Planet Z of Funness

Anyám: Vágj már a hajadból egy kicsit, olyan hosszú!
Én: A héten vágtam belőle vagy tizenöt centit.
Anyám: Ó.

Az egész vasárnapomat feldobta (a szomszédokon való agonizálással együtt), hogy a csatornaparton sétálva láttunk két lúdcsapatot összevitatkozni, hát lehet az elvárásaim vannak a béka segge alatt vagy az életem unalmas (vagy mindkettő), de régen láttam ilyen szórakoztató dolgot: a ludak dudáltak, csapkodták a nyakukat, majd lerohanták egymást továbbra is hangosan dudálva meg csapkodva, hát iszonyú édes volt. Szinte hallani véltem közben a Jet Songot a West Side Story-ból.

when you're a Jet, you're a Jet all the way, tütürürürürürűűű

Kezdtem ráunni a saját neurózisomra, szóval Medvegy tanítgat meditálni. Nagyon elszánt vagyok, bár még próbálja szabotálni az agyam az akciót: tegnap akármennyire is igyekeztem lecsendesíteni a gondolataimat, minduntalan elkezdtem dúdolni magamban, hogy how do i know if im reeeeaally in looooove.

Aztán most megyünk Medvegy biciklijéért a szervízbe, egy hónap után hívtak, hogy készen van. Vagy legalábbis remélem, ezzel hívtak, az ürge a vonal túlsó felén úgy beszélt, mint az öreg rendőr a Hot Fuzzban. Amikor rákérdeztem, mennyi lesz, húsz fontot mondott, ami gyanúsan alacsony, szóval a saját hallás utáni szövegértésembe vetett hitemet nem igazán erősítette meg.

UPDATE: megjártuk, nálunk a bicikli, és tényleg csak húsz font volt, szóval nem vagyok (teljesen) hülye.

Csütörtökön Angol Barátaink lerendeztek egy play date-et egy másik barátjukkal, és amikor megérkeztünk, nagy boldogan láttam, hogy még szabad a házuk előtti egyetlen parkolóhely: továbbgurultam, hogy elengedjek egy karbantartó kocsit, és már nekiálltam volna a visszatolatásnak, erre a mögöttem jövő kocsi - a másik barát közben beállt a helyre.
Szóval Medvegy kiszállt, én meg mehettem tovább és természetesen csak a lakópark túlsó felében találtam szabad vendégparkolót, és annyira fel voltam baszva azon, hogy így kiestem a székfoglalósban, hogy el is felejtettem a parkoláson pánikolni és tökegyedül parkoltam párhuzamosan - de mivel manapság csak merőleges helyekkel találkozom, csak harmadik nekifutásra sikerült, szóval ha láttatok 9gagen egy gifet "women shouldnt be allowed to drive lol" címmel és egy szürke corsával, akkor valamelyik térfigyelő kamera felém volt fordítva közben.

Tegnap voltunk Sheffieldben, teljesen feltöltődtem a vonatozástól, az új látnivalóktól, imádtam, hogy új illatú városban járunk, tényleg kis kaland volt. Séta közben szóba elegyedett velünk egy futó bácsi a parkban, ebédnél a pincérlány megdicsérte a Bob Burgerfalodájás-Tinás maszkomat, és a belvárosban valami nagyon cuki, gyerekeknek rendezett színházas program volt, ami minket ugyan nem érintett, de olyan jó hangulat lett tőle, hogy ránk is át ragadt.

Ugyanitt aztán a Hangos Szomszédok éjfél körül megint elkezdtek zenét üvöltetni, amit egykor már a hálóban is hallani lehetett. Medvegy átdörömbölt a falon, semmi, de azonnal elhallgattak, amikor kiment a folyosóra és felkapcsolt a lámpa.
Azóta persze megint teljesen be vagyok feszülve, komolyan miért kell velem ilyet csinálni.

Pénteken fedeztem fel Amazon Prime-on az új Jeremy Clarkson vezette sorozatot, amiben ő, mint egyszeri városi ember elkezd farmerkedni, és atyaég de wholesome, imádtam nézni azt a sok balfaszkodást - nincs túltolva a szerencsétlenkedés, folyamatosan tanul a többiektől és epizódról epizódra kevésbé béna. Már kétszer végignéztem, mert hát be kellett rakni Medvegynek is, most is csak az tart vissza egy újabb ismétléstől, hogy nem akarom teljesen elcsépelni a megjelenése első hetében.

