FASZOMAT

Hogyan lehetek komolyan ekkora szerencsétlen, hogy amikor este fél10kor végre befejezem a régóta halogatott beadandómat, nagy boldogan lementem és eljövök a suliból, hogy itthon jöjjek rá, amikor ki akarom nyomtatni,

HOGY A KIBASZOTT PENDRIVE-OT BENNEHAGYTAM A GÉPBEN.

Ez történik az agyatokkal, gyerekek, ha hat óra munka után még négytől estig étlapot terveztek.

Meg az, hogy akármilyen ételt láttok, magatokban kiszámoljátok, mennyi ch is van benne és melyik étkezésre lehetne beilleszteni.

Medvegy úgy érezte, megértem arra, hogy Linux legyen a gépemen.
Most szokom.
Eddig a legnagyobb kényelmetlenséget az okozza, hogy ha váltani szeretnék a megnyitott dolgaim között, reflexszerűen lefelé indítom az egeret, ahol a windowsos tálca lenne, aztán a helyes irányban meg összekeverem őket a chrome-on nyitott lapjaimmal, de ez még bőven a kezelhető kategórián belül marad.
UPDATE: Medvegy eme posztot olvasva felháborodottan hozzám fordult, hogy miért nem szóltam, hogy ez baj, és két perc alatt áthelyezte a megszokott helyére.
Minden problémám legyen ilyen.

(ok, ez nem teljesen igaz, a kedvenc betűtípusaim hiánya LibreOffice-ban sokkal rosszabbul érint, de Medvegy orvosolni ígérte, szóval remélhetőleg ez sem lesz sokáig hiszti tárgya)

Kezdek megint becsavarodni, szóval visszatérek a régen bevált módszerekhez: vettem egy színházjegyet a vizsgaidőszak utáni első hétfőre.
Olyan furcsa volt rajta a 2017, még most is néha 2015-öt írok valahová dátumnak. Azt mondjuk lényegesen könnyebb volt átjavítani 6-ra, mint 7-re lesz bármelyiket is.

Tegnap bedaráltam a Gilmore Girl-öket.
(Látszik, mennyire dübörög a tanulás itthon)

A Stars Hollow musical volt a kedvencem.
Meg Mr. Kim.
Meg Kirk második filmje.
Szerettem majdnem az egészet, na, jól esett most viszontlátni a régi arcokat, nem lett erőltetett sem, tökéletesen elégedett voltam vele.

Legszívesebben megkérdezném a manapság divatosan öltözködő (mondanám, hogy lánykáktól, de pasiknál is látni) emberektől, hogy nektek nem fagy le a bokátok ebben a kurva hidegben?
Mert oké, nekem is kicsit rövidebb a nadrágom a kelleténél (nálam mondjuk ez nem a sztájling része, hanem kényszerű kompromisszum a boltok kínálatával), de én nem csupasz bőrfelületet villantok, hanem mókás mintás zoknit.

Mai fiatalok, ki érti őket, hurr durr.

Ma Black Friday keretein belül jól bevásároltam: kapott tápot a macska (Purina One és más a Fressnapfból), Medvegy (kenyér) és jómagam is (füstölt lazac és humusz).
Aztán kb. ennyi is.
Mondjuk nem sok csábításnak voltam kitéve, mert itthon a szolgáltatók nem igazán kapisgálják a Black Friday koncepcióját.

Nagyon kimerített ez a hét, a mai tervek a pénteki party hard-ra kimerülnek abban, hogy olvasok fél órát, aztán ágyban tanulás közben kómaszerű mély álomba merülök és holnap reggel kisimultan és tiszta fejjel ébredek - a rettenet kuplerájos lakásban, amit két hete nem volt lelkierőm/időm/kedvem kiganéjozni.
Life is hell.

Mindig is kivételes ügyességgel tudtam időzíteni, de nyilván a vizsgaidőszak előtti finisben kell rátalálnom az Eleanor és Parkra meg a Fangirl-re Rainbow Rowelltől.

