finnugor nyelvész szakán..."

2011. december 11., vasárnap

-

Tegnap volt életem céges karácsonyi bulija, úgyhogy ma bűnbánó detoxikálás volt gyümölcsnappal.
De tegnap jó dolgom volt, annyi szent. Ajánlom neki, hogy maradjon, mert jövőre is akarok csokoládés marcipánlasagnét enni, borokat, sajtokat, kézzel készített csokikat és bonbonokat kóstolni és az agyhullámaimmal labdát mozgatni.

2011. december 8., csütörtök

-

Mikor a barátaim száma facebookon átcsapott háromszámjegyűbe, nekiültem, hogy most szelektálok. Töröltem is pár valamikor valami fórumon beszéltünket meg az Izraelben idegenvezetőnket, úgyhogy konstatáltam, hogy tényleg 95 ismerősöm van.

2011. december 7., szerda

-

Tegnap a könyvtárban ránk szóltak, hogy "nem itt kéne szexualizálni". Ismerve gátlástalan viselkedésemet, furán néztünk az illetőre, majd visszavettem a bugyimat és távoztunk.

2011. december 6., kedd

-

Észrevétel I.: ha egész éjjel nem alszom, csupán rezignáltan tudomásul veszem, sőt mosolygok is, amikor menetrendszerűen bekövetkezik a hetente esedékes lelkembe gázolás és totális megaláztatás.

Észrevétel II.: nyomás alatt elfelejtek összeadni-kivonni.

Ha a kémiatanárom a pszichiátriára akar juttatni, üzenném neki: egész jó úton halad.

2011. december 5., hétfő

?

Miért csak akkor derül ki, hogy valakinek "én vagyok a legfontosabb" meg "engem szeret a világon a legjobban", amikor elfelejtem felköszönteni a névnapján (ami mellesleg nem is igazi ünnep és az enyémet is mindig elfelejtik..)?

2011. december 3., szombat

-

Mobilnettel blogolni az országúton elég nehéz, de nem lehetetlen.

2011. december 2., péntek

BÉÉÉÉÉCS

Holnapholnapholnap BÉÉÉÉÉCS, vagyis hajnalban kelünk (már most kikészítettem minden ruhámat sorrendben, hogy zombiüzemmódban is magamra tudjam rángatni őket), kockára fagyunk a Mariahilferstrassén, kiolvadunk egy puncs hatására, majd hazatérünk sok grízpudinggal meg német újsággal.

2011. december 1., csütörtök

-

Vannak dolgok, amiket az ember nem ír ki facebookra, de még ide sem, hanem belekarcolja a naplójába és aztán nem tud aludni.

2011. november 30., szerda

-

Ideggóc vagyok és semmire sem vágyom jobban, mint hogy babusgassanak és szeressenek.
Úgyhogy íme egy lista azokról a dolgokról, amiket mostanában szeretek.

- aszalt füge, datolya és kesudió (utóbbi korlátozott mennyiségben, mert elég drága)
- a bőröm tapintása bőrradír után
- almás illóolaj a párologtatóban
- hosszú percekig pörkölni magam a zuhany forró vize alatt
- a pompomos sapkámat
- Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
- bakancsom
- Bords Eve
- sálat kötni
- csapkodni a kilakkozott körmű kezemmel

Máris sokkal jobb.

2011. november 27., vasárnap

-

Amikor összekörömlakkozom a kémiaházimat, egyrészt ujjongok a lelkem mélyén, hogy az egyesített gáztörvények mellett is nőies tudok maradni, másrészt viszont kék foltos meg ragadós lesz a lap, ami annyira nem jó.

2011. november 26., szombat

Események és következtetések

A tegnap reggel a Starbucksban kezdődött, egy creme brulées macchiato mellett. Ragaszkodott a legnagyobbhoz, és mivel ő fizetett, megadtam magam a 6 decis kávénak, amit aztán nem is tudtam meginni, és sznobulhattam a híres emblémás papírpohárral a négyeshatoson ("kérsz egy korty sznobizmust, dhágám?"). Egyébként finom volt, de nem fogunk odaszokni.
Aztán mert nyílt nap volt a BMEn, elmentem, eltöltöttem ott vagy fél órát, azt is sorban állva az igazolásomért, majd átmentem az ELTÉre. Nagyon nem tetszett a szervezetlenség, a légkör, a hely. Még jó, hogy elmentem, és kiderült, mit nem akarok (ezzel szemben a Semmelweis Egyetem nyílt napján minden évben ott vagyok, becsületesen végigülök vagy három előadást, végigeszem a dietetikusok műveit meg egy marék pogácsát, és boldogan távozom egy szép kék papírzacskóval meg tollal).
Háromban határoztam meg az egy tanévben látogatható nyílt napok számát, ami még pont a normális és a gyanúsan sok között van. Szóval még elnézek az ELTÉre, meg megszokásból az SEre, és esetleg a SOTÉra; megnézem, miről ábrándoztam egész gyerekkoroban.

2011. november 24., csütörtök

-

Jó, hogy alapjáraton béketűrő (vagy konfliktuskerülő?) ember vagyok, és akkor sem szólok egy szót sem, amikor azok támadnak hátba, akiknek már csak genetikai okokból támogatni kéne (lsd. altruizmus).
Néha sajnálom, hogy nem vagyok veréb.

-

OKTV-felkészülés jegyében nagyzoltam egy sort anyukámnak, hogy tudom, mi az antibiózis meg az ökoszisztéma, aztán ettem egy gyömbéres kekszet és kacagva eltűntem a szobámban, ahol kivételesen rend van és elkortyoltam a kétnapos gránátalmateámat.

2011. november 22., kedd

-

A kémiatanárom úgy a lelkembe tiport fakton, hogy komolyan elgondolkodtam rajta, elsírjam-e magam, de mivel erős kislány vagyok, inkább visszatartottam.
Az viszont határozottan felvidított, hogy ezt találtam itthon.
Ja, és holnapután megyek biológia OKTVre. Hiphiphurrá.

2011. november 21., hétfő

-

Határozottan informatikaórán érzem magam, mivel 1.) évek óta nem gépeltem igazi billentyűzeten, hanem vagy Sammy angol-, vagy a telefonom még mütyüribb qwerty billentyűzetén tolom; 2.) kifolyik a szemem a monitortól, ami körülbelül ötször akkora, mint a netbookomé és százszor nagyobb, mint a telefonom. (mindkettőt ma hoztuk haza a 3as villamoson)
És most megyek vissza a savi disszociációs állandókhoz. Imádom a kémiát, mondtam már..?

2011. november 20., vasárnap

-

Tegnap délelőtt anyukámmal elmentünk a Glamour Gardróbfrissítésre, és 5000 Fttal támogattuk a MOME fiatal tervezőit, cserébe kaptam egy új csizmát, fekete ruhát meg egy lánykás pólót, amit most is viselek. Érthetetlen módon vonzalmat érzek az olyan dolgok iránt, amiknek már történetük van, úgyhogy ha láttok egy lányt bolhapiacon vagy használtruhásnál, amint lelkesen túrkál a "fúj levetett fúj másévolt" között, az akár én is lehetek.
Utána kompenzálásként sznobultunk egy sort a Don Giovanni premierjén, amin kisestélyi volt rajtam a már fent említett csizmával. És a közeljövőben meg fogom fele nézetni az Amadeust, mert nem lúdbőrözött eléggé a karja ennél a résznél:




(és egy csomó szót értettem az olasz szövegből)

2011. november 18., péntek

-

Néha elmélázok, mikor leszek már igazán felnőtt, hiszen tegnap hoztam ki négy tiniregényt a könyvtárból, napok óta melegszendvicsen élek (csak sajttal, szójamargarinnal és diétás toastkenyérből) és magam vágom a frufrumat (papírvágó ollóval).
Valahogy úgy képzeltem, közel húszhoz már normálisabb leszek, erre ha lehetséges, szerintem gyogyósabb vagyok, mint valaha.

2011. november 17., csütörtök

-

Annó nagyonrégen a Vámpírok bálja c. csodás film majd musical megnézése után a BFFemmel megfogadtuk, hogy mostantól csak pirosat és feketét hordunk, mert a vámpírok annyira menők (ez jóval a tvájlájt előtt volt). Többé-kevésbé betartottuk, ő hozzácsapta a fehéret, én meg a szürkét és a kéket. 
Aztán valahogy a kék lett az én színem. Állítólag segít koncentrálni.

2011. november 16., szerda

2011. november 15., kedd

-

A világ legbizarrabb érzése, amikor az ember lányának a cicijei szinte egyik pillanatról a másikra akkorák lesznek, mint egy ház. Imádok nőnek lenni.

2011. november 13., vasárnap

-

Napjaink gyanús nyugalomban telnek, Buffyt nézünk, Crash-sel és egyéb PS1es játékokkal játszunk (vagy guitar herózunk a PS2n, esetleg valamelyik elektronikai áruházban kiállított wiin vagy xboxon potyázunk). Ma sétáltunk egy nagyot a Margit-szigeten, csak azért nem mondom, hogy nézzen ki mindenki, mert akkor nagy lenne a tömeg, azt én meg nem szeretem. De tényleg nagyon szép, lehet lehullott faleveleket rugdosni, kocogókat és bringóhintósokat kerülgetni, a kürtőskalács meg hízlal és drága, de az illata ingyen van.
Keresek magamnak kardozós sportot, mert rájöttem, hogy én nem is balettozni, hanem kardozni szeretnék.
Most meg jelnyelvet tanulok, mert kitaláltuk, hogy úgy szeretnénk beszélni egymás között. Már meg tudom kérdezni, hogy "pisilni nem kell?".

2011. november 11., péntek

-

Én: Tudsz róla, hogy van egy b.szottnagy pók az éjjeliszekrényednél?
Ő: Aha. A hivatalos neve B.szottnagy pók, de én csak Cukinak hívom.

(ez még régebben történt, de most eszembe jutott, és ismét kacarásztam rajta egy jóízűt, hát leírtam, hogy ne felejtsem el.)

2011. november 10., csütörtök

-

Az ezotévés pasi passzív-agresszívan próbált meggyőzni, hogy elrontom az életem, ha nem telefonálok iziben, de nekem mégis csak az járt az eszemben, hogy ha átlagban hetente kétszer vannak különleges, tízezerszeres energiával rendelkező napok, akkor nem inkább az a különleges, ha nem történik semmi..?

-

Itt ülök a radiátornál, szárítom a hajam, zöld teát kortyolgatok (licsi ízű!), délután pedig randim lesz (a pasimmal). Azt hiszem, nincs okom panaszra.

2011. november 9., szerda

-

Beteges dolog, hogy időnként szeretem színlelni, hogy migrénem van? Nagyon hitelesen csinálom, enyhén ráncolt homlokkal nagy levegőt veszek, majd a hüvelyk- és mutatóujjam a belső szemzughoz szorítom, továbbra is szakaszosan lélegezve és gondterhelt ábrázattal. Pár másodpercig lehunyt szemmel szenvedek, majd őzikeszemeimet még nagyobbra kerekítve felnézek és bezsebelem az együttérző tekinteteket.
Nem csinálom túl gyakran, mivel akik igazán jól ismernek (vannak vagy négyen), tudják: soha nem fájt még a fejem.