Ugyanitt tegnap befejeztem a hatodik Harry Pottert, és a végső eseményeken sikerült annyit bőgni, hogy még ma reggel is be volt dagadva a szemem. Medvegy kiröhögött, hogy egy hete csak a Harry Potter sorozat fikázását meg a szereplők hibáinak elemzését hallgatja tőlem, erre tessék, de szerintem az esetleges logikátlanságoknak semmilyen hatása nincs arra, hogy érzelmileg mennyire kötődöm valamihez.
Mindenesetre most tartok pár nap szünetet, mielőtt elkezdem az utolsó könyvet, hogy legyen időm regenerálódni és kimászni a nyomordobozból.

Közben véget ért a brit nyár, a héten végig sütött a nap és "kánikula" volt, de mire megbeszéltük, hogy lemegyünk a tengerpartra, visszaállt a megszokott esős 15 fok. És én komolyan nem bánom.
Mármint az időt, a tengerpartot kicsit igen, az jó lett volna.

Filó - masszív spoilerek a HP sorozatra, ha lenne még olyan ember a világon, akit ez érint

A varázsvilágban nincs fogamzásgátlás, abortusz, vagy egyáltalán bármilyen formájú családtervezés? Roxfortban nem volt szexuális felvilágosítás*? Egyáltalán, miért van ennyi gyereke mindenkinek? A három főszereplőből kettő családja remek példa, Lily Potter 20 évesen szülte Harryt (EGY HÁBORÚ KÖZEPÉN), Weasleyék meg... és az aktív generációnál a matek ugyan egy kicsit zavaros, de az epilógus szerint a főszereplők 35-40 évesek, mindenkinek van már legalább két gyereke, akik közül az egyik 11-17 éves. Az egyetlen egyke Scorpius - akinek balszerencséjére az új generációra elfogytak a normális(abb)an hangzó csillagképnevek.
Ja és Tonks meg Lupin, komolyan, megint a háború közepén..? Ja és Tonks is még csak 23-4 körül van.
(és megvan, hogy Tonks EGY HÓNAPPAL SZÜLÉS UTÁN megy vissza csatázni és meghalni? Azért van hősiesség meg hülyeség között egy határ)
Hosszas kutatómunka után mindössze két kivételt találtam, Charlie Weasley-t, akit elvileg csak a sárkányok érdekelnek, meg Neville Longbottomot, aki megházasodik és gyerektelen marad.

Angol Barátainknak felvetve az elméletemet (igen, ilyen érdekes beszélgetőpartner vagyok manapság) M. megjegyezte, hogy talán a politikai nézeteiket tükrözik a gyerekek számával, de érdekes módon a metaforikus varázsnácik nem vallják az eredeti nácik gyerekgyártó elvét, elvégre Halálfaló oldalon nemnagyon tesznek semmit az aranyvérű vonal bővítéséért, Malfoyéknak is csak Draco van.

Amúgy megguglizva JK Rowling életét a kérdéseim felét visszavonom, három gyerek mellett nyilvánvalóan a családban látja a happy endet, de ő is 28 volt az első gyereke születésekor, és 38 meg 40 a többinél.

*akarok egy fanfictiont, amiben a házak vezetői felvilágosítják a harmadéveseket. Nem tudom, melyiket akarom jobban, a Griffendélest McGalagonnyal vagy a Mardekárost Pitonnal.

Unpopular opinion: Harry Potter movies suck

Nem akarok kötekedni, de hallgassatok meg:

- az első kettő film teljesen jó, helyszín, karakterek, hangulat, zene (A ZENE), minden jól el lett találva, de később a rendezőváltások nagyon dobálják a filmek hangulatát, és a legtöbb rendező látszólag nem ismeri és nagyon nem mozog valami kényelmesen az alapanyag világában.
Például: az Azkabani fogoly nyitójelenetében Harry a Privet Drive-on gyakorol fényt varázsolni a paplan alatt és haha mire Vernon bácsi benyit rendet teremteni, alvást színlel - aztán két jelenettel később Harryt el akarják tanácsolni a Roxfortból Marge néni miatt, mert amúgy iskolán kívül varázsolni tilos.
A Főnix Rendjében meg a végén a tragikus események után KÉT JELENETTEL a film lezárul a "minden rendben lesz" tinglitangli zenével - a film hátralévő részében csend és sötétség kellett volna, hogy legyen, mert semmi sem lesz rendben! Ez végérvényesen elvágta Harryt a saját család lehetőségétől!! Jó lett volna ezt valahogy jelezni a filmnéző közönség felé is!!!