Ilyenkor kicsit féltékeny vagyok, hogy nem most vagyok tini. Nem mintha lenne okom panaszra, azért nekem is volt mit olvasnom (Meg Cabot, Jacqueline Wilson, Sohonyai Edit..?), de basszus, sokkal több okos tinikönyv van most, ahol nem az a központi konfliktus, hogy úristenkiviszelasulibálba.

Medvegy most hívott a csapatépítésről. A szedett gyógyszereit összeadva a kásás hangjából besaccolt alkoholmennyiséggel, megkértem, hogy ha összefutna Zacher Gáborral az este folyamán, üzenem neki, hogy nagyon jó volt a tegnapi előadása.
De szerintem erre nem nagyon fog emlékezni.

Amúgy meg egyedül vagyok, szinglieste!
Szóval mindjárt felteszek egy hajpakolást és szellemes horrorfilmre fogok NaNoWriMo-val lemaradt regényt írni Anatómiát tanulni.
#yolo

Ha sötétbarna vagy fekete hajam lenne, tuti túl rövid frufrut (Amélie..? Krysten Ritter..?) vágatnék magamnak, és imádnám, hogy én vagyok a túl rövid frufrus, művészi alter lány.

Világosbarna hajból valahogy nem lehet semmi izgis frizurát csinálni.

Az enyémhez hasonló hajjal a túl rövid frufru nem művészi meg alter, hanem simán túl rövid, és amúgy is jó eséllyel úgy néznék ki vele, mint a Dumb és Dumberből Jim Carrey.

Amúgy most nagyon rajtam van a kórság, hogy vágatni kéne a hajamból, vagy festeni, vagy mindkettő csak történjen már valami, de szerencsére a múltbéli énem kivételesen okosabb volt, és megkérte BFF-et, hogy a jövő nyári esküvőig ha kell az élete árán vetődjön az olló elé, de ne hagyja, hogy bármi drasztikusat is csináljak a hajammal.

Szőkére szeretném festetni. Nem tudom, hogy állna, de ki szeretném próbálni.

Olyan lúzer vagyok, hogy 24 évesen még mindig keresem azt a frizurát, amivel üvölthetek az asztalnál, hogy mától ez vagyok én.

Imádom ezt a jelenetet, és gyakran elhangzik tőlem élőben is

Berlin

Néhány dolog egyértelműen látszik ebből a két képből.

És ebből a legnyilvánvalóbb az, hogy Medvegy új telefonján sokkal jobb a szelfikamera.


Amúgy a világ legdurvább mazochizmusa reggel hazajönni egy utazásról - így megeshet, hogy még Berlinben ébredek, hazaérkezés után röpke egy órám van kipakolni és hajat mosni, aztán tizenegykor már indulhatok is az egyetemre egy újabb lélekölő órára.

Mintha hétköznapi földi halandó lennék, nem pedig valaki, aki éppen az imént ért vissza Berlinből és még gyengéd visszaszoktatást igényelne a valódi világba.

Ma azt álmodtam, a Bölcsészkarra jártam.
Irodalmat tanultam.
Kicsit csalódottan ébredtem.

Nemrég volt egy cetli a munkahelyi lépcsőházban, hogy vigyázat, a korlát frissen mázolva.
És nekem eszembe jutott a valahol olvasott eszmefuttatás, hogy egy csomó mindent olvasunk a neten és azonnal elhisszük, de bezzeg ha valahol ki van írva, hogy frissen festve, meg kell érintenünk, hogy megbizonyosodjunk róla.
És én is lehúztam a kesztyűmet és meg kellett fognom a korlátot.