2011. november 7., hétfő

-

Reggelire malátakávét ittam, nem lesz a kedvencem.
Az éjszaka eléggé nehézkes volt: nem tudtam aludni, ebből kifolyólag pont eggyel többször váltottam pozíciót, mint amennyit a mellettem alvó elvisel - és mivel ez semennyi, egyszer. Szóval ahelyett, hogy olvastam volna, mozdulatlanul, nyitott szemmel álomba gondolkodtam magam, hogy aztán hülyeségeket álmodjak.
De nem hagyom, hogy elrontódjon a kedvem: az új fekete ruhámat vettem fel ciklámen harisnyával, szőlőt és almákat csomagoltam ebédre és ma szépen kisminkelem magam, mert aki jól néz ki és finomakat eszik, azzal már nem lehet annyira kibabrálni.
Szép napot mindenkinek, mert nekem csakazértis az lesz!

2011. november 6., vasárnap

!!!

Immáron hivatalosan is tudok németül!!!
(már végigtelefonáltam a rokonokat és illetékeseket, kiírtam facebookra és most megyek kikiabálom az ablakon, hogy a szomszédok is tudják)

2011. november 4., péntek

-

Tegnap vettünk egy észbontó csontvázas harisnyát. Iszonyú boldog voltam, amíg itthon fel nem próbáltam, és életemben nem először, és valószínűleg nem utoljára a pokolba nem kívántam azokat a hosszú lábaimat, amikre az M/Les méretű harisnyát combközépig tudtam felrángatni (aki azt mondja, a hosszú láb jó, az még sosem vásárolt rá farmert). Úgyhogy dühömben fogtam az egyik extrahosszú, sima fekete harisnyámat meg a fehér hobbifestékemet és megalkottam a saját csontvázas harisnyámat a saját méretemben.

2011. november 3., csütörtök

-

Tagadhatatlanul eljött a fészekrakás ideje, ha azon kapod magad, hogy az üzletben hosszú percekig kedvtelve nézegetsz különböző edényeket, lábasokat, tepsiket és serpenyőket.
(vagy csak lassacskán megadom magam a "nők a konyhába" sztereotípiának)

2011. november 2., szerda

-

Igazi harmóniában vagyok önmagammal. Ha a testem azt mondja, "küldj má' egy kis sajtot", én szó nélkül engedelmeskedem.

Ja, és miért oldódik fel a jegesmedve a vízben? Mert poláris!
(angolul viccesebb)

-

Ja, és voltunk Rám-szakadékban (nem én vagyok az a lány, aki leesett és combnyakát törte). Előtte otthon hisztiztem egy sort, hogy én mégsem akarok hátizsákot, tizenhárom éves korom óta nem hordok hátizsákot mert teljesen nőietlen és vígan beleférek egy oldaltáskába is, de férfiasan meg lettem fenyítve, így megadóan a hátamra dobtam a zsákom és a converse cipőm is otthon maradt (bokáig a vizes szutymóban valóban praktikusabb volt a bakancs, és senki nem röhögött ki a hátitáskámmal).
Jó sokan voltunk, olyan volt, mint egy természetes pláza, vagyis valaki mindig szerencsétlenkedett előttünk és a gyerekek azt hitték, a karnyújtásnyira lévő szüleik csak akkor hallják meg őket, ha a hangerejüktől belengnek a fák. A mindenhol jelen lévő fila hátizsákokról és eldobott csipszeszacskókról inkább nem írok semmit.
És lázadó mivoltunkat kifejezendő, a többséggel ellentétben mi nem az egyszerű utat választottuk (mert az egyszerű úút csak naivitás), hanem végig hegymenetben mentünk Dömösről Dobogókőre.
Hogy onnan hogy jutottunk haza, az már egy másik történet.

2011. november 1., kedd

-

A kedvenc dalom akadozó gitárelőadása simogatja a lelkem és már csak tíz oldal van hátra a krimimből.
Ma látogatóban voltunk a szüleinél, és hazaúton mondta, hogy direkt figyelte, milyen összhangban beszélünk, mozdulunk, vagyunk.

2011. október 29., szombat

-

Tegnap majdnem belehaltam az elégedettségbe, amikor a földalattin végigszerencsétlenkedtünk a deáktól a mexikóiig egy gitártokkal, mert most biztos mindenki azt hiszi, micsoda pasim van.
(mert tényleg micsoda pasim van, csak az elektromos gitár mégis látványosabb, mint az, hogy cosmopolitan-előfizetést kaptam)

2011. október 28., péntek

Társadalmi célú hirdetés

Kedves illetékes (mert tudom, hogy ritkán ugyan, de olykor ide tévedsz)!
A jövőben szeretném, ha tudnád, hogy annyi szendvicset csinálok, amennyit akarsz, sütök/főzök, amit szeretnél, mosogatok, párosítom a zoknijaidat, eszemben tartom a dolgaidat, megnézem a filmjeidet, csak légyszi, légyszi légyszi

        porszívóznom ne kelljen!

2011. október 27., csütörtök

-

Ő: A szüleid a jelenedért, én a jövődért dolgozom.
Én: És én meg csak úgy vagyok?
Ő: Hát... ühüm.

2011. október 25., kedd

-

Héberórán ülök, Gilad Shalitról beszélgetünk, és lelkiekben már készülök rá, hogy este először is felkészülök egy kiselőadásra az idegrendszerről (amiről ma tudtam meg, hogy holnapra csinálnom kell), aztán dühödten dactanulok egy kis kémiát, mert be kell bizonyítanom a tanáromnak, hogy nem bölcsész leszek, hanem fehérköpenyes természettudományiszakos. Piha.

(ja, és még 13 nap)

2011. október 23., vasárnap

-

Én: Nini, esik az eső.
Ő: Ezt facebookon olvastad?
Én: ...nem, kinéztem az ablakon.

(Döbbenet, miket észre nem veszünk, ha leemeljük a tekintetünket a képernyőről)

2011. október 21., péntek

-

Minap a pasi hosszasan nézte az én saját kezűleg kötött sálamat, majd az ő boltban vásároltját, aztán megint az enyémet, majd miután észrevett egy hibát (egy film izgalmas része), kisfiúsan mosolyogva engedélyt adott rá, hogy neki is csináljak egyet.

(még 17 nap)

2011. október 20., csütörtök

Török - torok

Törökországból nem csak bazári vackokat meg édesnél is édesebb édességeket hoztam haza, hanem torokfájást is, úgyhogy a tegnapi napom puha pokrócba bugyolálva forró tea kortyolgatásával telt - meg ennek következtében a mosdó gyakori látogatásával, mivel nem vagyok hozzászokva ehhez a döbbenetes mennyiségi folyadékbevitelhez.

(A nyaralás utolsó napján döbbentem rá, hogy én nem is ittam egy korty vizet sem Törökországban: reggelire egy csésze tej, vacsorára egy ayran, és a kettő között remekül elvoltam. Anyukám szerint nem kéne erre büszkének lennem, de hiába is tagadom: az vagyok. Nem lehet mindenki orvosi csoda).

2011. október 18., kedd

200.

Az előző volt a kétszázadik bejegyzésem, én meg elkótyavetyéltem egy egysoros lelkiállapot-jelentésre.
Ígérem, legkésőbb a kétszázötödik normális lesz, addig is megmaradok a félperces blogbejegyzéseknél (Örkény után szabadon).

Ja, és még 20 nap.

-



Siess haza, ölelj, szeress, hadd higgyem egy kicsit, hogy nincs más a világon, csak te és én.

2011. október 14., péntek

-

Most egy kis időre eltűnök innen (vagyis az országból, egy egészen kicsire még a kontinensről is).
És noha kötözködöm, ha széthagyja a ruháit, ha minden nap másik pizsamafelsőt húz, ha túl sok édességet eszik, aztán mégis gyanúsan csillogni kezd a szemem, ha belegondolok, hogy két napig nem látom (de és sosem sírok).

Még 24 nap és mindenre fény derül.

2011. október 12., szerda

-

Ma este már a saját szőnyegemen, Eliassal fogok Guitar Herózni. Holnapután reggel pedig indulok a reptérre.
És már csak 26 nap.

2011. október 10., hétfő

-

Túléltem a nyelvvizsgát, eredmények 28 nap múlva.

És napokon keresztül ünnepeltük az évfordulónkat: kaptam órát, körömlakkot, joghurtfagyit, happy mealt biotejjel, cukormentes szedertortát, meg gyrosos pizzáztunk és Guitar Heroztunk (most kell egy otthonra is; ezt a napokban intézzük), szóval a kis világom jelenleg igencsak kereknek mondható.

(ja, és a kaják nem egyetlen napon történtek, úgyhogy nyugi, teljesen azért nem fordultam ki önmagamból)

2011. október 7., péntek

-

Ma évfordulunk, ennek örömére eljátsszuk az annó történteket. Vagyis
1.) Találkozunk fél négykor és puszival köszönünk egymásnak;
2.) Kisétálunk a Margit-szigetre, ahol össze-vissza bolyongunk, hintázunk egyet a játszótéren, majd
3.) Megnézzük a naplementét;
4.) A Jászai Mari téren megfogja a kezem;
5.) Majd elcsattan az Első Csók.

2011. október 6., csütörtök

-

Ma az I szivecske Killers feliratú pólóm mellett döntöttem, amit több tanár sem hagyott megjegyzés nélkül, de még a postásunk sem.
Postás: Szereted a gyilkosokat? Csak aztán nehogy az egyik komolyan vegye!
Én: Tudok krav magázni, úgyhogy vehetik.
Postás: <kérdő tekintet>
Én: Önvédelmi sport, az izraeli hadseregben fejlesztették ki.
Postás: Így már én sem merek veled kötekedni...

2011. október 5., szerda

-

Lernen lernen lernen lernen.


...das soll ich tun, anstatt alles anderes machen.

2011. október 4., kedd

-

Hogy mit gondolok arról, hogy wie können mehrere Generationen unter einem Dach leben? Vagy hogy wie feiern wir das Weihnahten? És persze was denke ich, was ist die gesunde Ernährung?

Hát igen, lassan befejezem a Bibliámat, úgyhogy a pulzusom kezd normalizálódni. Elvégre már csak négyet kell aludni.

2011. október 3., hétfő

álom

Ma azt álmodtam, hogy újra kinn laktunk, az előző házunkban, én meg megöltem egy idegen embert és megkértem apámat, hogy dugja el a holttestet, aztán az álom maradék részében (amiben megjelent az iskolám igazgatónője és rá akart venni, hogy képviseljem az iskolát az X-Faktorban) ezen aggódtam, hogy nehogy belenézzen valaki a fagyasztóba az udvaron (itt jön az álom nonszensz része: nem volt fagyasztónk az udvaron).

De most legalább nem németül álmodtam, mint eddig.

2011. október 2., vasárnap

-

Tegnap voltunk Freikávézni (ez már nálunk fogalom), ahol mivel a gazdasági visszaesés minket is elért, életünkben először éltünk a diákkedvezménnyel. Így annyiba került a két kávénk, mint az áremelés előtt. Apró (zsidó) örömök az életben.
Utána meg az Arénából egészen hazáig gyalogoltunk, ami nem kevés kilométer ám, és délután sokat stresszeltem a közelgő nyelvvizsga miatt ("stresszeltem" helyett legyen inkább "pánikrohamot kaptam", az jobban fedi a valóságot).
Amúgy minden oké.

2011. október 1., szombat

-

Minden rendben lesz. Csak szedáljon le valaki és nyugtasson meg, hogy vészhelyzet esetén az EUn belüli munkavállalásról is biztos tudok pár szót szólni.
(Tegnap ki kellett pattannom a zuhany alól, hogy megnézzem, hogy vannak a tápanyagok németül, mert mi van, ha a helyes táplálkozásról kell előadnom, ami nem megy anélkül, hogy tudnám, hogy mondják németül a szénhidrátokat és a rostokat)

ICH HABE ANGST VOR DER SPRACHPRÜFUNG! ALLE SAGEN DASS ICH MACHEN KANN ABER ICH SPRACHE WENIG DEUTSCH! WARUM ICH WARUM JETZT?! ARGH!

