Oh hi Mark

Megoldottam nyilván, de milyen áron.
A tanárnő megjegyezte, hogy az XY tanárnő aztán jó előadást tart, ha így tudja motiválni a hallgatókat és ilyen lelkesen beszélünk a témáról.
A kérdéses előadás hétfőn reggel nyolc és fél tizenegy között van, nem szokásom bejárni rá.

De ma reggel csak négyen voltunk gyakorlaton a pszichopata doktornőnél, mondta, hogy jutalmul a lelkesedésünkért jövőhéten mehetünk endoszkópos vizsgálatot nézni. So I've got that going for me, which is nice.

A szakdolgozatommal éppen mélyponton vagyok, kiderült, hogy az elképzeléseim nem egészen állnak együtt az elvárásokkal, és semmilyen ötletem nincs, hogyan vagy milyen irányból tudnám megragadni, hogy mégis azt hozzam ki, amit eredetileg akartam. Ebből fakadóan túlságosan nemjó a kedvem.

Viszont
holnap

megnézzük moziban

a The Room-ot.

Amikor a tanár délután négykor küld egy emailt, amiben másnapi határidővel küldi az egyéni feladatokat, "tudom, hogy lesz min dolgozni, de ügyesek és megoldják"* kommenttel - úgy, hogy aznapra már beszerveztünk egy egészestés-ottalvós BFF lánybulit:

Szóval nemrég értem haza, és most nekiállok a 10 perces kiselőadásnak a kapott témámban.
Ha a gondolat erejével lehet aranyeret növeszteni, a tanáraim most elég nagy bajban vannak.

*ez szó szerint kimásolt idézet

Amúgy szomorú észrevétel, de ha egyedül alszom és nincs mellettem Medvegy döbbenetesen forró medveteste, amihez hozzá lehet bújni, egyszerűen dupla takaróval kell takaróznom, annyira fázom. Mi lesz velem így.

Kommt die Zeit der Rattenfänger

Én: tanulok
Medvegy: Tanulsz?
Én: Ühüm.
Medvegy: A félelem kihozza belőled a legjobbat.

Kijött az új Saltatio Mortis album, ami lényegében nem új, mert az előző albumuk kiadása - de basszus klasszikus zenére hangszerelve, hát én majdnem magam alá pisiltem, amikor először meghallgattam, hogy lehet valami ilyen szép és érzelmes és tökéletes?
(ráadásul kétlemezes változatban, a bónuszlemez ugyanaz instrumentálisan... fangirling intensifies)

Tegnap megtudtuk, hogy az ország már nemigazán minősül szabadnak, lepődjünk meg együtt.
*csendben dúdolássza a fent belinkelt szám refrénjét* Sieh die Sterne bitter weinen, Wenn die Freiheit untergeht, Und sie im Wind der Zeit verweht...

Vettem kondibérletet és hivatalosan is visszatértem a súlyokhoz.

Női téma:
Előző éjjel már nem tudtam aludni, és a váróból enyhe pánikot sugárzó üzenetekkel bombáztam BFF-et, hogy el akarok szaladni, de végül nem tettem és bejutottam a rendelőbe az új dokihoz - aki szerintem még nem tudja, de én örökbe fogadtam és mostantól ő lesz az én orvosom.
Nem szeretem ekézni az egészségügyet, elvégre ha minden jól alakul, hamarosan énis része leszek, de életemben harmadszor* fordult elő velem, hogy éreztem, hogy valóban odafigyelnek rám és a velem szemben ülőnek fontos, hogy ne forduljak fel mit is mondok és mi lesz velem.
Nagyon nagyon fura volt.

* első: kb. tízévesen begyulladt a fülem és az akkori fül-orr-gégészem nem csak szakmailag volt különösen alapos, de a humorával oldotta a feszültségemet is (most rákerestem, azóta főorvos lett a kórházban);

második: az egyetem előtti nyáron kiütéseim lettek, és mivel a saját háziorvosom nyaralt, a helyettese jött rá, hogy egyszerűen szorongok az egyetemkezdés miatt, és a kezelés annyiból állt, hogy fél órát beszélgetett velem és megnyugtatott.