Napok óta kotlok egy összeállított rendelésen Bookdepository-n, amit korábban amazonon néztem ki, csak ott egészen konkrétan megduplázza a költségeket a posta, amihez az ebayes free shippingen szocializálódott kis lelkem nagyon nincs hozzászokva (19 dolcsinyi könyv + 22 dolcsi útiköltség). Medvegy tegnap felhívta a figyelmemet, hogy mától 38 euró fölött ingyen postáz a német amazon - több se kellett nekem, ma reggel nagy boldogan kerestem ugyanazokat a könyveket.
Négyből kettőre nem vonatkozik az ingyenes postázás dolog, és történetesen pont az a kettő érdekel a legjobban.
Azok nélkül pedig meg sem közelítem a 38 eurós határt.
Fuck my life.

Mára két orvoshoz is volt időpontom, az egyik rögtön suli utánra, a másik este negyed nyolcra.

A suliról nem is akarok beszélni, kritikán aluli volt. Utána rögtön siettem is az első dokihoz, ahol fél óra várakozás után az asszisztens fogadott, hogy próbált hívni (pár nappal ezelőtt valóban volt egy nem fogadott hívásom egy ismeretlen számról, de soha senkit nem szoktam visszahívni), mert a doktornő váratlanul szabadságra ment, ma nem tud fogadni.

Hazamentem, feszülten vártam két órát, hogy elmenjek a másik időpontra, ahol már a recepción figyelmeztettek, hogy a doktor úr az előbb ment el, kihívták egy szüléshez.

Most meg ez a szám jár a fejemben.

Things I Loved This Week

♥ Medvegy új frizurája - a mókás kedvű fodrászkisasszony (én) időnként félbehagyta a munkát és azzal fenyegetőzött, hogy így marad, de végül másnap mindenki dicsérte (a képen egy félbehagyás látszik - így nem engedném az utcára) ♥ nagyon olcsó füstölt lazac! ♥ sulis aerobik ♥ izomláz ♥ elmaradt óra, szabad csütörtök! ♥ sok könyv ♥ házi sajtos rúd - annyira finom lett, hogy ketten egy délutánnyi szorgos rájárással eltüntettük az egy egész tepsivel ♥ finom nyugitea ♥ új gyakornokok a munkahelyen - egyrészt cukik, másrészt végre nem én vagyok a legújabb új hús ♥ finom almás "kalács" - kalács lenne recept szerint, de hála a béna sütőmnek, inkább zsemléket formáztam, hogy garantáltan átsüljön ♥ finom őszi alma ♥ a minimalizmus mellé találtam magamnak egy másik szektát is: most "waste free" blogokat olvasok és tervezem a háztartás "ökosítását" ♥ házi mosogatórongyok - imádom legyártani, gyakorolhatok rajta új technikákat, gyors sikerélmény és mellesleg nem termelem vele a műanyag hulladékot! kiáltsuk együtt: hejehuja! ♥ jó idő - alig esett, még elég rétegezni az átmeneti kabátom alá és nem kellett elővennem a kesztyűmet, ez nálam jónak minősül ♥

Mai napom

Lassan gyülekeztünk a reggel nyolcas gyakorlatra (amire amúgy a csoport fele, többek között jómagam is kiselőadásokkal, vagyis "minta prevenciós és egészségnevelő előadással" készültünk), de többen is gyanakodva kérdezték, biztos nem kaptunk valamit a tanárnőtől, nekik rossz érzésük van.
Erre bejön egy másik tanerő, hogy a kérdéses tanárnő az éjjel beteg lett, az óra elmarad.

Hatkor keltem, és csak ez az egy órám lett volna ma.

Dühömben elmentem plazmát adni (voltam már egy párszor, de hajnali 8:15re se kértem még időpontot), utána beültem a Frei kávézóba és egy vaníliás kávé mellett kiolvastam az aktuális olvasmányomat.
A napot megkoronázandó, a szemerkélő esőben lesétáltam a könyvtárig, majd miután leperkáltam a kemény 170 forintos tartozásomat, beszabadultam és tomboltam. És szerintem az univerzum a maga módján próbált kárpótolni a reggelért, mert manapság több könyv is felkeltette az érdeklődésemet, és majdnem mindet megtaláltam.

