negatív

Tegnap vettem egy terhességi tesztet - életemben másodszor, hogy érzékeltessem a helyzet súlyosságát.
Indokoltnak véltem kidobni nyolc fontot a szupermenő digitális tesztre, egyrészt évek óta rendszeres, 26-28 napos ciklusaim vannak, most meg a 31. napon járok, másrészt akkor már napok óta étvágytalan voltam és émelyegtem.
Mivel a gyerekkérdést még mindig nem tisztáztam le magamban, nem igazán tudom leírni, mit éreztem, amikor megjelent a NOT PREGNANT felirat a szuperfancy teszten, mindenesetre feszült megkönnyebbüléssel pattintottam fel egy cidert utána.

Azóta hasonló intenzitással parázok a késés egyéb lehetséges okain (rákrákrákrákRÁK).

Mert hát mennyi mindent veszítene velem a világ.

Meglepően energikus vagyok manapság, lehet ennek az az oka, hogy rendszerességgel edzek végre. Korábban nem tudtam végigcsinálni egy munkanapot délutáni szundika nélkül, most viszont megvagyok a négy óra alvással - egyszer adtam be a derekam, amikor Medvegy és a macska olyan cukin szundikáltak a kanapén, hogy melléjük kucorodtam, de úgy ébredtem, mint akit megvertek, szóval ez talán egy jel, hogy nem kéne.

Vinteddel a viszonyom eddig vegyes: a (Dollyval közös, EZ MEKKORA MÁR? ♥︎) ludas pulcsiba szerelmes vagyok és szerintem sosem fogom levenni, de irdatlan időt el tudok ott baszni, és még csak nem is veszek semmit, csak böngészgetek.
Ja és el is adtam valamit, a túrabakancsomat, ami legyalulta a kislábujjamat - úgy bruttó két órám elment a szerencsétlenkedéssel, rohantam csomagolózacskót venni (7 font/6 zacskó), majd miután kiderült, hogy a cimkét nem nyomtatják ki nekem a postán, mentem nyomtatni a közeli rymanbe (2.77!!!!! font volt, egy pillanatra belém szakadt a döbbenet a végösszegtől), ahol amikor kérni akartam tíz centi szigszalagot, hogy ráapplikáljam a csomagra a frissen nyomtatott papírlapot, a pénztárosnak volt pofája közönyös arccal a hátam mögé mutatni a polcra a szigszalagokra (2.50 font).
20 fontért hirdettem meg a cipőt, ki lehet számolni az elképesztő profitot, amit termeltem.
Medvegy a végén pikírten megkérdezte, hogy megérte-e, és őszintén nem tudom - bár tény, a legnagyobb probléma a rutintalanságom volt, életemben nem adtam még fel postán semmit, és a netes útmutató nem készített fel arra, hogy MAJDNEM HÁROM FONT LESZ KINYOMTATNI EGY PAPÍRLAPOT, ne haragudjatok ezt a traumát még nem dolgoztam fel. 

Letöltöttem a Revolutot, még próbálom kitanulni. 2023 egyik nagy fogadalma a saját financiális edukációm - szerencsésnek mondom magam, egyrészt ösztönösen ügyesen bánok a pénzzel (márcsak a származás révén, laughs in jewish), másrészt elég jó kiképzést kaptam a viszonylagos csóróságban felnövésnek hála, de szeretnék szintet lépni.

HCPC-től továbbra sincs semmi, de hová sietünk.

Megtörtem, és

felregisztráltam vinted-re.
Amúgy nem akartam, de bezárt a kedvenc charity shopom webshopja, és újonnan nem vagyok hajlandó ruhát vásárolni (my toxic trait: elvárom a kiváló minőséget, de túlságosan fillérbaszó vagyok megfizetni), szóval egyre csökkentek a lehetőségeim.

Veszélyes hobbi ez.

Még mindig nem kapcsoltuk be a fűtést, vagyis nagyon úgy tűnik, ezt a szezont kihúztuk már*. Volt néhány nehéz napunk, amikor két zokni-két pulcsi kombóban toltam a délutáni szundikámat a pokróc alatt összebújva a macskával meg komoly lelkigyakorlat volt zuhanyozni menni, de CSAK AZÉRT SEM TÖRTÜNK MEG.

*nagyon szerencsések vagyunk a lakásunkkal, legfelső szinten lakunk és sok ablakunk van, szóval ha süt a nap, nagyon kellemes idő van fűtés nélkül is.

Új hobbink van Medveggyel, elkezdtünk falat mászni (boulderezni). Az első alkalmat Medvegy le akarta mondani még indulás előtt is, aztán még aznap rendelt magának saját mászócipőt amikor hazaértünk, szóval sikerként könyveltem el a dolgot.
Már csak azért is, mert ilyen izomlázam nagyon rég nem volt.

Byelingual

Manapság egészen elégedett vagyok az angol beszélőkémmel, egyre ritkábban érzem a gyomromban a sikertelen kommunikáció okozta frusztrációt és egyre gyakrabban vagyok szórakoztató (ebben mérem a nyelvtudásomat, mint a vicces kislány, ami vagyok). A sikert gyanítom leginkább annak köszönhetem, hogy tudatosan sokat olvasok angolul - és mostanában unalmasabb perceinkben keresztrejtvényt fejtünk a munkatársakkal (valaki bent hagyta poénból, a füzet azóta közkincs), és döbbenet, de majdnem jó vagyok benne! Mármint egyedül egy teljessel még nem boldogulnék, de párban mindig sikeresek szoktunk lenni, és tök büszke vagyok magamra.
Ugyanitt viszont igazolódott anyukám elmélete, hogy a sok olvasás miatt voltam jó nyelvtanból tanulás nélkül kiskoromban, mert mióta nem olvasok magyarul, a helyesírásom lényegesen rosszabb és a szókincsem egyre szűkül, komolyan kezd ciki lenni.

HCPC-től továbbra sincs semmi hír - amikor legutóbb ezt kiírtam ide, másnap kaptam a nem túl kedves emailt, kiváncsi vagyok, most megidézem-e őket ezzel.

Meló olyan, amilyen, kicsit nyomaszt minden előttem álló opció, de igazából elnyomom magamban, majd jövő Sieglinde kitalál valamit, vagy mittudomén, eddig mindig lett valami. Próbálok eleget aludni, inni meg szedni a vitaminjaimat, aztán a többit megoldom.

én most

És most visszamegyek takarítani, igazából csak időhúzásnak ültem le írni: karácsony és újév között átrendeztük és kicsit kitakarítottuk a lakást, és a hálóban még mindig az én cuccaim vannak széthányva, amiket eddig nem volt lelkierőm elpakolni. Na de majd most, szerda este tízkor, amikor holnap 5:30tól meló van.