Holnap kezdődik a négynapos hosszúhétvége, előtte még elszaladtam egy boxedzésre.

Kinek sikerült a bemelegítés második percében maga alá csavarnia a bokáját..?

Nekem, én voltam az.

Amúgy az irónia.

talking to god on the big white telephone

Két hete pénteken megérkeztek a szüleim, vasárnap én és Medvegy ételmérgezést kaptunk és az ittlétük hátralévő idejében csak döglöttünk otthon, amíg ők hozták nekünk az almalevet meg a pufirizst.
Életemben nem örültem ennyire a home office lehetőségének, így csak egy napra kellett beteget jelenteni - újonnan bekapcsolódó nézőink kedvéért valamiért a hülyén működő agyamban ez sosem opció, a múltban mindig inkább bevonszoltam magam lázasan vagy félholtan.
Csak hát sajnos most ez fel sem merült, mert hétfőn reggel nyolckor kezdődött volna a munkanap, én meg hétkor még vödörrel a térdeim között ültem az ágy szélén.

mind the vödör a kép sarkában

Más, kevésbé undorító: hónapokig játszottam a gondolattal, mire végre rábeszéltem M.-et és elmentünk a helyi terembe boxra, és teljesen ráfüggtünk, most hetente egyszer járunk. Így hetente kétszer megyek az irodai konditerembe súlyzós edzésre, egyszer boxra, és hétvégén elkísérem Medvegyet a hosszú lassú futására - amihez ha sikerül hosszútávon tartanom magam, nagyon boldog lennék az aktivitásommal.
Heti három edzéssel pont a Covid előtt sikerült életem eddigi legjobb formáját elérnem, jó lenne újra valami hasonló.

Saláták és körömlakkok: szégyellem BFFnek is bevallani, de nekem nem való a géllakk, és visszatértem a mezei körömlakkhoz. A géllakk nekem értelmetlenül hosszú ideig tart, én szeretem hetente váltogatni; a tartósság király, de nekem a sima lakk is meglepően tartós; és megvallom nőiesen, de eléggé szétbarmoltam a körmöm a géllakkal, mert sosem álltam meg és ritkán bajlódtam a szakszerű leoldással és simán lehámoztam (ezt remélem senki sem csinálja utánam).

Ja és tegnap vettem csillámos körömlakkot és kilakkoztam vele a lábkörmeimet is. Senki sem látja, de engem meglepően boldoggá tesz.

Belém szorult kicsit a beszélgetés, amikor egyik kedvenc beszélgetőpartneremmel, Nagydumás Munkatárssal csevegve kisült, hogy szerinte J. K. Rowling-gal nincs semmi baj és nem mondott semmi rosszat. Becsületére szóljon, belenézett a releváns Contrapoints videóba, amit átküldtem neki, bár a reakciója utána az volt rá, hogy 'szóval ez a csaj pasi?'.
Később azért megkérdeztem, mire szavazott a Brexitkor, és az EU-ban maradásra, szóval nem írtam le teljesen.

Nem rúgtak ki az első 1:1 meetingemen, de ami késik, nem múlik. Helyette amúgy egy órán át dumáltunk a menedzseremmel könyvekről meg utazásról, és azóta sokkal jobban kijövünk.
Tegnap volt egy kisebb pánikrohamom, mert a Fontoskodva Anális Munkatárs, akit a nevéből sejthetően nem kedvelek túlzottan, és szerintem ő sem engem, szóval ő csinálta a QA-mat és egyrészt fontoskodva anális volt, másrészt meg nyilván az ő felügyelete alatt is begyűlt pár kisebb hiba a munkámba, amin fontoskodva análiskodhatott.
(de örülök, hogy nem olvashatják a blogomat a munkahelyemen)
Én ezeket a javításokat úgy éltem meg, hogy
- béna vagyok a munkámban,
- mindenki idiótának tart,
- soha nem is leszek jobb,
- ki fognak rúgni.
Aztán hazajöttem, multitaskolva egyszerre ittam egy pohár bort, telefonon sírtam BFF-nek meg összeraktam a komódot, amit a hétvégén rendeltünk a hálóba, és valamennyire lenyugodtam.
Ma reggel meg láttam, hogy megjött a menstruációm, és komolyan döbbenten néztem vissza a tegnapi önmagamra, hogy mekkora hülye voltam, és ez milyen kínosan sztereotipikus már.