2011. szeptember 30., péntek

-

Tejcsokis túró rudit eszegetek, Tanz der Vampiret hallgatok (a majdnem olyan, mintha az egy hét és egy nap múlva bekövetkező eseményekre tanulnék) és mellesleg a tavalyi emelt szintű kémiával hadakozom. Vagyis a hadakozom nem fedi teljesen a valóságot, maradjunk annyiban, hogy én nagyon félek tőle, ő meg röhög rajtam.

2011. szeptember 29., csütörtök

2011. szeptember 26., hétfő

?

Miért nem számoljuk csak a savas oldatok pHját? Miért nem hagyjuk meg a lúgoldatokat a maguk rejtélyes titokzatosságában?

-

"Ha művel nő akar lenni, akkor ne nyavalyogjon, hogy mellőzik, csak azért, mert a férfiak nem töltik fele életüket azzal, hogy a keblén pityeregnek, fele életüket meg azzal, hogy kékre verik."
A forrást megtartom magamnak, annyira tetszett.
 

2011. szeptember 23., péntek

-

"Ma hosszú idő után ismét metróztam. Hihetetlen erős érzés fogott el, hogy sorsközösséget alkotok ezekkel az emberekkel, ideiglenes útitársaimmal. Más közlekedési eszközön nem érzékenyülök el ennyire, talán a bezártság, a 'föld alatt' tudata teszi."

részlet s. jegyzetfüzetéből

2011. szeptember 21., szerda

-

Kleptomániás vagyok, de szerencsére ez csak az utcán leledző ehető termésű fákra vonatkozik. Nyáron meggy, utána ringló, jelenleg viszont kedvencem: a dió.
Imádom a zöld diót, csak miközben kibontom a zöld burokból, barnára színezi az ujjaimat. Olyan, mint a tintás lopásgátló a ruhákon.

2011. szeptember 20., kedd

-

Megjött az íméles értesítő. 2011-10-08án halok meg, 8:30tól 15:30ig.

2011. szeptember 19., hétfő

-

Beste Freund ist, die auf Deutsch mit dir chattet, damit du üben kann.

Legjobb barát, aki németül csetel veled, hogy te gyakorolhass.

-

A hétvégén rengetegen verték blogom képzeletbeli ajtaját, ígyhát itt a magyarázat a távollétemre: a balatonon voltam mininyaraláson.
Hiába a rengeteg keresztkérdés, akkor sem fogok bevallani semmit, csak annyit, hogy éjszaka kilopózni egy stégre és hátonfekve-kézenfogva csillagokat nézni meg túrórudit enni kétségkívül extragiccses, mégis ajánlom kipróbálásra mindenkinek.

(Ja, és akármennyire is megtévesztő, a bejegyzés első kétharmada szarkasztikus, és a végső harmad komoly. TÉNYLEG.)

2011. szeptember 16., péntek

-

Tegnap mentem haza a suliból, mikor észrevettem egy hasaló galambot a fal mellett. Odamentem hozzá és mielőtt végiggondolhattam volna, kicsúszott, hogy "jól vagy, galamb?" (hülye kérdésre alapon megérdemeltem volna, hogy "köszönöm kérdésed, csak hasalok itt egy kicsit, aztán megyek tovább"). Hát, nem volt jól, nem tudott mozogni, csak nagyokat szuszogott és pislogott, és időnként rángott egyet. Nem vagyok egy Szent Ferenc, de nagyon megsajnáltam.
Ma délután is arra mentem el. Még mindig ott volt, de már nem mozgott.

Gestern, während ich zuhause gegangen war, sah ich eine liegende Taube neben dem Wand. Ich ging zu und fragre: "bist du in Ordnung, Taube?" (was für eine Überraschung würde, wenn die antwortete: "Es geht, danke, ich liege nur ein bisschen, dann gehe ich weiter"). Die war nicht in Ordnung. Die konnte sich nicht bewegen, nur atmete und zuckte. Ich bin  nicht Franziskus von Assisi, ich erbarmte mich.
Heute ging ich wieder an derselbe Strasse. Die Taube war noch dort, aber bewegungslos.

2011. szeptember 15., csütörtök

-

A Mokkában most mondták, hogy Robert Pattinsonnak az új Tvájlájt részben választania kell a gyermeke és a szerelme között.
Én tisztáztam, hogy ha az életem hirtelen átcsapna Vészhelyzetbe vagy Doktor House-ba, és ilyen válasz elé kell állni, akkor tessék engem választani.
Bocsi, nem vagyok az az áldozat típus.

Ich habe noch das Trailer von Breaking Dawn gesehen, in dem Robert Pattinson zwischen seinem Kind und seiner Liebe wählen muss.
Ich habe früher gesagt, wenn ich mich trotzdem in der Serie ER oder House MD fand, dann ich möchte gewählt sein.
Es tut mir leid, aber ich bin nicht ein Opfertyp.

-

Áú. Marhára nem érzem fairnek.
De már kezdhetném megszokni, hogy semmi sem az.

Er gab seine Versprechen.
Ich höre auf, ich will nicht weinen.

2011. szeptember 12., hétfő

-

Ma nagyonhosszú szoknyához szottyant kedvem, amivel ezeddig csak a felfelé lépcsőzésnél volt gond.
De reggel szálltam le a troliról, mikor hirtelen a földön sétálás kereszteződött egy bungee jumping-szerű élménnyel, vagyis visszarántódtam a troli felé egy halk ámde igen határozott "reccs" hang kíséretében. Majd a mögöttem haladó nő sűrű "jajj bocsánat ne haragudj"-ai közepette megszemléltem a kárt. A szoknyám hátul a varrás mentén vagy kétarasznyi részen leszakadt. Remek.
Úgyhogy egész nap két hullámcsattal sebtiben megszerelt szoknyában mászkáltam, most meg megreparálom.
Ez nem volt benne a Hogyan legyünk gótok for dummiesban.

(és bocsi, de ezt nem tudtam volna leírni németül)

-

Ich leide an Allergie, aber ich nehme Medikamente nicht. Ich denke, ich will deswegen sterben jetzt, oder ewig leben.
Ich habe verrückten Treumen. Gestern mit Tamás atya (!!!), der in der Schule lehrte, war in mich verliebt, und wollte mich nach dem Unterricht küssen. Und heute eine meiner Freundinnen sagte, sie eine Lesbe sei, dann mein beste Freund stand vor mir, weil er wegen seine Liebe für mich seine Freundin verlasst hat. 
Es dauert doppelt so lange, auf nicht nur auf Ungarn sondern auf Deutsch auch schreiben. (Meine Tagesbuch seit 5 Monaten schreibe ich nur auf Deutsch.)
Aber es lohnt sich.

Szenvedek az allergiától, de nem veszek be gyógyszert. Ha ebbe nem fogok belehalni, vár az örök élet.
Olyan hülye álmaim vannak manapság! Tegnap Tamás atya (!!!) az iskolánkban tanított, szerelmes volt belém és az óra után meg akart csókolni. Ma éjjel meg az egyik barátnőm bejelentette, hogy leszbikus, majd a legjobb (fiú)barátom állt elém, hogy miattam elhagyta a barátnőjét.
Kétszer annyi ideig tart, hogy nem csak magyarul, hanem németül is írok. (A papírnaplómat már vagy fél éve csak németül írom.)
De én mondom, megéri. 

2011. szeptember 11., vasárnap

Kéttannyelvű

Ich habe Lust zu wandern, deshalb musste ich SOFORT einen Rucksack kaufen (ich hatte nur in der Grundschule, seit Jahren trage ich meine Dinge in Umhangetasche). Keinen Wandererschuhen sind gebraucht, man kann in Chuck spazieren.:)

Megjött a kedvem a túrázáshoz, úgyhogy AZONNAL vennem kellett egy hátizsákot (általánosban volt utoljára, mióta az eszemet tudom, válltáskával járok). Túracipőre már nincs szükségem, a Chuck Taylor sokkal stílusosabb.:)

2011. szeptember 10., szombat

-

Ma kaptam új órát meg orosz túró rudit (a nagy magyar hungarikumot az oroszok találták fel, és lényegesen jobban csinálják: "Szirok" néven fut az orosz boltokban), háromszor fagyiztam, ebből kettőször igazán finomat szívcsücsök kontójára.
Mindenkinek megköszöntem facebookon, de gyanítom, hogy ha nem lenne az emlékeztető, feleennyit nem kaptam volna.
És elviekben, meg szerintem sem nagyon különbözik a mai nap a többitől, mégis örülök, de ennek semmi köze ahhoz, hogy link.

2011. szeptember 9., péntek

-

Tegnap majdnem megköveztek a trolin, mert nem segítettem fel egy anyahajónyi babakocsit. Ezúton kifejtem a nézeteimet bővebben.
Szó sincs róla, hogy semmit ne tudnék a kismamák szenvedéseiről: van egy négy éves unokahúgom, aki nemrég még szintén babakocsiban ült. DE!
Nem tartom túl tisztességesnek, ha valaki mások segítségére apellálva vág bele valami olyasmibe, amit egymaga nem tudna megcsinálni. Lehet, hogy a tank méretű (és súlyú) babakocsi rendkívül tekintélyt parancsoló, de már lehet kapni akkorát is, amit az ember gyerekkel együtt is elbír - egyedül. Vagy a menetrendben feltüntetik, mikor járnak az alacsonypadlós járművek, azokat is ki lehet várni. És persze a magától értetődő séta, amire eredetileg kitalálták a kerekes gyerekhordozót.
Én sem terhelek másokat a bajaimmal, nem kötelezek rá senkit, hogy engem pátyolgasson.

És most megyek, kihajítom a glóriámat és vágok egy lyukat a farmeremen az ördögfaroknak.

2011. szeptember 8., csütörtök

-

Tanulok németet, szófordulatokat, komplett mondatokat memorizálok a szóbelire és a levelekbe, ha mazochista hangulatom támad, nyelvtani táblázatokat bújok. Már most nem merek szórakoztató könyvet olvasni, pedig még van kerek egy hónapom.
Én tényleg szeretem a német nyelvet, szeressen ő is engem.

2011. szeptember 7., szerda

Olasz

Jelen pillanatban épp olaszon ülök és igen látványosan szenvedek (,,tudjátok, a ciklus vége"), meg igyekszem nem tarkónb.szni önmagukat igen viccesnek hívő csoporttársaimat, akik benyögéseikkel teszik az órát színesebbé.

-

éséséséés ma reggel sikerült végre elintézni, úgyhogy október 8.-án (egy nappal a második évfordulónk után és hárommal a török nyaralás előtt) vagy irtó erős leszek "ami nem öl meg" alapon, vagy halott, ugyanezen okokból kifolyólag.

2011. szeptember 6., kedd

-

Bejelentkeztem német nyelvvizsgára, és ma megyek befizetni az összeget (zsidóságom révén a kis fejemben akkor válik valami véglegessé, ha kifizettem).
Úgyhogy délutánra, amikor tudatosul bennem a hónap rövidsége, egy kisebb idegösszeomlást helyezek kilátásba, így lesz idő felkészülni és legfeljebb pozitív csalódás, ha ez mégsem következik be.