#haul

Aztán hazaérve rádöbbentem, hogy holnapi határidővel elő kéne teremtenem egy háromoldalas beadandót valamilyen anyagcsere- vagy tápláltsági állapotot meghatározó betegségről, szóval valószínűleg ma este sem alszom ki magam.
De inkább nem panaszkodom, elvégre ha egy beadandónak nincs fix kötelező témája, tudok olyat választani, ami érdekel, és így már nyertem is, mert munka helyett fun lesz belőle.

Szóval ez volt ma.

Ma a munkahelyemen két feladat között felmentem facebookra agyatlanul görgetni a Trump hőzöngéseket és egyéb irreleváns infókat, amikor elém került Radnóti Miklóstól az Erőltetett menet.

Amúgy is jó manapság a közhangulat, mert Helene Berr naplóját olvasom (nyáron 300 forintért vesztegették a Lírában), és remek szokásom utánajárni egy-egy aktuális olvasmányomnak, és spoiler, Helene-t és családját deportálták '44-ben és egy évvel később Bergen-Belsenben meghalt.

Szerintem ma merő mazochizmusból megnézzük a Zongoristát is (a Schindler listája nem számít, azt szeretem, és abban a téma mániás depressziós jellegét kompenzálja Spielberg humora).

Minimalism Bitches

Nekiültem és a hat év alatt felgyűlt majdnem 2000 levelemet szépen sorban leredukáltam 23-ra (ezek többnyire visszaigazolások jövőbeli utazásokról és szállásfoglalásokról, vagy csak simán cukik és jó tudni, hogy vannak).

Most olyan üres az email fiókom, mintha tegnap nyitottam volna.

Fura.

Update: azóta rájöttem, hogyan működnek az archív mappák gmailen és már egy levelem sincs.

Még furább.

Ma valahogy minden oké volt.

Ennek több oka is van:

- kellemes izomláz van a lábaimban a tegnapi tornától,

- keveset ugyan, de tudtam aludni, 

- lényegesen csökkent a számban a bölcsességfogaim okozta diszkomfortérzet (aka. fájdalom), 

- munka közben a szokásosnál kevésbé vergődtem és az átlagnál produktívabb voltam, 

és ami a leginkább megmentette a napot:

- akciós volt a füstölt lazac a teszkóban.

Ezen meg nagyon nevettem

Things I Loved This Week

♥ ebben a hétben leginkább a rövidségét szerettem ♥ Medvegy szülinapja ♥ Merle: Mesterségem a halál - nagyon nem tett most jót, amúgy is eléggé magam alatt vagyok, de IMÁDTAM ♥ mozis popcorn ♥Áine Carlin: Legyen vegán! - most akciós a Libriben, akit érdekel ♥ Labello Lip Butter - Caramel Cream ♥ új cipőm ♥ vega felvágott ♥

Ha Medvegynek ajándékot veszek, a kedvenc részem az, amikor elmegyek a geekboltokba átvenni és kifizetni a neki való geekdolgokat.
Ilyenkor általában az ott tartózkodó geekek csodálkozva néznek (Medvegy szerint a külsőm alapján inkább szabadbölcsésznek nézek ki) és az eladó beszélgetni próbál velem az adott könyvről/játékról/akármiről, én meg belemegyek, mert nincs pofám bevallani, hogy nem nekem lesz.

Ma megnéztük a Doktor Strange-et (10/25), tetszett annak ellenére, hogy mindketten erős ellenérzéseket táplálunk Benedict Cucumberbatch ellen, viszont Mads Mikkelsen megint gonosz benne! Igaz, többnyire csak furcsán egyenes törzzsel futkosott, de legalább szerepelt. Ráadásul jó sokan voltunk a moziban, de senkire nem lehet panasz, ma mindenki jól viselkedett.

