Egyszerű lelkek vagyunk

Alaphelyzet: Medvegy jutalmat kapott a munkahelyén.
Én: Ünnepeljünk valamilyen étteremben, válassz egyet, ahová régóta el szeretnél menni!
Medvegy: *némi tűnődés után* Menjünk el a Hummusbar-ba.
(nem oda fogunk menni)
(hanem pizzázni a szüleimmel)

A macskáim félig döglött gyíkokat és egereket hoznak nekem haza. Meghat az ajándék, de na.

@fortepan

Eljött az első hajmosás ideje, nagyon vicces volt a hupikék foltokat takarítani a zuhanyzóból. Kicsit világosabb kékeszöld lett a színe, ami még mindig nagyon tetszik, de titokban reménykedem, hogy később sem lesz olyan aluljárós-punkos kopottzöld.

Nagyon okos kislány voltam a múlt héten és hüvelykujjal belenyúltam a ragasztópisztolyból frissen kinyomott ragasztóba. Csak kicsit sz.rtam be a fájdalomtól, persze fel is hólyagosodott - szóval  azóta ismét van egy életemet lényegesen megkeserítő, ámde igen kicsi bibi az ujjam pont azon részén, amit mindenhez használok.

Meglepően aktív szociális életet élek manapság, de most élvezem.

Nyílt levél a nyílt levelekről

Kicsit ráfeszültünk a huszadikai tűzijátékra a malacmacskákkal, ehhez képest tökéletesen tojtak az egészre: volt egy kis hiszti a szobafogság miatt, de utána beletörődtek és aludtak reggelig.
(a túlzott óvatosságunkat magyarázandó: Dorci régen nagyon félt, már az első kis pukkanásoknál rohant a ruhásszekrényembe és ott remegett egész este)

Egyre többet tűnődöm, hogy csak azért csinálok a gyerekvállalásból ekkora kérdést, mert tényleg nem való nekem a téma, vagy mert olyan kicsi a családunk és olyan ritkán találkozom kisgyerekekkel, hogy egészen konkrétan soha nem volt más viszonyítási alapom az unokahúgomon kívül (aki amúgy nem az a családbővítést promotáló típus)?

A súlyom amilyen szépen csökkent eleinte, most úgy egy hónapja játsszuk a diétás csárdást (egy kiló le, egy kiló fel), szóval újabb megszorításokat leszek kénytelen bevezetni -mivel ebben az időben a plusz mozgás gondolatától is leizzadok, a kaja részt kell megnyirbálni.
Pedig a jelenlegi étrendemmel tök jól elvoltam, nyűgősebb napokon két sor étcsokit bele is kalkulálhattam, erre tessék, most megint állandóan éhes leszek.
Nyüssz és nyaff.

blue

Aki ismer, tudja, hogy konkrétan évek óta nyígok a kék haj miatt.

Hát már nem fogok.

A reakciók eddig változóak: anyukámnak van egy tipikus tekintete arra, amikor valami olyasmi iránt lelkesedem, amit ő hülyeségnek tart, na ezt megkaptam rá, de Medvegy imádja és a barátaim is jóváhagyták ("Dejoooooo most úgy nézel ki mint são pauloi hipszter" "Illik hozzad ez a szín, olyan mint a kankened"), és a legfontosabb, én egyszerűen imádom.

Things I Loved This Week

most valahogy csak nagyon bénákat fotóztam, ezt a montázst viszont imádom

♥ gigászi nagytakarításba kezdtem - ötvözöm a konmarizást a svéd haláltakarítással, elképesztő mennyiségű vacaktól szabadultam meg a napokban, és még csak a lakás felén vagyok túl... a legnehezebb része a cuki kis emlékes hülyeségeim és a régi rajzmappám volt, de összességében nagyon felszabadító volt kidobni mindet (erről lehet írok majd külön) ♥ a nagytakarítás alatt előkerült egy "motivációs nadrág", amit évek óta pakolászok ide-oda, hogy "mindjárt belefogyok" - MOST PONT KÉNYELMES ♥ az M-et megnézettem Medveggyel is, és neki is tetszett! ♥ Fumio Sasaki: Goodbye, Things - talán volt valami köze hozzá, hogy takarításba kezdtem. talán. ♥ farmerkabátot hordani nyári ruhával - egy napra jó idő lett! ♥ finomakat főzni Medvegynek és kis nasidobozt is összeállítani neki délutánra ♥  közösen edzeni - és lenyűgözni Medvegyet, mennyit erősödtem a legutóbbi közös edzés óta ♥ Cairo - japán horror ♥ edzés helyett kávézni és ágyneműt vásárolni ♥ régi barátnőkkel találkozni - egyszerre elszaladt tíz év és nem változott semmi ♥

fangirling

A kedvenc edzőm rámköszönt!
Az edzőtermen kívül!!!

(pedig direkt nem mertem előre köszönni, mert meh, úgysem ismer meg nem összeizzadt edzőcuccban, erre mégis!!!!!!)

Things I Loved This Week

♥ BERLIN ♥ első házassági évforduló - maxon toltuk a cukiskodást ♥♥♥ Kosztolányi Dezső: Esti Kornél ♥ találkozó egy régi barátnővel - egyszer csak rám írt vagy öt év után, és miután legyőztem az első reflexet, hogy töröljem magam facebookról és kidobjam a laptopom az ablakon, lebeszéltünk egy randit. Három órán át beszélgettünk a kávéink fölött, és további egy órát a kávézó előtt ♥ megérkezett az oh no pólóm! ♥ nem merem elkiabálni, de kezd vállalható lenni a súlyom!!! ♥ Ignis Fatuu - Glaube ♥ kedvezményes gyógyszertári kencék - BFF nyári gyakorlatából mindenki csak profitál ♥ M - egy város keresi a gyilkost ♥

Berlinnel egyetlen baj van, hogy olyan nagyon szar hazajönni, és utána minden még a szokottnál is kiábrándítóbb.

Na meg az, hogy az állandó együttlét után komolyan rácsodálkozom, amikor Medvegy reggel felkel és megy dolgozni, hogy hová? és nélkülem..?

Voltunk kint a Deutsche Kinemathek-ben, egy hosszú filmlistával tértem haza, amit meg kell néznem és most teljesen odavagyok a régi filmekért. 

Egészen lenyűgöz, milyen szép filmek készültek már a harmincas években, annak ellenére, hogy egy ma már teljesen egyszerűen kivitelezhető látványtrükkért az első rendezőknek még a legnagyobb technikai zsenikkel kellett akkor forradalminak számító újításokat kidolgozni. Teljesen meghat az ilyen művészi elszántság.

A meleget viszont mostmár kezdem unni, pulcsit akarok viselni, meg sapkát.

Nyaff.