2011. szeptember 5., hétfő

-

Ja, és kifelejtettem, hogy a Félvérherceges Harry Potterben a Tonks úgy mentette ki a kissé megviselt Lupint, hogy "kissé nehézkes a ciklus eleje".
Felvetettem Szívcsücsöknek, hogy ha legközelebb én is látványosan szenvedni kezdek, és akkor majd ő is hivatkozhat a "nehézkes ciklusvégre".

-

Tegnap egész nap Harry Pottereket néztünk, reggel nyolckor kezdtük és éjfélkor dőltünk ki. Ugyan a tévé előtt ebédeltünk, sok időt vesztettünk a filmek cserélgetésével és a pisiszünetekkel.
Viszont olyan furcsa volt így, egyben látni, ahogy felnőnek a szereplők! Na meg persze Piton professzor...
(BFFm kifejtette, hogy amennyire szerettem régen a látványosan beteg, aberrált pasikat, a sajátom olyan példaértékűen normálisnak tűnik.)
(A hangsúly a "tűnik"-en van.)

2011. szeptember 1., csütörtök

-

Újabb áldozatok az Alexandrából, többek között német novellák meg a régóta áhított drága.
Most boldog vagyok.

2011. augusztus 31., szerda

-

Elkezdődött a tanév. Én meg olaszt tanulok. Bona sera, mi chiamo Sieglinde.
Össze vagyok zavarodva és közben iszonyú elszántnak érzem magam. Valaki mondja meg nekem, hogy mit csináljak, és megcsinálom.

(emeltszintűzzek kémiából? csak mondja valaki, hogy ez a helyes képes vagyok rá, és menni fog...)

2011. augusztus 30., kedd

-

Ha az évnyitó időpontja fél órával az évnyitó időpontja előtt tudatosul bennem, nem izgulok feleslegesen és rekordidő alatt megtanulom belőni az új frizurámat.

2011. augusztus 29., hétfő

RETURN

A nagy visszatérés.
Na majd később, csak, hogy tudjátok: nem nyelt el a tenger. (sajnos?)

2011. augusztus 27., szombat

-

Jelen pillanatban valószínűleg a Mariahilferstrassén rohangálok fel-alá, kezemben számtalan szatyorral, mint az amerikai filmekben, és éppen "nem kapok semmit" szülinapomra (megbeszéltük, hogy nekem egész évben szülinapom van, és én egyébként is úgy döntöttem, hogy örökre 18 éves maradok).
Hamarosan visszatérek, ami alvás szempontjából bizonyára fellendülés, mégis csak azért várom, mert valaki nagyon fontos itthon maradt. Tudjátok, én valójában vándor vagyok.

2011. augusztus 24., szerda

Schwani


Schwani, a Németországi hattyú hat évig udvarolt a traktornak. Mindenhová elkísérte, és órákig szerelmesen búgott kiválasztottja kerekének. Hat évig kitartott mellette, annak ellenére, hogy soha, a legcsekélyebb visszajelzés, megerősítés sem érkezett.
De most feladta, és már egy kacsának teszi a szépet.
Ennél romantikusabbat elképzelni sem tudok, pedig mint az feltűnhetett eddig, nem vagyok az az érzelgős alkat.

2011. augusztus 23., kedd

-

Tegnap kiderült, ki halt meg a Jóban Rosszbanban, én meg nem láttam élőben! Boldogtalanságomra nincsenek szavak.

2011. augusztus 22., hétfő

-

Jelen pillanatban minden bizonyára egy tengerparton punnyasztom magam, olvasok, zenét hallgatok és közben azon agyalok, hogy mikor indulunk már tovább. Nem vagyok egy passzív pihenős típus.

2011. augusztus 20., szombat

-

Ma ismét voltunk túrázni, de ezúttal felszerelkeztem zárt cipővel meg egy liter ásványvízzel, úgyhogy lényegesen élvezetesebb volt. Csak egy kicsit vesztünk el, csak egy párszor kellett visszafordulnunk, megmásztunk egy lejtőt, ami olyan meredek volt, mint egy háromszög oldala, meg felfedeztünk egy kis házikót egy fán. Aztán lelibegünk a libegőn.
Ja, és meg akartuk kóstolni az idei ország tortáját, de akkora volt a sor, hogy hagytuk a fenébe. Inkább veszünk cukrászdában egy hét múlva, és azt porcelántányérból esszük meg egy udvaron, nem pedig papírtányérból műanyagvillával.
És most megyek vissza hozzá, mert ez az utolsó közös napunk. Komolyan úgy viselkedünk, mintha börtönbe mennék évekre, nem nyaralni egy hétre.

2011. augusztus 19., péntek

Készülődés

Cuccaim összepakolva (három bikini, rövidgatya, szalmakalap, két napszemüveg [egy olcsó tengerpartra és egy drága városba], kalap, könyvek papírból, könyvek Rudolf Péter által mesélve, sok zene, tollak, füzetek, fényképezőgép, elemlámpa és Uwe, a plüsstehén), anyukámmal tervezett program alaposan átbeszélve ("Akkor majd alattunk a kocsi, és lesz, ami lesz?" "Valahogy úgy"), hasam lapos, szőrtelenítés jövőhétre megoldva, alapszín felszedve, időzített poszt időzítve.

Közel két éve nem telt el nap, hogy nem találkoztunk és lassan egy éve minden éjjel az ő szuszogására alszom el.

2011. augusztus 18., csütörtök

Vagánynak érzi magát

Ma fogtam a kék szemceruzámat, amit akciósan vettem (megvan már egy ideje, mert annyi pénzért még akkor sem lehetett otthagyni, ha nem használok feketén kívül más színt), és szépen kihúztam vele a szemem. Olyan hihetetlen stílusosnak éreztem magam, hogy gyorsan megsétáltattam a szemfestésem a könyvtárban.
Most meg szenvedek az allergiától, ami most tetőzik, miképp azt a híradóban is bemondták. Jessz.

-

- Milyen furcsa bokszer már ez!
- Ez az én sportmelltartóm.

Amikor ilyen kis ruhaanalfabéta, olyan édes, hogy jól összepuszilgatom.

-

Kiolvastam a Barbibébit. Azt hiszem, ehhez nem szükségeltetik kommentár.

2011. augusztus 17., szerda

-

Újabb iskolakezdési csekkek várnak elverésre, még szerencse, hogy nem egyedül veszem a nyakamba a plázát, és nem is a Mr. "jajjnemámeginruhabolt, ezjóleszmennyünkmá"-val, hanem Miss "hmm biztos jó ez? ne nézzük meg inkább még egyszer az előző helyen?"-nel.

2011. augusztus 16., kedd

-

Lassan két éve, hogy pápaszemes vagyok, és kapok majd új lencséket ennek örömére (vagyis annak örömére, hogy ezalatt a szemem tovább romlott).
Juhú.

-

Én: Rettenetes álmom volt.
Ő: Nekem is.
Én: Neked mi?
Ő: Álmomban szakítani akartál velem. Telefonon.
Én: Az enyém rosszabb volt. Bulizni szerettél volna menni, úgyhogy elmentem egy házibuliba, hogy felderítsem neked a terepet, de totál kívülálló voltam és úgy kiutáltak, mint az amerikai tinifilmekben.
Ő: ... És ez neked rosszabb, mint az, hogy szakítani akarsz velem?

2011. augusztus 15., hétfő

-

Szorgos szervezés után döntés született. Szombaton még együtt vagyunk, megnézzük a tűzijátékot pokrócról  és közben termoszos teát iszunk, aztán én másnap hajnalban nekivágok Európának a szüleimmel. Irtó disszonáns, mert rettentően várom (bénítóan hosszú ideje nem léptem át országhatárt), mégis a szívem szakad meg, hogy ő nem tud jönni...

-

"Te úgyis itthon vagy, kiporszívóznál?"
"Elmosogatsz, ha már itthon vagy?"
"Leugranál a postára feladni egy levelet? Úgysem mész sehová, nem?"
"Fesd majd le a rácsot, amíg itthon vagy!"
"Elugranál az OTP-be, ha már úgysincs más dolgod?"

A tököm televan, nem akarok többet itthon pihenni.

2011. augusztus 14., vasárnap

-

Ma voltunk pizzázni, a délután pedig "csináljunk valamit" alapon kimentünk túrázni.
Tekintve, hogy csak járdás kolbászolás volt tervbe véve, szoknyában és szandálban jártam az erdőt. Hazaúton csinált rólam jópár cuki fotót. Most jól érzem magam.

2011. augusztus 12., péntek

-

Oké, végre nem vagyok ön- és közveszélyes, viszont olyan görcseim vannak, hogy nem bírok kiegyenesedni.
Így jár, aki hisztis.

(most ismét két hetet késett, pedig már kezdtem bizakodni, a múltkor csak két nap volt a csúszás)

2011. augusztus 11., csütörtök

-

Tegnap egy kicsit magam alá kerültem, de ahelyett, hogy belemerültem volna az önsajnálatba és újabb fél méternyi sálat kötöttem volna, megembereltem magam és németet nyelvtant tanultam.
Úgyhogy este nem belezokogtam a párnámba, hogy egy újabb nap, ami közelebb vitt a rettegett érettségihez, én meg nem tudok semmit, hanem elégedetten somolyogtam, hogy ha a világot (még) nem is, magamat egy kicsit legyőztem.

2011. augusztus 10., szerda

-

Szorgosan költöm életem utolsó iskolakezdési támogatását.
Vettem már belőle füzeteket, tollakat, vázlatfüzetet, ceruzákat, radírt, hegyezőt, ollót a kézimunkaládámba, német nyelvvizsgára felkészítő könyvet, élvezhető könyvet, farmernadrágot (két éve az elsőt!), fekete cipzáras pulcsit hosszú ujjakkal és kapucni nélkül, meg elemlápát és bele ceruzaelemeket, és ami a legszörnyűbb, még mindig maradt egy csomó, amivel már végképp nem tudok mit kezdeni.
De ez legyen a legnagyobb gondom, nemde?

2011. augusztus 9., kedd

-

Mivel egy önfejű idióta makacs hülye okostojás bizalmatlan vagyok mások munkáját illetőleg (ebből sejteni lehet, mennyire imádtam kiskoromban, ha csoportban kellett dolgozni), csupán idő kérdése volt, mikor fordítom kreatív hajlamaimat arra, hogy ne a mások által készített vackokra kelljen fanyalodnom, hanem örülhessek a kissé béndzsa, de saját gyártmányú dolgaimnak.

Jelen pillanatban "dolgok" alatt a zoknit, kesztyűt, sálat értek, aztán majd ügyesedem.

2011. augusztus 8., hétfő

-

Ma láttam egy lányt a buszon, aki valami önsegélyező könyvet olvasott. A címét nem láttam, de az alcím szerint "hogyan éljük túl a hűtlenséget".
Nagyon megsajnáltam szegényt, először is, mert megcsalták, másodszor pedig, hogy erre egy könyvből remél megoldást.

A megcsalásról egész egyedi véleményem van. Mint azt már az illetékessel is közöltem, amíg titokban tartja, azt tesz, amit akar. De ha megtudom, akkor gyorsan változtasson nevet, költözzön másik kontinensre és jelentkezzen be egy plasztikai sebészhez.
(a saját védelme érdekében)

2011. augusztus 7., vasárnap

-

Tegnap ritkanagy hős voltam: elvittem Szívcsücsköt fodrászhoz. Ez ugyanis azzal járt, hogy otthon egy óráig győzködtem, hogy szánja már rá magát az indulásra, útközben összevesztünk párszor, és a fodrász előtti sarkon majdnem dühödten visszafordultunk.
De aztán csak bementünk, és eddigi bölcsészesen hosszú haja katonásan nagyon rövid lett, melynek következtében ha elfordulok egy kicsit, majd vissza rá, egy pillanatra felmerül bennem az "ez-meg-ki"-érzés.