- elhibázott casting: a Golden Trió harmada, Emma Watson egyáltalán nem találja el a karakterét, Fred és George imádnivaló figuráiból lett két kartonfigura botrányos "színészi" alakításokkal, és ne is térjünk ki az új "HARRY DIDYA PUTYA NAMEINDA GOBLETOFFIYA" Dumbledore-ra.
Ugyanitt dicséret, ahol kijár: Daniel Radcliffe és Rupert Grint meglepően jók gyerekszínészként is, főleg utóbbi nagyon tehetségesen adja a főszereplő legjobb barátjának mókás háttérkarakterét, akinek önálló mélysége is van. Tom Felton meg egy tündéri fahéjas csiga (oh ez a magyarítás, bocsánat) és aki ellentmond, az téved.

- a jó színészek viszont indokolatlanul öregek, miközben a sztori egyik tragédiája (és sok karakter döntéseit megmagyarázza), hogy az előző generációs csapat a fő eseményekkor még szinte mind gyerekek - Lily és James a halálukkor 21 évesek voltak, tehát az egész évfolyam annyi és az eredeti Főnix Rendjekor mind 19-20 évesek, mégis a legtöbb fotón-flashbackben laza harmincasok játsszák őket. És Piton... az Azkabani fogolyban Pitonnak meg Siriusnak 34 évesnek kéne lenniük, közben Gary Oldman 46, Alan Rickman KÖZEL HATVAN VOLT.

És a végén az igazán népszerűtlen vélemény, de szerintem Alan Rickman helyett találtak volna jobb Pitont is. Change my mind.

Reggel a macska sikeresen lehányta az egyetlen szőnyeget az egész lakásban, szóval szőnyegpucolással meg -mosással indult a napom. Szerencsére innen szép nyerni, és elmentünk randizni, kaptam jegeskávét meg a charityshopból két könyvet, sétáltunk, néztünk Trentben mosakodó vadludakat, sütött a nap, de nem volt kánikula, szóval minden tökéletes volt.
Annak ellenére, hogy a kavarással az oltással meg a védettségi igazolvánnyal nagyon úgy tűnik most, hogy idén mi már nem jutunk haza, jéj.

Abszolút szégyen, hogy most, felnőttként kellett megtanulnom, hogy a fehér ruhával foglalkozni kell, hogy fehér maradjon. Mármint ja, láttam a mosóporreklámokat régen, de gondoltam ez is csak egy ilyen mesterségesen gerjesztett igény, mint az illatos öblítők - egyéni problémám, de szenvedélyesen győlölöm, ha egy ruhának bármilyen illata van, illatmentes mosószert használok és sima fertőtlenítő öblítőt, nekem a tiszta ruha tiszta illatú és kész.
Nincs sok fehér holmim, de azt a néhány könnyű, nyári blúzt ma kezelésbe vettem (oxi por és napon szárítás) és most olyan boldog vagyok, szinte kompetensnek érzem magam az életben, haha.

Arról beszélgettünk, mitől lesz valaki szép.
Medvegy: Szerintem attól, ha van rajta valami érdekes. Mint az a csaj, aki ponty.
Én: ?
Medvegy: Tudod... (kezével mutatja a távolságot a szemei között)
Én: Anya Taylor-Joy..?

Ezúton is bocsánat, de öt percig röhögtem ezen utána. Anyát amúgy nagyon szeretjük és szerintem is tök szép, és nem a szemei ellenére, hanem amiatt is.

Szerencsésen megúsztuk az első oltásunkat pontosan egyformán, vagyis az oltás napján fájós bal karral - nagyon fura volt, Medvegynek rögtön utána kezdődött, nekem este, úgy nyolc órával később tűnt fel, hogy a kanapén hasalva egyre kevésbé tudja a vállam megtartani a felsőtestem súlyát. De este legalább nem volt kérdés, ki legyen a kis- és ki a nagykifli, mert csak a jobb oldalunkon tudtunk feküdni, haha.
Több jóakaró barátom megnyugtatott, hogy oh az első kör semmi, majd a másodiknál fog beütni a szenvedés, de az majd augusztus 24.-ei sieglinde problémája lesz, amikor megyünk második körre.

Tegnap kaptam még egy emailt a lakásunkat kiadó ügynökségről, hogy hamarosan lejár a előző, egyéves szerződésünk, hogyan tovább, és utána döbbenten ültem és néztem magam elé, hogy atyaég, lassan egy éve érkeztünk. Hogyan tűnhet tíz hónap egyszerre öt évnek és egy hónapnak?

Amúgy maradunk, szeretünk itt élni.
A lakásban is.