Lejárt az ugrabugra aerobikos bérletem, és úgy döntöttem, nem újítom meg, inkább visszamegyek a konditerembe, mert manapság egyre gyakrabban hallottam, hogy hívnak és a nevemen szólítanak a súlyok.
Most dobta fel a facebook a hirdetést, hogy a hétvégén 50%os akció lesz minden ugrabugra aerobik bérletre.

Nyaf nyaf.

Megvolt az első konzultációm, szóval mostmár le merem írni, hogy a témám 99%-os valószínűséggel "Egészség- és betegségképek ábrázolása a XX. századi irodalomban" lesz, főleg gasztrointesztinális betegségekre, étvágyra és táplálkozási zavarokra koncentrálva.
Első számú feladatnak azt kaptam a konzulensemtől, hogy szelektáljak és szűkítsem a feldolgozni kívánt forrásokat, mert az elsőre elküldött vázlatban úgy terveztem, hogy az én feladatom lesz írni a világ összes betegségének előfordulásáról a komplett világirodalomban, kezdve a Bibliával, a kortárs tini-irodalomig bezárólag.

Talán kicsit lelkes vagyok.

Mellesleg ma reggel nyitva hagytam az ablakot, tíz perccel később a macska nyávogva beugrott - egy még élő gyíkkal a szájában.
A szezont ezennel megnyitjuk.

(az enyhén traumatizált, de csupán nyolc napon belüli sérüléseket szenvedett gyík a kép elkészülte után általam a természetbe visszahelyeztetett, az összezavart macska pedig élelemmel kiengeszteltetett)

Ez hét nagyon szociálisra sikerült, de nagyon élvezem most, tetszik, hogy milyen sokfélék az ismerőseim és mennyire sokfélét tudok tőlük tanulni. Az idő is szép, süt a nap, nagyon élem ezt az időszakot, pedig közben minden reggel beledöglök amúgy a tavaszi fáradtságba, dehát no.

Péntek esti Viki: Állítok be ébresztőt és reggel 10re megyek edzeni.
Ma reggeli Viki: *kinyomja az ébresztőt*
*másik oldalára fordul*
*Medvegy többszöri keltegetési kísérleteit figyelmen kívül hagyja*
*alszik délig*

Női téma:
Kértem időpontot jövőhétre nőgyógyászhoz.
Ideje volt már: nem vagyok rá büszke, de egyrészt két éve nem voltam rákszűrésen, másrészt van néhány évek óta fennálló panaszom, amit az SzTK-s dokim nem vett komolyan, én idióta meg ráhagytam, hogy hát ok.
Mindenesetre nem irigylem a dokit, már attól Cannon féle vészreakciót produkáltam, hogy telefonon foglaltam időpontot. Előtte lehet be kéne dobnom néhány felest.

Az Abducted at Plain Sight és a The Keepers után rákaptam a Netflixes dokukra és megnéztem a The Staircase-t is, hát jézus atyám én ilyen unalmas szart elképzelni is nehezen tudok, és tizenhárom rész volt belőle. Csak azért néztem végig, mert nem akartam, hogy ott maradjon a Continue Watching részben, de ez egyszerűen szörnyű volt.
Ja, és szerintem Michael ölte meg a feleségét, ha nem is olyan formában, amivel vádolták, de tuti köze volt hozzá. Azzal az ürgével valami nem stimmel, ez azért lejött az együtt töltött TÍZ ÉS FÉL ÓRA alatt.

Holnap megnézzük a Marvel kapitányt, hát kiváncsi vagyok. De kapok előtte hummuszt.

Nőnapi pillanatkép:
BFF és én éppen az új kedvenc Irsaimmal hármasban hardcore Sims LAN partit tolunk, amikor hazaér a barátja, bedugja a fejét hozzánk, és átad egy-egy fehér rózsát.
Awww.
(aztán toltuk tovább a Simsezést este tízig - a tervezett nyolc helyett)

Végre kimásztam a betegségből, a héten ismét elkezdek edzeni járni, és remélhetőleg nem kell hozzám mentőt hívni meg olyan kerekeken magam után húzhatós oxigénpalackot.

facebook - Átrium

Ma voltam a 12 dühös emberen, és az a darab pontosan olyan, amilyennek egy előadásnak lennie kell. Régi, de mai üzenettel, egészen kicsit elvont, de nem volt pucér senki sem, mindegyik színész tökéletes a maga szerepében, és utána még órákig jár a fejemben, mit is láttam. Bátran ajánlom megnézésre, amíg lehet.