(Egy éve és tíz hónapja hosszabb hajjal szerepel az adatbázisomban, na)

2011. augusztus 5., péntek

-

Ma majdnem vettem magamnak egy pólót, amin Lady Gaga volt, de aztán meggondoltam magam. Nagylány vagyok én már ehhez. - mondta a lányka, és mivel egyedül volt otthon, bebújt az ágyba Uwe nevű plüsstehene mellé egy tiniregénnyel.

-

Elkezdtem kötni. Láttam gyönyörűszép kék fonalat, mondtam én ezt a nyakam köré akarom tekerni a télen, úgyhogy nekiláttam egy kék sálnak.
Ja, és vettem még kötőtűt, szóval zoknit és sapkát is tudnék már kötni. Csak találnom kell a neten egy normális elmagyarázó oldalt, és senki sem állíthat meg, zoknigyártó kisiparos leszek.

2011. augusztus 4., csütörtök

-

Ha a boldogságom kifejezhető lenne, megpróbálkoznék vele, de mivel tudom, hogy nem az, inkább meg sem próbálkozom vele.

Vagyis najó, mégis.
Uram ismét Dolgozó Ember lett!

2011. augusztus 3., szerda

-

Az tanév nem akkor kezdődik, amikor meglátom az ünneplős kiselsősöket az iskola aulájában, hanem amikor megjelennek a tanszerakciók a nagy bevásárlóközpontokban.

És nekem ez az utolsó igazi...

2011. július 31., vasárnap

-

Tegnap volt újhold, ma meg harmincegyedike. Labilis vagyok, de legalább csináltunk egy csomó közösképet, ami igen nehéz, mert vagy ő vág hülye fejet, vagy én, esetleg mindketten, és ha netalántán mindketten normálisan nézünk ki, akkor a kép sarkán befigyel a Borzas*. 

*ne akarjátok tudni, kit hívunk Borzasnak.

-

Tegnap este lányos estét tartottunk Jóanyámmal és nővéremmel a Szimplakertben.
Folyt a bor, dínomdánom hejehuja, meg beszélgetés egyre oldottabban és egyszerű szavakban komoly dolgokról, tök jól éreztem magam. Aztán itthon valahogy rám szakadt a hallottak súlya, és már semmire sem vágytam, csak hogy mellé bújhassak, szorosan átöleljen és ne kelljen gondolnom semmire.

2011. július 30., szombat

-

A lassan két napja a lelkemet szorongató dilemma egy körülbelül egy percig tartó beszélgetéssel megoldódott. Imádom, hogy ilyen elmebeteg vagyok.

-

Még öt nap a 666 napunkig.
Ja, és ha már sátán meg minden. Mondta, hogy éjjel beszélek álmomban. Kissé megijedtem, hátha annak a pasasnak a csodás testi képességeit dicsértem, akivel álmomban hancúroztam, de szerencsére csak olyan hangokat adok ki, "mint a megszállottak az ördögűzős filmekben".

2011. július 27., szerda

-

Sigi ma egész nap nem jött haza.
Ilyen érzés lehet, amikor a gyerek nem telefonál időben, csak nagyban.

Ázsia Center

Ha sokáig nem megyek oda, hajlamos vagyok egy Csodák Palotáját képzelni a valóság helyett, ahol fillérekért kapok olyan kincseket, amikre mindig is vágytam és amik nélkül nem élhetek teljes életet. Aztán amikor elmegyünk, keserveset koppanok, és általában nem is veszek semmit. Aztán a tapasztalatot megszépíti az idő, és kezdődik az egész elölről.

Apropó, a pletykák! Próbafülkébe nem megyek, mert nem veszek ruhát, de a mosdót gond nélkül meglátogatom egyedül. Valami nincs ott rendben, az nyilvánvaló, de ne már, hogy fiatal lányokat beleznek ki és borotválják le a hajukat (???), ami tuti kiderül!

2011. július 26., kedd

Szőkék

Imádom a szőkéket. Nemtől függetlenül.
Félreértés ne essék, nem a festett szőkéket, és én sem óhajtok az lenni (habár van egy szőke parókám), csak messziről csodálom őket. Elvégre ők tagjai egy igen kicsi csoportnak, akik mindkét szülőjüktől recesszív allélt kapnak (recesszív: a "gyengébb", aminek tulajdonságai csak akkor lesznek láthatóak, ha nincs a közelben egy domináns, "erős" allél). Ilyenek még a kékszeműek is.
Ha látok egy-egy eredeti szőkét, megsajdul a szívem, mert hamarosan ki fognak halni, annyira keverednek az emberek. És tudom, a diverzitás a túlélés titka, de mégis, én annyira sajnálom, hogy száz év múlva a szőkeséget már csak drogériában lehet kapni...
Én szivecske genetika.

2011. július 25., hétfő

Hahadeviccesvagyok

Jelenleg semmihez nincs kedvem. Mindenbe belekezdek, de semmit sem fejeze

Zenetörténet

Igazából jobban belegondolva soha nem kellett keresnem magamnak zenét. Többnyire csak úgy voltam, amikor a semmiből rám vetette magát egy stílus, egy szám, és kész, nem menekültem. 

Ifjabb koromban, amikor már untam az egynyári slágereket és a szüleim ízlését, én is átestem a lányokat ritkán elkerülő musicalbuziságon, ami lényegesen lájtosabban, de most is megvan. A trú musicaleket már hallani sem bírom (a Lehetsz királytól kiver a víz), de Uwe Kröger vagy Thomas Borchert azért még meg tud lúdbőröztetni.
Ekkor futott be a The Rasmus meg az Evanescence, megalapozva a befogadóképességemet a keményebb zene iránt, majd egy barátnőm acélbetétes bakancsban azt mondta: Itt egy kis Iron Maiden meg Metallica, ez jobban fog tetszeni. Én hallgattam és tényleg tetszett. Aztán a nővérem hagyta rám kinőtt HIM meg Nightwish CDit, és az is tetszett. Azt hiszem, így indultam el a lejtőn, vagy megtaláltam önmagam, kinek melyik tetszik.
Amikor megismerkedtem a pasimmal, már egy igen széles skálán mozogtam: MP3amon volt Black Sabbath, Lordi, Rammstein meg Queen, és bakelitről hallgattam a Beatlest meg Michael Jacksont. Egy kapcsolatba mind hozzuk a magunk motyóját: én kaptam Axenstart és örök zenei kedvencemet, a Sonata Arcticát. Azóta egyre inkább ráállok az elvont (többnyire skandináv) metálbandákra, mint pl. Falconer, Elvenking, Ensiferum, Fejd.
A pasi azóta is ugyanaz, csakúgy, mint a zene. A barátnőim zenei ízlése már nagyon távol áll az enyémtől, úgyhogy ha új zenét akarok magamnak, életemben először keresnem kell, ami nem túl szórakoztató. Továbbá mivel metálra nem nagyon lehet kocogni, most kereshetek nem túl nyálas, ám annál ritmusosabb popzenét, amit még el tudok viselni. 

Ja, és itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy tisztázzam: a ruháim többnyire feketék, van egy bordó acélbetétes bakancsom és olykor feketére festem a szemem, de nem vagyok "rokker". Nincs piercingem, nem járok headbangelni, és nem iszom sem kannásbort, sem semmilyet, lévén hogy absztinens vagyok.

2011. július 24., vasárnap

-

Csupa kaland az életünk.

Az Alexandrában akkora nagy akciók vannak, hogy a múltkor elmentem és jól bevásároltam, szóval most van mit olvasni. Vettem Nabokovot, Dürrenmattot, Varlam Salamovtól a Szentenciákat (nem a Kedves Olvasó műveletlen tuskó, én is most hallottam róla először, csak a téma [Gulag-irodalom] felkeltette az érdeklődésemet), meg amikor megláttam Süskindtől a Sommer úr történetét, egyszerűen nem tudtam otthagyni. Ahhoz a könyvhöz nagyon szép emlékeim kötődnek (ez így tisztára öregesen hangzik, de komolyan), és azt akartam, hogy bármikor levehessem a polcról és belenosztalgiázhassak egy mosoly erejéig.

Tegnap elmentünk a Népligetbe, tollasoztunk egy fél órácskát, aztán hazaindultunk. A liget sarkán életem párjának biciklije defektet kapott. Majdnem tíz kmre lakunk a Népligettől. Hát igen, ez jellegzetesen egy olyan történet, amin egyszer majd nagyon jót fogok nevetni.

Alakul a nyaralás, mindkettő, első sátorozás Olaszországban, a második pedig ősszel egy kis Isztambul csak a szüleimmel, nélküle. Amennyire nagyon várom már, annyira belefacsarodik a kis szívem, ha elképzelem, hogy ott vagyunk a reptéren, ő marad, én elindulok és utána napokig nem látom... kissé mazochista vagyok.

Főleg mivel most egymás hegyén-hátán heverünk, ő windowst telepít, Harry Pottert olvas, az ölében hever Sigi és közben simizi a combom. Olyan sokoldalú pasim van. <szmájli>

2011. július 21., csütörtök

-

Csak lesek, facebookon egyre gyarapodnak a posztok az ismerőseimtől, kit, hová vettek fel, én pedig büszke vagyok rájuk, meg önző módon magamnak is tökre örülök, mert ha nekik sikerült, jövőre

(JÖVŐRE TE JÓ ÉG AZ CSAK HÁROMSZÁZHATVANAKÁRHÁNY NAP AZ NAGYON KEVÉS EGY ÉV SEMMIRE SEM ELÉG ÉS KÜLÖNBEN IS ÉN OLYAN KICSI VAGYOK SEGÍTSÉG SEGÍTSÉG)

nekem is menni fog...

2011. július 19., kedd

-

Sokat nyavalygott, hogy miért a legsötétebb sarokban van az ágyunk, amikor ő az ágyon szeret tanulni, olvasni, egyáltalán, létezni, a végén már szövetkezett a hátam mögött, úgyhogy jobbnak láttam, ha belemegyek és tudok róla, mintha egy nap arra érek haza, hogy az ágyam átmászott a szoba túlsó felébe.

Utóbbival talán jobban jártam volna, nem leszek tiszta por meg nem szembesülök vele, hogy lustaságomnak hála már kialakulóban volt egy új mikroorganizmus az ágyam alatt (wellness magazinból, papírzsepikből meg hullámcsatokból), de csak túlvagyunk rajta. Reggel korábban keltünk, nekiálltunk, és most végeztünk nemrég. Bár ebben benne van némi nosztalgiaidő, amíg könnyes szemmel* ültem, kezemben egy füzettel és elmerengtem rövidke életem nagy dolgain.
* haha nem is, mert én sose sírok. és ez nem számít.

2011. július 14., csütörtök

Aquapark

Tartalmas volt a tegnapi nap, felkerekedtünk és elmentünk végre csúszdázni. Totál fel voltam spannolva, főleg hogy a fürdőruhaparával is leszámoltam, de ezt majd egy másik posztban, egy kávé és egy süti mellett elmesélem.
A lényeg, hogy tíztől ötig kis megszakítással folyamatosan ugráltunk, csúsztunk, majd rohangáltunk a lépcsőn, és kezdtük elölről. Csak a déli órákban vonultunk félre, ami alatt ő aludt, én meg kiolvastam a marie claire-t, de aztán újult erővel folytattuk.
De most... húha. Már éjjel jeleztem, hogy alig tudok kikászálódni a mosdóba, és valahogy fájnak a lepedő ráncai. Úgy terveztem, hogy ma már tornázni fogok, de tekintve, hogy úgy mozgok, mint egy bádogember és mindenem fáj, inkább elhagytam a desszertet. A bőröm bizonyos helyeken indiánbarna, máshol továbbra is fehér, de majdnem mindenhol húzódik és fáj, ja, és a hátam foltokban barnult, tekintve, hogy egy fa lombkoronája nem egybefüggő. Bár még így is jobban jártam, mint egyesek, akik málnaszínre égtek és csak papucsban tudnak járni.
To sum up, az Aquapark nagyon jó móka, csak öreg vagyok én már ehhez. Pár napra szükségem lesz még, hogy kiheverjem a dolgot.