Vaxholes

Medvegy beszélgetett a múltkor callban egy munkatársával, és szóba került, hogy elmentem bevásárolni és rám vár, hogy hazajöjjek és ebédeljünk - mire a brit kolléga megjegyezte, milyen kegyetlen dolog tőle, hogy kienged engem ebben a kánikulában.

Húsz fok volt.

Ma nyílt meg a 25-30 éveseknek az oltás, gyorsan le is csaptam egy holnapi időpontra. Medvegy ma ment, szóval amikor elkísértem, it worths a shot (ééééérted) alapon megkérdeztem, nem kaphatnám-e meg én is ma, gondoltam sorry no vagy yeah sure opcióim vannak, egy kérdést megér. Ehhez képest sokkal komplikáltabb volt a dolog, legszívesebben visszavontam volna az egészet, amikor már a nurse in charge is azzal volt elfoglalva, hogyan oldják meg az adminisztrációját a dolognak - és végül megkaptam, mindenki iszonyatosan cuki volt, én pedig bele akartam halni a szégyenbe, amiért ennyi problémát okoztam.

Szóval most kicsit zsibbad a karom, de eddig semmi extra.

A malac meg iszonyúan szőrözött, szóval tegnap lehámoztam róla egy réteget és most nem csak vékonyabbnak tűnik, de csillog a napfényben.

Határozottan öregszem, mert egyre nagyobb örömet lelek a kis növénykéim ápolásában, az egész tegnapi napomat feldobta, hogy átültettem néhányat nagyobb cserépbe. Ja és korábban vettünk egy kumquatfát, ami úgy egy hét örömködés után olyan drámaian kezdte hullatni a leveleit, hogy Medvegy időnként kárörvendve megjegyezte, hogy na csak nem sikerült kivetkőznöm régi növénygyilkos önmagamból és akár ki is dobhatnánk végre. De nem engedtem el, még akkor sem, amikor már elszáradt a fa fele és csak úgy tíz darab levele maradt - és egyszer csak észrevettem egy vagonnyi új kis hajtást, amik azóta élnek és virulnak, sőt, napról napra látványosan több van.
Fotóznom kéne nekem is rendszeresen, mint ahogy Róka teszi, mert így csak tűnődve tudom nézni, hogy hmmm mintha ez a levél nem lett volna itt a múltkor.

A világ legjobb dolga az online könyvtár, ahol újságokat is ki tudok kölcsönözni. Ugyan közel sem annyira hangulatos, mint egy fizikai példányt lapozgatni, de bőven kárpótol a újságonként alsóhangon 5 font, amit megspórolok vele.

Amennyire nem akarom az Amazont használni, annyira meg van kötve a kezem, amikor pl a helyi ázsiai boltban sem lehet olyan bambusz szusitekerentyűt kapni, és ezzel szembesülvén elpanaszoltam Medvegynek és ötleteltem, hogyan lehetne megoldani nélküle, azalatt elővette a telefonját, kattintott kettőt és holnap már házhoz is jön a szusitekerentyű. Mindez amúgy akkor, amikor sétáltunk haza a kérdéses boltból, mármint nyilván nem egész út alatt, hanem a zebránál ácsorgás közben.

Medvegy telefonja meg irreálisan hosszú képeket készít.

A Berlini Metró Illata

Berlinben járva a metróban mindig terjengett egy bizonyos illat, amit mi csak Berlini Metró Illatnak hívtunk. Valahányszor megéreztem valahol Berlinen kívül, felüvöltöttem, hogy BERLINI METRÓ ILLAT (ez általában a Rákosrendező mellett sétálva volt egy bizonyos ponton), és manapság is éreztem néha a sétáim alatt, amitől főleg az utóbbi időben duplán elfacsarodott a szívem.
Aztán nemrég Medvegy oldotta meg a rejtélyt, amikor éppen egy lámpaoszlop mellett ismertem fel, hogy a híres illat, amitől mindannyiszor felvidulok kicsit és ez a szívemnek kedves hely jut eszembe, de facto kátrányszag.

@Seth Everman

Tegnap Medvegy bement az irodába dolgozni (fél év alatt a harmadik ilyen alkalom) és a macskának szeparációs szorongása lett, nyávogva keresgélt a lakásban, még a szokásosnál jobban is rám tapadt és követett, akárhová mentem, még vécére is jött utánam.
Szerencsére ma már visszaállt a rend, de mi mostantól csak itthonról dolgozhatunk, ezt mindenkinek meg kell értenie, mert hát... /mutat a macskára/.