Tegnap viszont megnéztük az Alitát is. Szar volt, és utána mindketten fejfájással-hányingerrel vergődtünk egész este, amit jó eséllyel a 3D okozott. FML.

Conjuringot nézünk
Medvegy: Az lenne a baj, hogy ha téged megszállna valami, nem lehetne észrevenni.
Én: Köszike.
Medvegy: De tényleg. Démon, vagy csak Vikinek különösen rossz napja van? Nehéz döntés.
Én: :)

Mindig azt hiszem, több csalódást már nem tud okozni a háziorvosom, de tegnap elmentem hozzá, hogy csókolom, igazolást szeretnék kérni róla, hogy nem lustaságból nem megyek kórházi gyakorlatra, hanem csak nem akarom rontani a nozokomiális fertőzések amúgy sem túl fényes statisztikáját, mire a doki már vette is elő a papírját és kérdezte, mit írjon pontosan. Két perccel később már indultam is haza.
Egyrészt ok, ezért jöttem, másrészt a háziorvosomként nem kellett volna legalább kiváncsiságból belenéznie a torkomba vagy meghallgatni a tüdőmet? Vagy kabáton keresztül is látta, hogy megmaradok? Mindegy is, biztos a nyomorom miatt én igényeltem irreálisan sok figyelmet, majd elmúlik.
Csak vicces, hogy egyre csökkennek az elvárásaim az egészségüggyel szemben, és még így is újra és újra csalódom.

Anyukám szerint kutyakozmetikusnak kéne mennem, mert egyre látványosabban imádnak a környezetem kisállatai. Szóval ez lesz a B tervem, ha ráunok arra, hogy mindenkit az étkezési szokásairól kérdezgetek.

Ja, és a jogsimat még mindig nem vettem át, és nem is tervezem egyhamar.

Hell yeah

A betegségem nem múlik, csak átalakul: még mindig szarul vagyok, csak már máshogy. Ez jelenleg mérhetetlen düh és frusztráció forrása.
Utálok beteg lenni, de ezt biztos soha nem mondtam még.

Egy régi ismerős váratlanul és döbbenetes intenzitással került vissza az életembe, és az egész úgy kezdődött, hogy ráírtam, hogy "cshő". Valamiért még mindig értetlenül állok a tény fölött, hogy az egyszerű "cshő"-knek néha milyen hihetetlen erejük van.

@jake likes onions

Jobbulást ajándékként megkaptam anyukámtól (meg Grecsó Krisztiántól) a Verát, meg egy cicás müzlistálat, aminek cicafülei vannak. Viszont a bal kezem hüvelykujjáról egy nagy darabban lepattant a lakk, meg hát beteg is vagyok. Szóval összességében még nem döntöttem el, mennyire rossz most nekem, de azért nyaff.

Stay cheeki breeki

Irreális félelmeim c. rovat, 17. fejezet:

Edzés után beleszorulok a saját sportmelltartómba, és a mentőket kell hívnom, hogy kivágjanak belőle.

Anyukámmal beszélgetünk.

Én: ...és nekiállok tanulni, mert néha azért azt is kell, ha ha.
Anyukám: Miért, manapság egész gyakran szoktál.
MI TÖRTÉNIK VELEM.

Mostanában Life of Borist nézünk, pedig nem szoktunk vevők lenni a trash-re, de az egyik legfrissebb videójában usankát varr a macskájának, és az ehhez hasonló minőségi tartalomnak mi sem tudunk ellenállni.
Az egyetlen dolog, ami nem hagy nyugodni vele kapcsolatban, hogy miért ilyen szőrtelen a karja, de engem az ilyenek tudnak felkavarni. Érdekes a lelkivilágom.

Tegnap megvolt az év első Aperol Spritzje, aztán most lehet tüdőgyulladásom van, mármint erre utal a mellkasi fájdalom meg a köhögés. A kettő valószínű nem korrelál, ettől még dühítő.