2011. július 12., kedd

100 bejegyzés

Mivel ez egy ilyen nagyon szép szám, illene ide valami nagyon szépet tenni.

De nem jut eszembe most semmi szép, csak én, hahahaha, úgyhogy megyek is felöltözni, nehogy ez a túlzott szépség megártson a többi embernek.

2011. július 11., hétfő

-

Hamarosan eleget teszek háziasszonyi teendőimnek (megvarrom uracskám munkakeresőnadrágját és megírom apám iskolájának a reklámszöveget), aztán terveim szerint bepunnyadok az üres kádba keresztrejtvényt fejteni (tavaly is ezt csináltam a kánikulában és még élek).

-

24 nap, és 666 naposak leszünk.
Ennek örömére majd feláldozzuk Siegfriedet, hogy szerelmünk örökké tartson és az istenek is támogassanak.

2011. július 9., szombat

-

Totál behajbuzultam. Rozmaringolaj, mandulaolaj, és folyamatosan nézegetem, mikor éri már el a lenövésem azt a hosszt, amivel nem nézek ki hülyén.
Fotózni akarok.
Most egyébként matricákat ragasztok Sammyre, a netbookomra, miközben simizik a lábszáram és South Parkot nézünk.

2011. július 8., péntek

Főzőcske, de okosan

Most éppen "cicege" készül (ezt csakis Ő tudja kimondani, egy tizenakárhány évet visszaugorva az időben és végtelen nosztalgiától csöpögve), és előttem egy tepsi "sport szelet". Ez nem gasztroblog, szóval se recept, se kép, csak bejentés, hogy elkészítettük és finom.

2011. július 7., csütörtök

-

Mindig jön egy hirtelen kattanás, amikor rádöbbenek, hogy otthon akarok dvdre tornázni, és ilyenkor a bőség zavarában minden sz.rt letöltetek drága urammal, aminek a felét aztán egyetlen próba után a feledés homályába száműzöm. Ilyen volt a pilates, Béres Alexandra, vagy a zumba (miből gondoltam, hogy a botlábammal és a velemszületett cinizmusommal ez nekem tetszeni fog?). Viszont előfordulhat, hogy rákattanok, mint pl. Rubint Réka néhány végigcsinálható blokkjára (korai comb-popsik, a későbbi überbrutálokhoz még puding vagyok), vagy Norbi kick-boxára.
És mindezek mellett rá vagyok nőve a szobabiciklire, és a csuklósúlyaimat is kezdem megszeretni (a karom és a vállam nincs velem egy véleményen, de én vagyok a nagyobb és az erősebb: majd ha annyira kigyúródnak, akkor lehet szó tárgyalásról).
Meg persze megy a hajnövesztés ezerrel, és persze a biodolgok. Tegnap bedörgöltem a hajvégeimbe pár csepp mandulaolajat, és büszkén betettem az eddig használt rozmaringolaj mellé. Házi katyvasztásra még nem vállalkozom, de ami kérik, nem múlik.

2011. július 6., szerda

-

Élek, habár nem virulok, tekintve hogy noha életem párja határozottan virgoncabb, én tegnap határozottan meg akartam halni, és háromnegyed óra után "én ezt nem bírom tovább" hörgéssel ajkamon leestem a szobabicikliről. Tegnapelőtt meg húsz perc után abba kellett hagynom a kedvenc kick box DVDmet, mert addig tartott a lelkierőm.
És aki ezek után a szemembe nézve azt meri mondani, hogy a testmozgás jót tesz a görcsökre, az megcsókolhatja a hátsó felemet.

DE! legalább kibírtam gyógyszer nélkül! Már negyed éve nem szedek semmiféle gyógyszert, és terveim szerint idén nyáron allergiagyógyszert is elfelejtem.

2011. július 4., hétfő

-

A kedvem a béka feneke alatt, tekintve, hogy a délelőtt java részét nyolcadik kerületi orvosi rendelőkben (ÖRÜLÖK, HOGY MÁR NEM AKAROK ORVOS LENNI), a másik felét egy taxiban, halottsápadt pasim kezének szorongatásával töltöttem.
De mostmár legalább itthon vagyunk, South Parkot néz és már elég jól van ahhoz, hogy ne úgy szóljon hozzám, mint valakihez, aki rálépett a lábujjára a tömött buszon.

2011. július 1., péntek

-

Uracskám elment alagsorban kétes alakokkal elvegyülni, úgyhogy ezt kihasználva tornáztam, bicikliztem, Jóanyámmal eszmét cseréltünk.

Ja, és olyan nőcis dolgot csináltam, amiket magányosan csinálok, habár mindenki tudja, hogy csinálom, mégis titkolózom, mert próbálom elhitetni mindenkivel, hogy én egy természetadta szépség vagyok, és egy szalmaszálat nem kell keresztbe tennem azért, hogy úgy nézzek ki, ahogy.

2011. június 29., szerda

-

Amilyen céltudatos voltam az óvodában, az utóbbi időben már minden szakmával kacérkodom, csak épp útburkoló segédmunkás nem akarok lenni (de ne kiabáljuk el).

Mentségemre legyen szólva, kiskoromban, amikor még túlságosan lefoglalt a gyurmázás meg a Garfield képregények lapozgatása, még nem gondoltam volna, hogy 1.) ennyit kell gürzni egy papírért, hogy hivatalosan trancsírozhassak; 2.) nekem már egyáltalán nem lesz kedvem hozzá; 3.) esetleg lesz valaki az életemben, akit követnék a világ végére is.

kicsi vagyok elsüllyedek segítség segítség segít

2011. június 28., kedd

Bibikini

Már éppen beleélem magam, hogy megyünk hosszú csúszdákon hiányos öltözetben, visítva csúszkálni, mikor az időjárás azt mondja: fityisz neked, Sieglinde, és rámszakasztja az eget.
Legalább lesz időm tökélyre fejleszteni a hasbehúzás képességét.

(elvégre egész télen vért izzadtam, hogy ilyenolyan porhüvelyemet elfogadható állapotba hozzam, és érzéseim szerint ha ezekben a hónapokban ehelyett csak döglök a tévé előtt, nem lenne észrevehető különbség)
(habár a combocskáim kőkemények, de ehhez meg kéne fogni őket, amit nem hagyok)
(meg a csípőmről is lefaragtam pár centit)

(nem is tudom, mit nyavalygok)

2011. június 24., péntek

1001 éjszaka helyett

Ennyi kalóriát tekertem le Hugón, a szobabiciklin. Még csak nem is eszeveszett bűnbánattekerés volt, hanem elszánt miért is ne?-tekerés.
Csak vágytam rá, hogy ledöntsem a korlátaimat (nyilván így álltam bosszút magamon, mert a nővérem megtette, amit én már egészen régóta tervezek és levágatta a haját egészen rövidre, én meg még mindig túl puding vagyok hozzá és valószínűleg mostmár az is maradok).

Ja, ez az egész másfél órámba telt, és úgy szálltam le utána, mint Bridget Jones, de tökre megérte.

2011. június 23., csütörtök

-

Ez az agypukkantó meleg nincs túl jó hatással rám. Többnyire jobbra-balra lézengek, olvasok, bambulok magam elé, alszom délután (!), rájárok a kekszre a dobozban, és persze soha nem távolodom el túlságosan az ágytól.

2011. június 21., kedd

BLUT

El is felejtettem írni, nem volt szükséges a vödrös fenyegetés, elfogadták a vérem!
Bementem, szégyenkezve kitöltöttem az adatlapot (utasították már el véradásnál? - IGEN), de gyorsan kimagyaráztam, miközben ismét megbeszéltük egy fájdalmas ujjbökés közben, hogy továbbra is 0-s vércsoportom van, majd továbbléptem a rettegett vérnyomásméréshez, ahol a múltkor elbuktam. Csakhogy ezúttal erős izgalmi állapotban (!) sikerült 120/80as tankönyvbe illő tökéletes vérnyomást produkálnom, és nagy boldogan szökdécseltem a székekhez.
A tűt nem is éreztem, megdicsértek, hogy gyorsan folyik a vérem, nem vagyok rosszul? Dehogy! Soha jobban! És a legviccesebb: tényleg.
Aztán kirántották belőlem a tűt, megdicsértek, hogy gyorsan végeztem. Végül békésen kivártam, hogy leteljen az öt perc pihenő, szorongattam a vattát a karomra, majd kérdeztem, mehetek már végre?
Aztán elengedtek, elfagyiztuk a kajautalványomat és kiváltottuk az összes ajándékkaját.

(Ez itt a kedvenc musicalemből van, és ez járt a fejemben a bejegyzés írása alatt:

Denn ich brauch frisches Blut 
Um mich zu stärken 
Blut, aus frischen Quellen 
Keiner wird es merken
 




)

2011. június 20., hétfő

Új Haj

Hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk fodrászhoz, szóval már nem csak hajam, hanem frizurám is van.
Tök jófej volt a fodrászlány, akit kaptam, kérdezte, milyet szeretnék. Mondtam, nekem mindegy, csak 1. össze tudjam fogni tornához; 2. ne kelljen vele sokat pepecselni.
T.i. a megszokott reggeli hajrutinom: előrehajol és összeráz, választékot eligazgat, beletűz egy hullámcsatot és kész. Ez körülbelül fél percet vesz igénybe, ennél többre nem vagyok hajlandó, tekintve, hogy engem tökéletesen elégedetté tesz a borzas-look, csakhogy divatszakzsargont használjak.
Most viszont ez a fél perc cirka tíz másodpercre rövidült, és kész is a konstans csintalan manó-look. Ami különösen vicces, lévén hogy rólam az embernek minden eszébe jut, csak épp manó nem (mezítláb 177 cm és nem kevés kg, ovális arc és krumpli orr).
Lényegében tök elégedett vagyok. Kép nincs, de elég érzékletesen írok, nem?

2011. június 17., péntek

-

Na megvan az a tutiszupi izé na. Pályafutásom eddigi legrosszabb bizonyítványa, de a tantestületi dicséret azért jár, kérem szépen.
És ma igazán és tényleg megyek vért adni, senki sem állhat az utamba, ha megint elutasítanak, hozok egy pengét meg egy vödröt "nesztek 'szátok meg" felkiáltással teletöltöm.

PS.: Felfedeztem, hogy lehet ám itt helyet is megjelölni, úgyhogy megjelöltem. És ez itt a felvágás helye.

2011. június 16., csütörtök

-

Siegfried rossz, mint valami, ami nagyon rossz, most nem jut eszembe vicces hasonlat. Rátámad papír zsebkendőre, tollra, lábujjra, bármi élő vagy élettelen, mozgó vagy mozdulatlan dologra. De legalább olykor dorombol, meg ki tudja magát vinni pisilni, szóval egy rossz szavam nem lehet. Ja, és tiszta gyanta a pocakja, mert fenyőfán tanul fát mászni.
Holnap pedig megkapom a szipiszupi bizonyítványomat, amiben minden ötös lesz, kivéve a magatartásom (mondanám cigivel a szám sarkában, hogy egy meg nem értett zseni vagyok, de valójában csak olvasok a pad alatt meg szóval tartom a padtársaimat), az emeltbiosz fakultáció meg a tesi (kacagjunk együtt: HA HA HA).
Most meg fiktív érettségi eredmények alapján számítok felvételi pontokat, mert miért ne.