Ja, és akit érdekel: a Westend moziban friss popcorn van (nem tudtam, hogy ezt valaha értékelni kell egy moziban), viszont a legnagyobb popcorn is kicsi két főnek.

Hát nem lehet minden tökéletes, no.

Tegnap kiolvastam a Mesterségem a halált.
Az a könyv kinyitotta a lelkemet és belehányt.

Remekül haladok a NaNoWriMó-val, minden nap összenyűglődök 1667 szót - a teljesítményem hullámzó: néha megakadok és fél órán át kotlok száz szó fölött, aztán mire belelendülnék, általában elérem a napi penzumot, és akármekkora a csábítás, abbahagyom és lecsapom a laptop tetejét. Nem tudom, mennyire lesz eredményes, eddig bizakodó vagyok.
Még sosem írtam regényt.

Ma a szokásosnál is kevesebbet és felszínesebben aludtam (tele olyan hülye álmokkal, amikben pl.  újra érettségiztem, a ballagásomra eljött Medvegy családja és derékig érő raszta hajam volt), szóval minden munkahelyi döntésemet háromszor megkérdőjelezem és ellenőrzöm.

Amúgy most is dolgoznom kéne.

a Berlini elefántról

Holnap három előadásom lesz, és én lamentálok, végül a háromból melyik legyen az az egy, amire be is megyek.

Mondanám, hogy gáz vagyok, de inkább fogjuk rá a túlhajszoltságra meg a feszültségre. Manapság megint nem tudok aludni, és érzem, hogy kezd túlnőni rajtam a saját hülyeségem.

Csatlakoztam az idei NaNoWriMo-hoz. Az első nap számra pontosan sikerült az 1667 szó. Ez ígéretes kezdet, nem..?

Ez a szám tökre tetszett, amíg oda nem kezdtem figyelni a szövegére. They killed the only elephant in the Berlin Zoo..? WTF Sonata Arctica?

(és még csak nem is igaz, utánanéztem, és több elefánt volt és csak egy élte túl a háborút.)

Állítólag az az igazi szenvedélyünk, amit akkor csinálunk, amikor a kötelességünket halogatjuk. Ezek alapján számtalan izgalmas hobbim egyike, amit tanulás helyett szoktam, hogy híres gyilkosságokról keresek rendőrségi fényképeket, tanúvallomásokat és boncolási jegyzőkönyveket.

Meglepően sok van digitalizálva.

Most valahogy nem olyan jó, de nem tudom, mitől lenne az.

Things I Loved This Week

♥ Életem első csapatépítése! Megnéztük a visegrádi várat - befagyott a fenekünk a süvítő szélben és nem láttunk semmit az elképesztő köd miatt, de utána az éttermezés feldobta a hangulatot ♥ LETT ÍRÓASZTALOM! Imádom, és döbbenetesen produktív vagyok, ha ott ülök ♥ az asztalomnak tulajdonítom, hogy sikerült egy este alatt felkészülni a kiselőadásra ♥ a héten háromszor is randiztunk Medveggyel munka után ♥ Dorci most nagyon ragaszkodós (jobb alsó kép: look at mah pussy) ♥ a gluténmentes másfél hónap vége - legalább már tudjuk, hogy egyikünk sem gluténérzékeny (és külön büszke vagyok Medvegyre, amiért kibírta) ♥ kéjes örömmel enni a Lipóti fitness croissant-ját ♥ előadás helyett kávézni ♥ a vártnál jóval korábban megérkeztek a rendelt bambusz kötőtűim! ♥ BÉCS ♥ és ha BÉCS, akkor szokásos családi lazacos reggeli az IKEÁban ♥ Gillian Flynn: Sötét helyek ♥ Dorci boldog csámcsogása, amikor a drága cicakaját falja ♥ négy napos hétvége - gyakrabban is el tudnám viselni ♥ visszaszokni az esti ágyban olvasásra ♥ végre Crimson Peak díszdobozos Bluray-en! és utána Crimson Peak este - még mindig imádom azt a filmet ♥