Dilemma

Medveggyel az utóbbi hétben rohamos sebességgel és drasztikus mennyiségben veszünk búcsút a tárgyainktól (nem, nem tervezünk közös öngyilkosságot), és jelenleg egy igen komoly dilemmába ütköztem.

ALAPHELYZET:
Medvegy egy csomó könyvre nem tart már igényt, amik nem voltak olcsók és még jelenleg is lenne némi értékük: főleg programozó szakkönyvek és fantasy.

ELSŐ VERZIÓ:
Nagy a kísértés, hogy egyben bevigyem az egészet egy antikváriumba.
PRO: egyszerre letudom az egészet
CON: valószínű megszakadok, mire bevergődök az egész kupaccal, amiért jó eséllyel kapnék kb. 1000 forint készpénzt, egy marék gombot és egy használt rágót.

MÁSODIK VERZIÓ:
Egyenként lefotózom a könyveket és feltöltöm a megfelelő facebook csoportokba.
PRO: még más ajánlatok alatt maradva is jóval több anyagi haszonnal szállnánk ki a dologból
CON: már előre ráz az undor a sok macerától, amivel egy ilyen jár (egyeztetni és elvergődni a találkozási pontokra).

Szóval aki tanácsot szeretne adni, ne fogja vissza magát.

(ugyanitt könyvek eladók)

Erős lélekjelenlétre vall, hogy hiába akciós, NEM rendelek még több fonalat.

*öt perccel később*

Na tippeljetek, ki rendelt néhány újabb gombolyagot AZ ITTHON HALOMBAN ÁLLÓK MELLÉ!


Amúgy a világ nagy igazságtalansága, hogy kötött holmiból csak sötét színűt használunk, amitől persze kifolyik a szemem kötés közben.

#10 - 101/1001

10. venni egy klasszikus, jó minőségű táskát

Elég régóta lamentáltam, milyen is egy Felnőtt Nő Táskája: már vagy fél éve Medvegyet is ráállítottam a témára, mit látna szívesen rajtam, szerinte mi illik hozzám. Végül hosszas nézelődés után megkaptam szülinapomra ezt a kis aranyos cukiságot a Desigualból: 

(nem tudom, kit jellemez jobban, de a lista shopping részének sikerét leginkább a környezetem nagyvonalúságának köszönhetem...)

Amúgy a képen nem kell pisilnem és nem is vagyok ennyire csámpás, csak ha kamerát fordítanak felém, automatikusan hülye pózba állok.

Azóta elválaszthatatlanok vagyunk, imádjuk egymást, és remélhetőleg ez még hosszú évekig így marad. Addig is, a kétszáz forint ment a perselybe.

Általában imádom Dorcit.

Kivéve akkor, amikor figyelmesen végignézi, ahogy kitakarítom az alomtálcáját, és gondosan elegyengetem és kisimítom benne az almot, hogy tökéletesen kaparnivaló legyen - majd amint végeztem, a szemem láttára bepattan, telecsurizza az egészet és nagy alaposságában kirugdalja az alom felét a tálcából.

Akkor annyira nem imádom Dorcit.

INFJ

Dat moment, amikor kitöltesz egy személyiségtesztet, és a kijött személyiségtípushoz illő felsorolt szakmák között van a választottad is:

Az egész tesztet amúgy Szöszi küldte, hogy haha, olyan személyisége van, mint a pápának.

És én direkt nem vicceltem vele, hogy nekem majd biztos kijön Hitler.

Amúgy Szolzsenyicin nevét direkt nem írták le magyarosan..?

Sieglinde SzüliFest zárónap

Egyszer majd mesélek anyukámról, aki tinédzserként a saját zsebpénzéből csináltatott magának útlevelet, tizenhat évesen rávette apukámat, hogy titokban utazzanak el Krakkóba, később, már anyaként gond nélkül igazolta családi okkal a hiányzásaimat, ha iskolaév közben beesett egy váratlan utazási lehetőség, és most minden fapados társaság hírlevelére fel van iratkozva.

Szóval volt mit örökölni.

That awkward moment, amikor elfogy a nyári parfümöd, és megszokásból ugyanannyit fújsz magadra a téliből is - de mivel az a nyárinál lényegesen karakteresebb, az irodába érkezve a kolléganőid rögtön megjegyzik, hogy honnan jön ez az erős, édes illat? Valaki füstölőt gyújtott..?

Te meg lapítasz.


(amúgy nagyon durva, nem szoktam fürdeni a parfümben amúgy sem - nyakra, csuklóra, fül mögé egy pici: ez a Nina Riccivel diszkrét illatfelhőt eredményez, az Armanival meg chemtrailt húzok magam után, amit MÉG MOST IS érezni vélek magamon)

Sieglinde SzüliFest 4. nap

Mint korábban említettem, vagy öt éve levettem facebookról a szülinapomat - melynek a rengeteg előnye mellett lett egy olyan hátránya, hogy az ennél újabb ismerősök nem köszöntöttek fel, mert nem tudhatták, mikor is kéne.

Na, az egyetemi kis barátaim most megtudták.

Egyrészt teljesen meglepődtem, nem számítottam rá - másrészt olyan ajándékokat kaptam, hogy a szavak helyett beszéljen egy kép:

Igen, az egy vécé alakú nyalóka.
Igen, az egy kupac kaki alakú radír.
Igen, az a képeslap zenél, ha kinyitom.
Igen, minden rózsaszín.