2011. június 12., vasárnap

-

Hát. Annyira elfoglal a lábam lógatása, hogy mióta kitört a nyári szünet, többnyire nácikkal meg kismacskákkal töltöm azt a kevéske időmet, ja, meg továbbra is áhítozom a Kindle-re, amit úgy tűnik, Szívcsücsök meg is vesz magának (és ami az övé, az ugyebár az enyém is, he he he).

2011. június 5., vasárnap

-

Levágtam Siegfriedke körmeit. Nagyon nem tetszett, hogy már mindenemen megjelentek kismacskakörömnyi lyukak (többek között rajtam is) meg kihúzott szálak, úgyhogy fogtam a kis szőröst, becipeltem a fürdőszobába, és amíg galád módon lefoglaltam egy hajgumival, apránként levagdaltam az első mancsain a körmöket.
Remélem, nem tűnik fel neki az összefüggés eközött a furcsa esemény meg aközött, hogy már nem tud puszta körömmel felmászni egy nadrágszáron.

akit még érdekel a macskakörömvágás

2011. június 3., péntek

-

Lassan beleszokunk Siegfrieddel egy új rendbe. Elmegyek suliba, de az ajtóból visszakiabálok neki, hogy szia Siegfried, ne rosszalkodj. Ő ezt tüntető hallgatással tudomásul veszi.

Mikor hazajövök, ismét köszönök, hogy szervusz Siegfried, mire elém döcög, dorombol egy kicsit, én megsimogatom, aztán megtámadja a kezem, de csak amolyan tessék-lássék módon (apait-anyait hajnali négykor szokott beleadni), aztán megharapdálja, majd megnyalogatja a kezem, végül rátámad a papucsomra, én meg adok neki némi kaját.

Jajj, de hiányzott már ez az életemből.

-

Mégsem vagyok terhes. Fene, fene, fene, akkor mégis kell majd a német nyelvvizsga.

2011. június 2., csütörtök

Napi okosság

Lehet ám biciklizni saruban meg szoknyában is, csak elnyúlik a menetidő meg szép bugyit kell felvenni.

2011. június 1., szerda

-

Most kivételesen nem kártyázom és nem is Üvöltő szeleket olvasok, hanem matekon ülök és figyelek. Hahahaha.

-

Sulivége, én csak kártyázni járok be, de azt legalább biciklivel.

Ja és már második éjjel álmodom, hogy megcsalnak, kezdek paranoiás lenni. Ha véget ér a vizsgaidőszak, csinálok vele valamit, de ilyenkor nem is nagyon hagyja magát, csak féltékenykedik Hugóra (a szobabiciklire).

2011. május 30., hétfő

Siegfried

Bővült a család, egy kis szőrössel többen vagyunk, mint korábban.
Ő az.
Szóval, van egy-két furcsa dolga, ami ebben a családban végülis tökéletesen megszokott (aki ma látott egy párt, amint egy hatalmas bokornyi gallyat vonszolt végig az utcán kézenfogva, azoknak elárulom: az a pár NEM mi voltunk).

Először is, amikor elhoztuk, többszörösen hátrányos helyzetűnek hittük: lett egy narkolepsziás, süket autista macskánk. Nem nézett ránk, nem is hallgatott sem a ciccre, sem a tapsra, egyáltalán, semmire, főleg, amikor aludt, és a nap jelentős részét ezzel a tevékenységgel töltötte. Később kiderült, hogy valószínűleg a stressz jött ki rajta folytonos alvás formájában, tud ő életvidám kismacska is lenni (sőt, túl életvidám is - de erről majd a későbbiekben), hallgatni viszont még mindig nem hallgat semmire, de ez sem a képesség hiányából fakad. Inkább az érdeklődéséből, vagyis érti ő, csak lesz.rja

Ja, és inni sem akart, és befészkelte magát az alomba. Fontolóra vettük, hogy veszünk neki egy játszó almot meg egy igazi pisikaki almot, de az azért túlzás lenne.

További mókás Siegfried-sztorik várhatók majd még.

2011. május 24., kedd

-

Ma ismét fityiszt mutatok a világnak, és Walterral kísértetem be magam a suliba.
És most mondanám, hogy megyek gyúrni vaze, de vaze, tökre elment tőle a kedvem, ahogy leírtam. De mostmár csakazért is erőt veszek magamon, vaze.

2011. május 23., hétfő

-

Kellett a hely a könyvespolcomon a frissen kiolvasottaknak, úgyhogy könnyes szemmel a hátsó sorba (helytakarékossági célzattal néhol muszáj két sorba rendezni a könyveimet) száműztem gyerekkorom kedvenc Pokoli történeteit. Már régóta nem olvasom, és ha mégis, csak azért, hogy megállapítsam, milyen giccses és hatásvadász.

Ja, és remélem Uram s Parancsolóm nem veszít a férfiasságából, ha sorozatosan lealázom Soul Caliburban.

2011. május 22., vasárnap

-

Elkezdtünk beszélni róla, mi is legyen a jövőhéten érkező macskánk neve, és többek között felmerült a Siegfried is, ami nekem különösen tetszett, mert így írhatok majd olyanokat, hogy

Sieglinde és hős macskája, Siegfried

2011. május 20., péntek

Planeárium

Szeretem a listákat, szóval listába szedem, mi minden történt ma velem a Planetáriumban.
1. Háromnegyed órát vártam nagyon vidéki (=ízléstelenül öltözködő, messzebűzlő szendvicset eszegető és nagyon hangos) gyerekcsoportban;
2. A fülemet feltörte a szemüveg;
3. Negyed óra után megfájdult a fejem a 3Dtől;
4. Az enyaszerű zenétől tökre elálmosodtam;
5. Hallottam egy csomó adatot olyan csillagokról és bolygókról, amik egyáltalán nem érdekelnek;
6. És mindezért fizettem is.

-

Tegnap egy kicsit kiborultam, melynek révén megtudtam, hogy tulajdonképpen tökre megéri a földalattin sírni, mert akkor az öreg nyanyák nem másznak a képembe, hogy adjam át a helyem, hanem jó távol állnak tőlem, mintha attól félnének, ragályos a dolog.
Mindezen előnyök mellett mégis tök ciki az egész, meg még cikibb kisírt szemekkel némettanárhoz menni, és ennél már csak az cikibb, amikor rákérdez, hogy hogy vagyunk, hogy vagyunk, és nekem csak az jut eszembe, hogy nem is lehetne jobb, amikor tök nyilvánvaló, hogy marha szarul vagyunk.

Egyébként megvan a nyelvvizsga!

2011. május 18., szerda

Egy történet, amiben szerepel egy bicikli és egy kalap, a színhely a Teszkó

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy iskolai sportnap, amire én odamentem, megmutattam magam az igazgatónőnek meg az osztályfőnökömnek, kikönyörögtem egy másik időpontot a dolgozatra a matektanártól (pedig tanultam rá, meg minden), aztán elmentem.

Ja, és a mentem igét cseréljétek ki nyugodtan tekertemre, mert igen, biciklivel voltam. Összeszedtem minden bátorságom, legyőztem minden félelmemet (melyek listába szedve a következők: 1. A többi biciklis kiutál, mert nincs futártáskám meg kiszuperált versenybiciklim pirosra festve; 2. Az autósok kiröhögnek; 3. A jobbra-balra szédelgő gyalogosok kiröhögnek; 4. A jobbra-balra szédelgő gyalogosok elém szédelegnek; 5. A BKVsok kiröhögnek; 6. Elém szalad egy kutya vagy egy macska; 7. Elütnek), és felpattantam Walterra, mert így hívják.
Egyébként totál sikerélmény volt, egyrészt, mert a fent leírt félelmekből egy sem történt meg, másrészt pedig hihetetlen jó érzés volt, ahogy simogatott a szél, sütött a napocska, éreztem az illatokat, és mégis száguldottam, mint a szélvész, árkon-bokron át.
És nem volt hiába a sok szobabiciklin izzadt óra, ugyanis semmilyen lejtő meg sem kottyant, és olyan könnyedén suhantam, hogy komolyan tök boldog lettem.

Nadeszóval a hirtelen felszabadult délelőttömet nem akartam otthon punnyadva eltölteni, úgyhogy áttekertem a szomszédos Teszkóba, mert ott akciósak a fürdőruhák, nekem meg kell egy. Direkt szánalmasan kevés pénzt vittem magammal, hogy csak bizonyos limitig tudjak költeni (a készpénz varázsa). A fürdőruhák történetesen nem tetszettek, de találtam egy fekete szalmakalapot, amilyet már tavaly és igazából azelőtt és azelőtt is akartam. De erőt tanúsítottam és letettem.

Csakhogy a joghurtospultnál megjelent a Másik Énem, és skizoid beszélgetésbe kezdtem magammal, melynek során a takarékoskodó, szerény apáca énem fölött elsöprő győzelmet aratott szarkasztikus, költekező "egyszer élünk" domina, és ha ez nem lett volna elég, még egy fagyit is betett a kosaramba. Úgyhogy volt fagyim, van kalapom, van egy szabad délutánom, és nincs egy fityingem se.

És boldogan éltem, míg meg nem haltam.

2011. május 16., hétfő

-

"Apáddal gondolkodtunk, melyik csuklósúlyt hozzuk neked: a félkilósat, vagy az egykilósat. Aztán kuncogtunk egy kicsit és elhoztuk a félkilósat."

Örülök, hogy már nem csak a suliban okoznak vidám perceket a kis ropi karjaim.
Aki szomorú, dobjon egy kommentet, és küldök róla képet.

2011. május 15., vasárnap

-

Szívesen összefutnék azzal, aki kitalálta, hogy a diákok a hétvégén pótolják az elmaradt tanórákat, de nem ám egy barátságos kis teapartira.

AAAARGH!!!

2011. május 13., péntek

Martin

Az igazi neve Cyprinus carpio volt, de a barátainak csak Martin. Mert biztosan sokan szerették: barátok, szülők, talán párja és gyerekei is voltak. Biztosan voltak álmai, vágyai, titkai és reményei is.

Aztán egy nap erőszakkal elragadták a szerettei köréből, és egy ismeretlen helyre vitték, ahol olyan hideg volt... nagyon hideg. Eleinte félt, de hamarosan már semmit sem érzett. Azt is bágyadtan tűrte, hogy egy furcsa szagú valamit dugjanak a kopoltyúfedője alá. Utolsó gondolatai talán visszavitték az otthonába, remélte, hogy újra találkozhat a tőle elszakítottakkal - azután csak a sötétség.



2011. május 11., szerda

-

Apró kicsiny andlig kris bárhol érheti az embert.
Például tesiórán, pingpongozás közben,
a büfében sorban állva,
a réz-oxid izopropilalkoholba ejtése közben,
vagy a huszonötös buszon.

2011. május 10., kedd

2011. május 9., hétfő

-

Most olyan vacakul érzem magam, hogy ajánlom neki, hogy iparkodjon hozzám, nyugtasson meg, hogy szeret és örökké szeretni fog amíg világ a világ.

-

Egyik pillanatban dagadék izének érzem magam, a másodikban hipercsini nádszálkisasszonynak, a két pillanat között meg próbálok egy normális profilképet találni magamnak. Aztán meg felpattanok Hugóra, a szobabiciklire és eltekerek a naplementébe.

-

Annyira nagyon furcsa blogot írni a suli folyosójáról, úgy, hogy közben kockáznak mellettem, meg a már unalomig lerágott "melyik nyelvvizsga nívósabb" csontot rágják át még egyszer.

Na ideje mennem kémiafaktra.

?

Na ki lesz ma egész nap netközelben, hogy egész nap tudja írni a hülyeségeit a blogjára be tudja fejezni azt az átok érvelést? Na ki? Na ki?

2011. május 8., vasárnap

-

A házidolgozatom az idei éreccségiről félig meg van írva/félig befejezetlen, döntse el ki-ki lelkiállapota szerint.  Nekem inkább "sosem lesz kész".
Viselkedésekről írok, Antigonéról, Jane Eyre-ről meg Lolitáról.

2011. május 6., péntek

-

Mi? Hogy késésben vagyok? Ja, és hogy az első óra tesi?
HAHAHAHAHAHAHAHHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAAAA

2011. május 5., csütörtök

Új fejléc

Csináltam egy új képet a kicsi blogocskámnak, ami igen szép teljesítmény, lévén hogy azon a gépemen, amin a fotosoppom van, nincs kártyaolvasó, és egy örökkévalóság, mire egy USBkábel meg Isten segítségével felügyeskedem a képeimet; amin viszont van kártyaolvasó, csak egy paint meg egy windows képnézegető leledzik.

Szóval lesz ez még jobb is, de jelenleg tökéletesen boldoggá tesz a változatosság. A profilképem is cserélem facebookon meg a hátteremet a telefonon.

ö.

Öö.

-

KINDLETAKAROK KINDLETAKAROK KINDLETAKAROK KINDLETAKAROK KINDLETAKAROK KINDLETAKAROK KINDLETAKAROK KINDLETAKAROK KINDLETAKAROK KINDLETAKAROK KINDLETAKAROK KINDLETAKAROK KINDLETAKAROK KINDLETAKAROK KINDLETAKAROK KINDLETAKAROK KINDLETAKAROK KINDLETAKAROK KINDLETAKAROK
KINDLETAKAROK
KINDLETAKAROK

EGY KINDLET AKAROK

2011. május 4., szerda

Én - emberiség szótár

"Sok minden érdekel", "főállású polihisztor vagyok" - minden szarba belekapok, de nem fejezek be semmit.
"Nézegettem akármiket a neten" - a létemhez elengedhetetlen az az akármi és ha nem veszed meg nekem sürgősen, megöllek és/vagy belehalok
"Nincs kedved akármit csinálni?" - mert nekem van, szóval neked is legyen
"Minden oké", "nincs semmi érdekes", "soha jobban" - szarabbul már nem is lehetnék, de úgysem érdekellek
"<szám> forintot költöttem" - igazából 2x <szám> forint is volt az, csak nem merem bevallani
"Nincs semmi baj" - nincs semmi baj, csak magamon felejtettem a búvalb.szott arcomat
"Nincs semmi baj" - te is tudod hogy igenis nagyon nagy baj van
"Elmosogattam", "elpakoltam", "kitakarítottam" - egy hős vagyok, egy mártír, szobrot nekem, sőt mauzóleumot

Folyt. köv.

Complete Swedish

És most végre kibontom ezt, és nekikezdek. Kit érdekel a matektézé, amikor elkezdhetek egy új idegen nyelvet is?!

2011. május 3., kedd

walk walk fashion baby

Én megértem, hogy a férfiak másképp működnek, mint a nők.
Én szeretek öltözni, ruhákat válogatni, csak úgy róni a ruhaboltokat különösebb vásárlási szándék nélkül.
Ő reggel magára kap egy pólót (ami legfölül van) meg egy pulcsit (ha nem lépek közbe, élete végéig ugyanazt), és rendkívül látványosan tud szenvedni, ha egy ruhabolt közelébe megyünk. Szerinte az a férfi, aki szeret öltözködni, az meleg vagy legalábbis nem normális.

Én meg annyira szeretném, ha mellényt hordana, olyan kis édes feketét, meg lenne éppen hozzám illő nacija meg cipője esetleg kockás inge, meg táskája amit olykor elcsórnék és mikor megdicsérnék azt mondhatnám hogy "a pasimtól csórtam".

elvonási tünetek

Igazándiból fagyira lenne szükségem, de mivel az nincs, ezért kompenzálok győrikeksszel, töltött keksszel, ritter csokival és trappistasajttal (hogy utóbbi hogy kerül ide, ne kérdezzétek). Igazándiból már ott tartok kalóriailag, mintha ettem volna egy csokiöntetes fagyit a mekiben.

2011. május 2., hétfő

Szánsájn hepinesz

Megvolt az év első napozása asztonautának öltözve bézbólsapkában, napszemüvegben, pulcsiban, és a biztonság kedvéért körülbelül negyedóránként csicsogósra kentem magam naptejjel. Valószínű mániákus vagyok, de ez van, ha már meg kell halni valamiben, ne a rák legyen az.

?

Miért van egy fodrászkellékes a szomszédban? Miért? Miért?!

2011. május 1., vasárnap

-

Noha gyűlölöm a zselés tollakat, most szerelembe estem a Pilot tollaival, elkezdtem gyűjteni őket különböző, de még ízléses színekben (eddig van fekete, égkék meg lila). Mostantól csak azokkal vagyok hajlandó írni, meg a meglévő töltőtollaimmal.

Mellesleg nem tesz jót nekem a tavasz, rájöttem ugyanis, hogy a tavalyi szandáljaim, szoknyáim, táskáim unalmasak, és különben is akarok egy szalmakalapot meg új bikinit, szóval anyagilag elég nehézkesnek tűnik a hónap, és még csak 20 órája és 44 perce tart.

2011. április 28., csütörtök

-

Egyszer csak eljön a pillanat, amikor minden vizsga letudódik, és a tankönyveket lecserélik az olyan irományok, amikben már vannak párbeszédek.
És ez a pillanat épp az imént kezdődött, és szeretném elnyújtani még egy icipicit.

2011. április 27., szerda

-

Voltam reggel vérvételen, nyolc előtt kaptam sorszámot, és két órát vártam arra, hogy bedobhassam a pisimet egy szobába majd belém döfjenek egy tűt és lecsapoljanak némi vért.

Az egész tartott max. 3 percig, ha beleszámítom, hogy a vénámmal szerencsétlenkedtünk egy kicsit (én reméltem, hogy a nőci szereti a kihívásokat, és ajánlottam, hogy inkább próbálja meg a bénábbik karomon megtalálni a vénát, de így is elégedetlenkedett, mert azon csak akkora volt az ér, mint egy szívószál, a jobbon bezzeg meg mint egy slag).

Ja és a bal tenyeremben még mindig kékkel virít, hogy "PISI". Nehogy elfelejtsem reggel.

2011. április 26., kedd

-

Amíg élek, remélek.

Remélem, hogy vagyok annyira okos, mint amennyire a környezetem hiszi, hogy vagyok; hogy tudok annyira angolul, mint amennyire én hiszem, hogy tudok; hogy a zöld tea valóban gyorsítja az anyagcserét; hogy a szobámba egyszer csak belépek, és rend meg tisztaság lesz; hogy egy reggel felkelek, és a hajam a derekamig ér; hogy egyszer, ha nem is szeretem, legalább nem gyűlölöm magam annyira.

Csalfa, vak.

2011. április 23., szombat

-

Ma gyalog tettem meg a rendkívül hosszú utat a Bosnyák tértől hazáig. Mivel nem volt nálam könyv, csak zene, ezért a környezetemet a szokásosnál alaposabban vettem szemügyre.
Út közben tehát találkoztam:
- alighasznált pelenkával
- lapos galambbal
- velőscsonttal
- keresztrejtvényfejtő csövessel
- Steven Segallal és családjával (piros térdgatya volt a rajta meg egy kenguruban kisgyerek, a neje meg talpig kékben, béna séróval)

2011. április 22., péntek

-

Ha ennek a kalkulátornak hihetek, alig hatvan kalória választ el fél óra tévézést fél óra spinningtől. Ugyanezen oldalon található ideális testsúly kalkulátor szerint 4-7 kilóval az ideális alatt vagyok (ami ugyebár képtelenség).
A napi szükséglet kalkulátor viszont viszonylag reális, elhiszem, hogy zka 2000 kalóriára lenne szükségem.

2011. április 15., péntek

Musclefever, eh eh eh

El is felejtettem, milyen csudás érzés is, amikor izomlázam van.
Tulajdonképpen már abban a pillanatban tudatosult bennem, amikor kikászálódtam az ágyból, és a fenekem izmai ha nem is visítottak, de felnyögtek, hogy "muszáj ezt most?", én meg boldog voltam.
I szivecske kickbox.
(holnap meg holnaputánutánután)

2011. április 14., csütörtök

-

Kata (15) lefeküdt a barátjával és teherbe esett.

Kérdés: Kata nem olvas tinimagazint, nem néz sorozatokat, nagyon elbambult biológiaórán?
Szerény véleményem szerint a mai fiatalok rendkívül jól informáltak, csak éppen annyi eszük van, mint a mamusznak a lábamon.

(1 és 5, úgyhogy megyek is)

2011. április 13., szerda

-

Csomó dolog megfordul a fejemben, aztán addig forgolódik, hogy mire netközelbe jutok, elszédül és kiájul a buksimból.
Röviden ennyi.
Ja és holnap nem megyek suliba, hanem itthon maradok tanulni arra, ami 3 és 7 nap múlva lesz.

2011. április 12., kedd

-

Én: Tanár úr, mit csináljak, hogy ötös legyek év végén?
Tanár: Egy egykerekűn egyensúlyozva zsonglőrködj három naranccsal, amíg felmondod a citrát ciklust, és közben az orrodon egy pálcikán egy tányért egyensúlyozol.

Hol lehet egykerekűt kapni?

2011. április 11., hétfő

-

Totál büszke vagyok magamra, a Glamour napok alkalmából nem is költekeztem olyan nagyon ész nélkül, mint sejtettem, hogy fogok.

2011. április 9., szombat

szivecske

Másfél éve és két napja boldogítjuk egymást, ennek örömére kapott egy elektromos borotvát (férfias és praktikus, és persze tök romantikus), én meg Operába meg étterembe leszek víve.
Aki azt mondja, szinglinek lenni jó, annak a szeme közé röhögök.

2011. április 7., csütörtök

-

Úgy a legkönnyebb abbahagyni a nyavalygást, ha el se kezdem.
(ja és 9 és 13)

2011. április 6., szerda

-

És sittysutty, elment a mai nap is, én meg nem is csináltam semmit, csak próbáltam megfékezni a mocsok letagadnivaló énemet ("hmm hmm mit csináljak hmm hát akkor heverek még egy kicsit céltalanul hmm hmm") meg Jane Eyre-t olvastam.
Hamarosan megyek tornázni, az majd feldob talán.
Ja meg "készülök" az angol nyelvvizsgámra (10 és 14).

Ha

Ha a mai napot kihúzom, hivatalosan is én leszek A Lány, Aki A Legtovább Bírta Mellette.

2011. április 5., kedd

countdown

sokkal stílusosabb lenne, ha angolul jelenteném be, hogy 11 és 15 napom van az angol nyelvvizsgámig, csak sajnos annyira nagyon nem szívlelem a kérdéses nyelvet, hogy nem nagyon megy a szabadidőmben való alkalmazása sem.