És IGEN, AZ A NYOMDA EGYSZERŰEN ZSENIÁLIS.


Szóval egészen meghatódtam, na.

Sieglinde SzüliFest 2. nap

Tegnap megjártuk Bécset.

Ma Medvegy lefutott egy félmaratont és kaptam két könyvet (egyet igazából Medvegy "magának" vett) meg magamtól egy új cipőt.

Eddig nincs okom panaszra - mivel anyósomék tudtukon kívül megkoronázzák a SzüliFest zárását (pont beszerveztek nekünk egy ígéretes programot jövőhétre, noha ők nem ünnepelnek szülinapokat) és úgy tűnik, lesz majd afterparty is, mivel a családom és én külön időpontokban vagyunk elfoglaltak, szóval velük még keressük tájmot a partitájmra.

Sieglinde SzüliFest 0. nap

Mi, hogy mi a programom péntek estére?

Semmi extra, csak koronát csináltam magamnak és bevontam az egész életemet csillámmal.

És ilyen királyul nézett ki utána a mancsom, és mivel lusta voltam lemosni, most csillámlik az egész lakás és minden, amit megfogtam (többek között Medvegy szőrös lábszára is).

Miért is nem használtam eddig csillámot, de komolyan..?

(Ja, és most nézem, az első képet látva két dolog villant be:
1: milyen hosszú a hajam, pedig most vágtunk belőle;
2: úgy nézek ki, mint Hogyishívják kuzin. Hehe)

Things I Love Today

Ma remek napom volt.

Úgy alakult az órarendem, hogy csütörtökön reggel nyolcra megyek, meg aztán megint fél egyre, és maradok két-három órára. Először kissé morcos voltam, hogy nyenyenyee mit fogok csinálni három órán át, aztán beütött a faszom, jól fogok mulatni attitűd.

Szóval először szépen, ráérősen elsétáltam plazmát adni, majd jól megérdemelt pihenésként kiültem a Corvin negyed egyik padjára napozni (és remekül mulattam, mert felhívtam Medvegyet a céges telefonomról, de mivel nem ismerte fel a számom, az idegeneknek tartogatott hangján vette fel nekem - tudom, hülyeség, de én remekül mulattam rajta). Aztán lassan összeszedtem magam, plázáztam kicsit, ámokfutottam a bioboltban, és végül beültem a Cserpesbe egy jegeskávéra az aktuális olvasmányommal (101/1001 - 55.: elmenni egyedül kávézni).

Zárásként még beugrottam a könyvtárba is.

Ja és azt mondtam, hogy a buszmegállóban döbbentem rá, hogy otthon hagytam a telefonomat, és csak a gagyi céges volt nálam, ami még az iphone-nál is gyorsabban lemerül..?
És általában felhúz, ha nem tudok zenét hallgatni nap közben, de ma ez sem tudott kibillenteni, sőt, még mulattam is, hogy bele tudtam hallgatni mások beszélgetéseibe.

Szóval most jól vagyok.

Nem tudom, mi van most a levegőben, de ez a két nap teljesen lemerített ("két nap": két tanóra, egyik másfél, másik három órás + 7 óra munka). Nagyon-nagyon-nagyon remélem, hogy ez most a váltás miatt ilyen kemény csak, nem pedig ez vár rám a hátralévő 14 hétben, különben hamar búcsút inthetek annak a kevés ép eszemnek és idegszálamnak is, ami maradt.

Ja és hogy tényleg átérezzétek a nyomoromat, a mai napra az tette fel a koronát, amikor a másnapi ebéd készítése közben a répa héjával együtt az előző nap készített tökéletes manikűrömből is sikerült lehámozni egy darabot.

De ha rossz a kedvem, végiggörgetem a tumblis blogomat, és máris nem olyan rossz a kedvem.

Mert ott ilyesmik vannak.

Minden nap egy lehetőség arra, hogy tanuljunk, és az én tegnapi leckém az volt, hogy kicsi, egy légterű lakásban nem fújunk le legyet gázspray-vel, különben mindannyian könnyezve-köhögve rohanhatunk az életünkért.

Kicsit ilyesmi jellege volt.

Néhány embernek ezt elég végiggondolni és nem megtenni, nekem bezzeg tapasztalatot kell szereznem róla.

És engem a környezetem elvileg értelmesnek tart.

Vicces, mert a képeken alatta pont azok voltak, akik facebook nélkül is emlékeznek a szülinapomra.
(kb. ennyien is vannak összesen... hát igen, nem én voltam a népszerű lány a gimiben)

Amúgy nem tudom, ki hogy van vele, de nekem nem az teszi különlegessé a szülinapomat, hogy néhány ismerős odahányja a falamra, hogy HB, aztán nem beszélünk egy újabb évig: én komolyan nem várom el senkitől, hogy felköszöntsön, szóval így a legegyszerűbb mindenkinek.

(meg hát Medveggyel és a szüleimmel egyhetes szülihét fesztivált szoktunk csinálni a szülinapomból, amikor a szokásosnál is jobban el vagyok kényeztetve, szóval szerintem nincs okom panaszra)